Upload failed. Maybe wrong permissions?
Mint erdőben a vadnyom...
... de itt még nem tartok, mert ez egy -számomra- fontos jegyzet s a kronológia miatt nem ezzel kezdem.
Hanem például azzal, hogy '15 december 3-án megejtett bokamacerám -http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/bokaszkop- hatása cirka egy félévvel ezelőttig tartott s mára ott tartok, hogy ismét kattog is, így elmentem Tanár úrhoz és elibé raktam a bokám, hogy szemrevételezze. Ez persze nem ilyen egyszerű, hiszen hozzátartozik a dologhoz, hogy tavaly szeptember óta járok két bottal -itthon többnyire elég 1- és már novemberben, mikor egy szintén extra kontrollon megnézte a bokám Tanár úr, azt mondta, ezt meg kell műteni, akár már másnap. Ám, ha ezt megteszi, az azzal jár, hogy merevíti azt az ugróízületet is, amely most még szabad, tehát onnantól az a 10°-nyi vertikális mozgás sem lesz a lábfejemben, ami az előző műtét óta van s mely lehetőséget adott nekem ahhoz, hoyg két mankó helyett két bottal tudjak biztonsággal járni. Akkor én kértem, hoyg ha nem csinálok vele magamnak nagy bajt,akkor halasszuk a műtétet, mert a beépített mérlegem azt mondja, fontosabb a botképesség, mint a fájdalmatlan lét. (Ugyanis ebben a viszonylatban nem is akkora kín ez, mint amennyit vesztene a lelkem, ha újra mankóznom kellene/kell majd.)
Szóval, mostanság már annyira fáj viszot és újra elkezdett kattogni is, hogy kértem időpontot Tanár úrhoz. A papíromon úgyis az van, illetve azt is beszéltük meg, hogy ha nem bírom tovább, menjek és megbeszéljük a mikort, tehát csak eltoltuk a műtétet, annak szükségessége nem volt kérdés. Rendes öreg roki vagyok, így betartva a szolgálati utat, hívtam az osztályirodát, február 17-én -ezt nagyon megjegyeztem, mert ölíggé beégett agyam helyére az akkori diskurzus-, hogy kérjek egy időpontot. 8:56-kor telefonáltam, mint kiderült. Ez a párbeszéd hangzott el, mikor a főnéni felvette:
- Jó reggelt kívánok, T..L..M.. vagyok és Tanár úrhoz szeretnék időpontot kérni... -folytattam volna, ám főnéni közbevágott:
- 9-től adunk időpontot- és letette. Én ültem az asztal mellett, bámultam bele a kávémba és kínomban vigyorogtam... osztán fél 11-kor hívtam újra, és elmondtam, hogy mi a szitu, azt is, hogy mit beszéltünk Tanár úrral, erre a legközelebbi időpontot kaptam -ismétlem, 02.17-én- május 2.
Öööö....
Szépen megköszöntem,majd hozzátettem, hoyg értem innentől a rendszert s igyekszem legközelebb nem 8:56-kor, hanem 4 perccel később telefonálni majd... ennyit hagy már, na...
(Mellesleg körülbelül egy vagy maximum másfél éve van ez az asszisztens, az elődje minden kontrollnapra -mely a kedd itt- betett egy-egy bónuszjelöltet, akinek valami sürgős nyíge akadt s Tanár úr betege, csak a soros rendben olyan soká lett volna időpont, hogy annál sürgősebb vizitet kellett szervezni. S ezt ő elfogadta s így is működött a rendszer. Jó párszor én voltam a bónusz.... mióta Ő elment -mint az egészségügyből a szükséges létszám minimum egynegyede- ilyen nincs, úgyhogy ottan álltam februárban, egy ordító bokával és egy májusi időponttal.
Működtem. Most is működöm, meg hát ennél klasszisokkal nagyobb kínt, sőt KÍN-t is cipeltem már magammal akár évekig is, de egyrészt tudom, ha van egy nem tökéletes ízület, akkor a többi is romlani fog, annak kímélése miatt. S nem kell ehhez tudatos kímélet, ez így működik. De ennél sokkal fontosabb az, hogy én kényelmes egy luvnya vagyok s azt gondolom, ha van valami, amin javítani lehet a ronggyá törött s összelegózott alkatrészeimen,akkor rajta!
Úgyhogy egyelőre a kontrollnap dátuma megvolt. Ez is valami.
Ám ahogy telt az idő, lett egyre már-már elviselhetetlenebb a helyzet a jobb oldalon nőtt lábam bokája környékén, sőt, már ismét elkezdett fájni a térdem is, a bal csípőm is és egyáltalán. Majd az utolsó csepp az volt, hogy a jobb oldalon nőtt, 2001-ben egy marék csontszilánkká törött, majd abból 2003.02.14-én újraépített, s azóta tökéletesen teljesítő csípőm két egymást követő éjszakán át jelezte, hoyg a töketelevelem s ordítva izente, hogy tegyünk mán valamit.
Tehát elmentem a háziorvosomhoz, s elmondtam a messze_még_a_május sirámomat és kértem, hoyg esetleg adjon egy beutalót valami fiziko-kezelésre, hátha sikerál meggyőzni okos lábam, hogy a türelem javulást terem... Kaptam is mágnes-beutalót és egy határozott javaslatot, hogy menjek és táborozzak le Tanár úrnál, mert ezt meg kell neki mutatni, ne várjak májusig.
Nos, így megkerülve a szolgálati utat, nagyon szemlesütve, de kétséget sem hagyva, az alapítvány segítségével felmentem a rendelésre.
Olyan "bazdmegnyuszialétrádat" hangulatban érkeztem... de a hölgy -egyetlen finom megjegyzést leszámítva s egy lebiggyesztett ajak gesztust- nem vette szívére ezt a renitensséget, így letáboroztam a szokott helyemen -érdekes mód most előre mondta a hölgy, hogy tudja, nem tudok leülni benn, tudja hol fogok várni... némmámondom... -, tehát nyugodt voltam.
Magda ott volt, segített, nélküle ez a projekt nem jöhetett volna létre... :)
Meglepő módon tök gyorsan behívott Tanár úr, én pironkodva mondtam mi a pálya, de azonnal mondta is, hogy tudja, sokáig bírtam is, de majd jól megcsinálja, nyugi. Mondtam a jobb oldalon nőtt csípőmet is,ezért arról is kért egy röntgent -annál is inkább, mert mint kiderült, arról ezer éve nem készült felvétel, hiszen sosem fájt...- de mégiscsak 14 éves és olyan extra, hogy annak idején 10 évet mert tutira bevállalni "garanciálisan" Tanár úr.
Megtekergettek alaposan a röntgenen is, elkészültek a felvételek, nem sokkal később be is mehettem újra a főorvosi szobába. A csípőm rendben, csak az egyenetlen terhelés miatt, melyet a bokám akaratlan kímélése okoz, fáj, így azzal nincs dolog.
Ám a bokán siralmas. Ráadásul a lábszáram 40%-os lágyrészhiánya folytán, az idegsérülések és vérellátási gebasz miatt még sötétebb a helyzet, így most már valóban tenni kell valamit. És azzal a nagyon jó hírrel folytatta Tanár úr, hogy tudja mennyire fontos nekem a kétbotozás, s mivel ehhez szükséges annyi mozgás a lábfejemben amennyi most van, így igyekszik úgy megoldani a takarítást, hogy ne kelljen merevítenie azt az ugróízületet is, amely még működik. (Azért írom így, mert nem emlékszem, hogy melyik a micsoda, alsó merevített s felső szabad, avagy fordítva... ehh, no.)
Korán végeztem, legalábbis sokkal korábban, mint amire számítottam, így még a költészet napi megemlékezés előtt volt idő elmenni a cipészhez is -ahol jövő szerdára kaptam időpontot-, meg a könyvesboltba, hiszen Egyeske szülinapja ma van -mikor ezt jegyzem-, s ehhez köllött nekem az ócsított újkönyves bót...
Talán eltűnök hirtelen
Mint erdőben a vadnyom...
... de itt még nem tartok, mert ez egy -számomra- fontos jegyzet s a kronológia miatt nem ezzel kezdem.
Hanem például azzal, hogy '15 december 3-án megejtett bokamacerám -http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/bokaszkop- hatása cirka egy félévvel ezelőttig tartott s mára ott tartok, hogy ismét kattog is, így elmentem Tanár úrhoz és elibé raktam a bokám, hogy szemrevételezze. Ez persze nem ilyen egyszerű, hiszen hozzátartozik a dologhoz, hogy tavaly szeptember óta járok két bottal -itthon többnyire elég 1- és már novemberben, mikor egy szintén extra kontrollon megnézte a bokám Tanár úr, azt mondta, ezt meg kell műteni, akár már másnap. Ám, ha ezt megteszi, az azzal jár, hogy merevíti azt az ugróízületet is, amely most még szabad, tehát onnantól az a 10°-nyi vertikális mozgás sem lesz a lábfejemben, ami az előző műtét óta van s mely lehetőséget adott nekem ahhoz, hoyg két mankó helyett két bottal tudjak biztonsággal járni. Akkor én kértem, hoyg ha nem csinálok vele magamnak nagy bajt,akkor halasszuk a műtétet, mert a beépített mérlegem azt mondja, fontosabb a botképesség, mint a fájdalmatlan lét. (Ugyanis ebben a viszonylatban nem is akkora kín ez, mint amennyit vesztene a lelkem, ha újra mankóznom kellene/kell majd.)
Szóval, mostanság már annyira fáj viszot és újra elkezdett kattogni is, hogy kértem időpontot Tanár úrhoz. A papíromon úgyis az van, illetve azt is beszéltük meg, hogy ha nem bírom tovább, menjek és megbeszéljük a mikort, tehát csak eltoltuk a műtétet, annak szükségessége nem volt kérdés. Rendes öreg roki vagyok, így betartva a szolgálati utat, hívtam az osztályirodát, február 17-én -ezt nagyon megjegyeztem, mert ölíggé beégett agyam helyére az akkori diskurzus-, hogy kérjek egy időpontot. 8:56-kor telefonáltam, mint kiderült. Ez a párbeszéd hangzott el, mikor a főnéni felvette:
- Jó reggelt kívánok, T..L..M.. vagyok és Tanár úrhoz szeretnék időpontot kérni... -folytattam volna, ám főnéni közbevágott:
- 9-től adunk időpontot- és letette. Én ültem az asztal mellett, bámultam bele a kávémba és kínomban vigyorogtam... osztán fél 11-kor hívtam újra, és elmondtam, hogy mi a szitu, azt is, hogy mit beszéltünk Tanár úrral, erre a legközelebbi időpontot kaptam -ismétlem, 02.17-én- május 2.
Öööö....
Szépen megköszöntem,majd hozzátettem, hoyg értem innentől a rendszert s igyekszem legközelebb nem 8:56-kor, hanem 4 perccel később telefonálni majd... ennyit hagy már, na...
(Mellesleg körülbelül egy vagy maximum másfél éve van ez az asszisztens, az elődje minden kontrollnapra -mely a kedd itt- betett egy-egy bónuszjelöltet, akinek valami sürgős nyíge akadt s Tanár úr betege, csak a soros rendben olyan soká lett volna időpont, hogy annál sürgősebb vizitet kellett szervezni. S ezt ő elfogadta s így is működött a rendszer. Jó párszor én voltam a bónusz.... mióta Ő elment -mint az egészségügyből a szükséges létszám minimum egynegyede- ilyen nincs, úgyhogy ottan álltam februárban, egy ordító bokával és egy májusi időponttal.
Működtem. Most is működöm, meg hát ennél klasszisokkal nagyobb kínt, sőt KÍN-t is cipeltem már magammal akár évekig is, de egyrészt tudom, ha van egy nem tökéletes ízület, akkor a többi is romlani fog, annak kímélése miatt. S nem kell ehhez tudatos kímélet, ez így működik. De ennél sokkal fontosabb az, hogy én kényelmes egy luvnya vagyok s azt gondolom, ha van valami, amin javítani lehet a ronggyá törött s összelegózott alkatrészeimen,akkor rajta!
Úgyhogy egyelőre a kontrollnap dátuma megvolt. Ez is valami.
Ám ahogy telt az idő, lett egyre már-már elviselhetetlenebb a helyzet a jobb oldalon nőtt lábam bokája környékén, sőt, már ismét elkezdett fájni a térdem is, a bal csípőm is és egyáltalán. Majd az utolsó csepp az volt, hogy a jobb oldalon nőtt, 2001-ben egy marék csontszilánkká törött, majd abból 2003.02.14-én újraépített, s azóta tökéletesen teljesítő csípőm két egymást követő éjszakán át jelezte, hoyg a töketelevelem s ordítva izente, hogy tegyünk mán valamit.
Tehát elmentem a háziorvosomhoz, s elmondtam a messze_még_a_május sirámomat és kértem, hoyg esetleg adjon egy beutalót valami fiziko-kezelésre, hátha sikerál meggyőzni okos lábam, hogy a türelem javulást terem... Kaptam is mágnes-beutalót és egy határozott javaslatot, hogy menjek és táborozzak le Tanár úrnál, mert ezt meg kell neki mutatni, ne várjak májusig.
Nos, így megkerülve a szolgálati utat, nagyon szemlesütve, de kétséget sem hagyva, az alapítvány segítségével felmentem a rendelésre.
Olyan "bazdmegnyuszialétrádat" hangulatban érkeztem... de a hölgy -egyetlen finom megjegyzést leszámítva s egy lebiggyesztett ajak gesztust- nem vette szívére ezt a renitensséget, így letáboroztam a szokott helyemen -érdekes mód most előre mondta a hölgy, hogy tudja, nem tudok leülni benn, tudja hol fogok várni... némmámondom... -, tehát nyugodt voltam.
Magda ott volt, segített, nélküle ez a projekt nem jöhetett volna létre... :)
Meglepő módon tök gyorsan behívott Tanár úr, én pironkodva mondtam mi a pálya, de azonnal mondta is, hogy tudja, sokáig bírtam is, de majd jól megcsinálja, nyugi. Mondtam a jobb oldalon nőtt csípőmet is,ezért arról is kért egy röntgent -annál is inkább, mert mint kiderült, arról ezer éve nem készült felvétel, hiszen sosem fájt...- de mégiscsak 14 éves és olyan extra, hogy annak idején 10 évet mert tutira bevállalni "garanciálisan" Tanár úr.
Megtekergettek alaposan a röntgenen is, elkészültek a felvételek, nem sokkal később be is mehettem újra a főorvosi szobába. A csípőm rendben, csak az egyenetlen terhelés miatt, melyet a bokám akaratlan kímélése okoz, fáj, így azzal nincs dolog.
Ám a bokán siralmas. Ráadásul a lábszáram 40%-os lágyrészhiánya folytán, az idegsérülések és vérellátási gebasz miatt még sötétebb a helyzet, így most már valóban tenni kell valamit. És azzal a nagyon jó hírrel folytatta Tanár úr, hogy tudja mennyire fontos nekem a kétbotozás, s mivel ehhez szükséges annyi mozgás a lábfejemben amennyi most van, így igyekszik úgy megoldani a takarítást, hogy ne kelljen merevítenie azt az ugróízületet is, amely még működik. (Azért írom így, mert nem emlékszem, hogy melyik a micsoda, alsó merevített s felső szabad, avagy fordítva... ehh, no.)
Korán végeztem, legalábbis sokkal korábban, mint amire számítottam, így még a költészet napi megemlékezés előtt volt idő elmenni a cipészhez is -ahol jövő szerdára kaptam időpontot-, meg a könyvesboltba, hiszen Egyeske szülinapja ma van -mikor ezt jegyzem-, s ehhez köllött nekem az ócsított újkönyves bót...
Aztán 5-re elmentünk a Fiumei Úti Sírkertbe, ahol is Hobo mondott/énekelt József Attila verseket, hiszen JA születésnapja, a költészet napja volt.
(Hobo feleségét bírtam elzavarni, hogy leülhessek.... de erről majd azt hiszem külön mesélek... most csak egy hangulat)
2017.04.13., 16:53
~~DISCUSSION~~
| ← Magasabb pozíció | Van esély - volan.hu → |