TEPrev - 23

Már nem tegnap van, hanem ma ...ehhh... de ha ez engem nem zavar, akkor így van jól.
No.
Tegnap egész nap vártam, mert azt hittem, nem jön látogatóm, aztán délelõtt bejelentkezett egy barátnõm, így onnan egész nap készültem. 
S mikor már feladtam, akkor jöttek.
:)
Kicsit borús volt az ég, de nem volt hideg, így kinn ültünk a parkban -egy olyan részen, ahová én egyedül nem jutok el- és nagyon jót beszélgettünk.
Volt szó bicikli mosásról, izom szakadásról, telefon cserérõl és még sok másról is.
Mikor indultak, Kati megkérdezte mit hozzanak. Persze válaszom az volt, hogy semmit s persze ennek nem tettek eleget.
Kaptam egy üveg sk bodzaszörpöt -mivel mostanában csak azt iszom, így Apu ajándéka már a végét járja, tehát remek utánpótlás-, narancslevet és nagyszerû, gyönyörû, finom sütit.
Miután elmentek itt a szobában megkínáltam a szomszédaimat s egyöntetû kérésük a recept megszerzése, tehát, Kati, amint tudod, küldd nekem azt is!

Már estefelé volt, mikor elmentek -röhögtünk is a házirenden itt, mert mondtam, nem érek be 21:00-ig, akkor kénytelen leszek a parkban aludni, mert itt kérem, rend van és punk-tum!!!- még megnéztem egy ModernFamily epizódot -elbándy teljesen nemkerek... s ahogy öregszik, egyre csak kereketlenebb leszen...-, majd igyekeztem aludni.
Már írtam a körülményeket itt.
Az ápolási részt, egy 1-10-es skálán maximum 0-ra -nem túlzok, NULLÁRA- értékelném. S nem a fizikai környezet ordító hiányosságai, szabvány figyelembevétel nélküli kialakítása miatt, hanem a személyzetnek a betegekhez való viszonya, az õ speciális igényeinek kezelése miatt.
Pusztán leszarják ezeket.
Ahogy a wc-magasítót ki kellett harcolnom, az eklatáns példa erre. Vagy az ágyak szétosztása, illetve az -ITTRENDVAN- elvhez való ostoba embertelen ragaszkodás miatt. (Például nem lehet ágyat cserélni, ha már -eznembalesetiittnememelgetünkágyat- nem szempont a betegek magassága... de kapaszkodó is teljesen random rendszerben jár az ágyakhoz, nem beszélve a mosdók akadálymentesítésérõl...)
De visszatérve az éjszakámhoz. 

Tudom, túlzás, hisz túléltem, de egy dologhoz tudom hasonlítani, s ez a kerékbetörés.

"

Kerékbe törés

A kivégzésre várót a földön karókhoz rögzítették, majd egy nehéz, vasalt keményfa vagy öntöttvas kerékkel a test legtöbb részét összetörték. Általában a végtagokkal kezdték, az áldozat a testét érõ sokkhatás miatt egy idõ után elájult. A végrehajtás azonban mindig a bírói ítélet rendelkezései szerint történt, így enyhébb esetben a hóhér már az elsõ csapásokkal a test érzékenyebb részeit sújtotta, az áldozat gyors halálát okozva, míg máskor a végrehajtó szinte egyenként zúzta szét az elítélt csontjait, aki így szó szerint a kínok kínjával szembesült. A hóhér, megfelelõ szakmai hozzáértése révén, ilyenkor is, mint mindig, gondoskodott arról, hogy - fellocsolással - az eszméletvesztés határát minél jobban kitolja. A kivégzés végeztével az összetört testet felkötözték a kerékre, majd láncokkal vagy kötelekkel magasba húzták.

"
/Ehunnan e/




Minden tagom fáj. És kapaszkodó nélkül megfordulni sem tudok ebben a nyomorult ágyban és ez senkit sem érdekel. Holnap megkérdezem Cilitõl, mi a legkorábbi idõpont amikor hazamehetek, mert itt annyira lerobbanok, hogy járni sem fogok tudni. 

Visegrádrehab rulez!

Ja, a Milgamma kedd óta nem ért ide. Meg sem lepõdöm... eznembalesetihanemrehab!!! na.

teprev_23