Upload failed. Maybe wrong permissions?
2005-12-13
~~DISCUSSION~~
Szeretet, szerelem...
A szeretet, szerelem elmúlásához kell a másik fél 'tevékeny' részvétele is.
Megkérdeztem a két nagylányomat, hogy lehet-e úgy fogalmazni, hogy 'szereTTem' azt, aki már nincs itt.
Nem is értették. Azt mondták, amit én is, hogy ebben nics múlt idõ. Ez folyamatos.
Amikor megcsináltattam a sírkövet, a sírköves azt véste rá, hogy: "SZERETTÜNK". Mikor mentem átvenni, megláttam és mondtam neki, hogy ez mi? (Akkor még az autóból nem tudtam kiszállni, a hátsó ülésen "ültem", inkább feküdtem...)
Nem értette. Kérdezte, hogy hát nem ezt kértem? Mondtam, hogy én azt kértem: "SZERETÜNK". Azt mondta: "Az ugyanaz! Nem?".
Nem ugyanaz.
Azt látom, a többség nem érti ezt a lényegi különbséget. A gyerekeim értik. Azt mondta mindkettõ, hogy fel sem merül a múlt idõ itt. Odaát állandóak az érzelmek, vagyis én azt gondolom, hogy ha õ engem itt szeretett, akkor ez ott sem változott meg, hisz ott nincs 'idõ' például.
Nekem pedig õ az almám másik fele.
Társfüggés?
...
'Csak' annyiban függök tõle, hogy tudom, õ a társam. Tudom, hogy amit teszek -s bármi legyen is az- abban õ támogat engem. Azért, mert õ nekem a 'kontrollcsoport' (még, ha egy ember is). Tõle kaptam mindent, s hogy ezt megkaptam és õ szeret engem, ezzel a tudat is megvan, hogy ez megy nekem. (Bár, néha... gyakran... gödör van... de a gödör alján is tudom, hogy elõbb-utóbb túl leszek rajta...:o)
2005-12-13
~~DISCUSSION~~
| ← Szeretet, szerelem... | Roki vagy nem roki? → |