TÚLÉLÉS-tanulás
Amin alapvetõen nem lehet változtatni... megszoksz vagy megszöksz... ...és ez fényévekre van a vicctõl...
Tisztelet
Ma felhívott egy betegtársam.
Vele néhány hónapot voltam egyszerre az OORI-ban (7-es pavilon). Kétláb-amputált túlélõ. (Nem õ van a képen, 'csak' illusztrációnak tettem ide, mert ez példázza igazán az Õ erejét is.)
Három ember van, akiktõl a túlélés-t tanulom. Õ az egyik közülük. Idõnként felhív, elmondja hogy van, kérdezi velem mi van...
Erõs.
Ma például azt is átbeszéltük, hogy egy ilyen után miképpen lehet tovább élni, a megváltozott körülményekkel, lehetõségekkel.
Arra jutottunk -mint már eddig kb 1000x-, hogy megváltoztatni azt, ami történt, ami 'maradt' belõlünk, az életünkbõl; azt nem tudjuk. Viszont a 'holnap'-ot mi alakítjuk. Keseregni lehet, sajnálni magunkat lehet, csak semmi értelme!
Mert a megváltoztathatatlan ellen küzdeni eleve vesztésre ítélt harc. Márpedig a rokiság, egy nyertes játék... Ha nekiindulok, tudom, hogy nyerek...
vagy meghalok.
2005-12-15
~~DISCUSSION~~
| ← Darabok keresgélése, eszmélés a valóságra. #26. ('03. 05. 13. - '03. 05. 14.) | Darabok keresgélése, eszmélés a valóságra. #26. ('03. 05. 13. - '03. 05. 14.) → |