Újabb darab a kirakósból

Nos, igen. Senki másnak, de nekem nagyon fontos, s nem bírom ki, hogy ne dokumentáljam ezt. (...és ha már Füzet-et nem írok, hát, idekerül...:)

Már túl vagyok rajta, de a hétvégén (a csípõmizérián kívül), még elkapott valami vírus is, amitõl lázas voltam meg hánytam egyfolytában. Ezt önmagában annyira sem tartom fontos dolognak, mint mondjuk az ismét 2 mankós jövés-menést, de a történés, illetve az ezzel szerzett tapasztalat fontos.   

Csak a lényeget: a vírussal, s magammal küzdve, éppen a Trainspotting WC-be merülõs jelenetét felidézve töltöttem néhány percet házunk legkisebb helyiségében, mikor hallom az ajtón átszûrõdve: „Nem tudom, hol lehetsz, de én most megyek! Szia!”

Nos, nekem gyorsan döntenem kellett, vagy kimegyek s megkockáztatom, hogy végighányom a folyosót, vagy hagyom, hogy a vendég, kit barátomnak gondoltam, s aki néhány perccel azelõtt ért hozzánk, sértõdöttet játszva elhúzzon.

Nem kellett sokat töprengenem…

Csalódtam. Nem elõször, s nem is utoljára (gondolom).

Csak ez most egy nagyon kemény és önmagában érthetetlen dolog, hisz olyannal kapcsolatos, akirõl éppen ezt soha nem gondoltam volna. Azóta váltottunk két e-mailt, én leírtam neki ezt, õ meg azt válaszolta, hogy sajnálja, hogy így érzek, de sajna nem tudta, hogy mi a helyes teendõ ilyen helyzetben, ezért tapintatosan inkább távozott.

Tapintatosan?

Ész hová mész??  (...és akkor nekem van 10% agyam... jajjjjj...)

ujabb_darab_a_kirakosbol