El kell gondolkodnom, hogy elkezdek teázni, ha ez így marad.
Már írtam errõl, illetve ilyesmirõl, de megint nem bírom befogni a számAzért kérem, erre ébredni, hogy szépséges Kiszel Tündérõl áradozik -talán egy teljes általános iskolányival ifjabb, de IQ-ilag nem kevésbé ellátott- kedvese (Ezt érdemlem én??)S például abban (IS!) egyetértenek, hogy bizony kell a smink a férfinak is, ha közönség elé lép. (Na, nem sok, éppen annyi, hogy még én is látom a szemüvegem nélkül, roki, öreg nyugdíjas nénike...:)
És ugye az nem kérdés, hogy az ágyban mennyire tökéletes az összhang. (Romantika, szerelem, gyengédség... Ez ecsetelve reggel 8-kor... Kell ez nekem?)
Mindezek mélylélektani alapokon való taglalása alatt, szegény Klaudia (esteleg Claudia? mittomén, bocsi:) a haját tépte a kis Donatellácska magánszáma miatt.
De hogy jövök én ahhoz, hogy kritikát mondjak egy ilyen személyrõl?
(Hisz nekem nincs egy árva naptáram sem, illetve van, de azon nem én és családom tagjai vannak, hanem mondjuk Micimackó:)
Pláne hogy veszem a bátorságot, hogy az õ élete szerelmérõl -akit saját bevallásuk szerint a Lollobrigida affér során ismert meg Tüncike- mondjak bármi elmarasztalót?
(Hisz én szinte sosem sminkelem magam:)
Pláne honnan az a mérhetetlen görénység, hogy mindenki Donatellácskáját a klaviatúrámra vegyem?
(Talán azért, mert annak a gyereknek bizony, maradnia kéne még sokáig gyereknek.... de mit maradnia? Sajna azt látom, hogy ez a minõség ismeretlen gyönyörû, okos, kedves, és népszerû anyja elõtt.)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hogy is van?
Tojást tojni nem tudok.
De a záptojást felismerem.
← Újabb darab a kirakósból | Orgona → |