Halvadászat

Hogy miképp lett ebbõl mesélõ erdõ?
Höhö...

Hát, halat, vadat s mi jó falat, mert öreg és bölcs vagyok... és összevissza kapcsolódnak a légüres térben a kerekek az agyam helyén.

Holnap megyek Esztergomba, de még elõtte jön uncsitesóm, Zsuzska, s Koki, akikkel megüljük az idei karácsony közös részét. Ehhez kellett némileg felkészülnöm, így kedves Ildike elvitt a helyi texoba, ahol is megvehettem a holnapra kelõ dolgokat.
Halat akarok csinálni, mert nálunk karácsonykor mindig hurka kolbász és saláták vannak (krumpli valamint kukorica saláták), így most már éppren idõszerû lesz a vízi étek asztalra kerülése.
Valami tepsiben, zöldségekkel, tejszínes szószos valamit képzeltem el, de nem találtam ehhez alkalmas receptet, így maradt a rántott hal. Viszont Ildike mondott egy számomra is ismert, ám jó ideje feledésbe merült ötletet, hogy éjszakára áztassam fokhagymás tejbe a halszeleteket. Nos, ezt meg is tettem, így most átható fokhagyma szagom van, a hûtõ tele tálakkal, melyekben hal pácolódik én meg itt ülök, s HBB-t hallgatok.

Hiszen, mesél az erdõ. Ugye.

Persze a szöveg nem az, ami nekem beugrott. Hiszen az a részlet máshonnan van, de már mondtam, hogy agyam helyén érdekesen mûködnek a csatolások. :)

halvadaszat