Upload failed. Maybe wrong permissions?
Hát, külön fejezetet érdemel, ahogy odakeveredtem a vendéglátóipari egységbe... Forgalom a csúcson, parkolni csak igen emberes távolságban, a körút túloldalán egy mellékutcában tudtunk. Érzésem szerint, úgy 800 km-re...
Mire odaértem, hát, sírni tudtam volna... de ez a roki-oldala a történetnek...
Mint sokan megemlékeztek róla, egy hosszú asztal mellett kaptunk helyet, s errõl is sokan megemlékeztek, az ilyen elrendezés nem tökéletesen alkalmas beszélgetések lebonyolításához, de sebaj.
Vetésforgó?
Vagy valami ilyesmi az az izé, amikor odakinn a határban az izét váltogatják izénként, hogy ez is meg amaz is remekül boldoguljon a földben.... Na, hát volt itt kicsike költözködés, ülésrend helyezkedés... Én, mint roki, jelentettem a biztos, stabil pontot, engem aztán nem lehetett kirobbantani a helyemrõl...
Mó már megtette, hogy felsorolta a jelenlévõket, tehát én mellõzném ezt, pláne, hogy ennyire elmaradtam idõben a dokumentációval...
Szóval, örömmel láttam, hogy ott van mindenki aki elõre beígérkezett, de legjobban akkor éppen Kószának örültem.
Hát, adtam a blogter-bulis hagyományoknak és gyakorlatilag vele nem tudtam váltani két mondatnál többet, bármennyire szerettem volna. Na, majd legközelebb, vagy majd egy kv mellett, ha tényleg vállalkozik egy ekkora zarándoklatra...
Aztán Realface-szel váltottam néhány szót (remélem, neki sem tûnt martatoni, unalmas beszélgetésnek), aztán Bóvica telepedett mellém, ráadásul imádom, amilyen örömmel nyugtázta a tényt, hogy éppen mellettem van hely, vagyis ismét tudunk beszélgetni...
Évi segítségével rendeltünk egy üveg rozét (mert sörözõ ide vagy oda, nem szeretem a sört), aminek nagy részét én ittam meg. Széééép! Magára hagyni szegény rokit egy palack borral!!
Aztán -mivel kopogott a szemem- vacsorázni akartam. A többség bloggeréknél a sztrapacskára szavazott, én viszont mexikói chilit rendeltem.
Hát, nem részletezném... visszaküldtem...
Aztán reggel megtudtam, hogy mit fûztek hozzá a számlánkhoz útravalóul pincérék... akiket mellesleg úgy kellett nekünk -vendégeknek- hajkurásznunk, hogy ugyan kérem, jöjjön már felénk néha valaki...
Azóta is lelkiismeretfurdalásom van. Ha az én 'retúrcsilim' az eredendõ ok, hát bloggeréktõl elnézést kérek. A helyet viszont messzire el fogom kerülni a továbbiakban.
Tudom, tudom... ez igazán vérfagyasztó fenyegetés, ismerve az én sörözõs pályafutásom, de az biztos, ha valaha valaki megkérdezi tõlem, hogy érdemes-e odamenni, egy másodpercig sem fogok gondolkodni a válaszon...
Korán el kellett válnom a társaságtól, amit nagyon sajnálok, mert megint maradt a tarsolyomban néhány mondat, amit pedig egészen konkrétan címeztem volna valakiknek...
Mindenesetre nagyon jó volt.
Úgy általában nem tudom, hogy milyen emberfajta ABLOGGER... de ez a csapat nagyon is megfelel kocsmázós, dumálós, barátkozós igényeimnek...
Köszönöm!
2007-07-09
~~DISCUSSION~~
Ritka esemény
...hogy a roki bulizni megy...
Én már csak így, öreg rokiként pláne ritkán jutok el buliba... Most pedig blogger-lelkem ismét rávitt, hogy ki ne hagyjam már a szombat esti Szlovák-beli eseményt.Hát, külön fejezetet érdemel, ahogy odakeveredtem a vendéglátóipari egységbe... Forgalom a csúcson, parkolni csak igen emberes távolságban, a körút túloldalán egy mellékutcában tudtunk. Érzésem szerint, úgy 800 km-re...
Mire odaértem, hát, sírni tudtam volna... de ez a roki-oldala a történetnek...
Mint sokan megemlékeztek róla, egy hosszú asztal mellett kaptunk helyet, s errõl is sokan megemlékeztek, az ilyen elrendezés nem tökéletesen alkalmas beszélgetések lebonyolításához, de sebaj.
Vetésforgó?
Vagy valami ilyesmi az az izé, amikor odakinn a határban az izét váltogatják izénként, hogy ez is meg amaz is remekül boldoguljon a földben.... Na, hát volt itt kicsike költözködés, ülésrend helyezkedés... Én, mint roki, jelentettem a biztos, stabil pontot, engem aztán nem lehetett kirobbantani a helyemrõl...
Mó már megtette, hogy felsorolta a jelenlévõket, tehát én mellõzném ezt, pláne, hogy ennyire elmaradtam idõben a dokumentációval...
Szóval, örömmel láttam, hogy ott van mindenki aki elõre beígérkezett, de legjobban akkor éppen Kószának örültem.
Hát, adtam a blogter-bulis hagyományoknak és gyakorlatilag vele nem tudtam váltani két mondatnál többet, bármennyire szerettem volna. Na, majd legközelebb, vagy majd egy kv mellett, ha tényleg vállalkozik egy ekkora zarándoklatra...
Aztán Realface-szel váltottam néhány szót (remélem, neki sem tûnt martatoni, unalmas beszélgetésnek), aztán Bóvica telepedett mellém, ráadásul imádom, amilyen örömmel nyugtázta a tényt, hogy éppen mellettem van hely, vagyis ismét tudunk beszélgetni...
Évi segítségével rendeltünk egy üveg rozét (mert sörözõ ide vagy oda, nem szeretem a sört), aminek nagy részét én ittam meg. Széééép! Magára hagyni szegény rokit egy palack borral!!
Aztán -mivel kopogott a szemem- vacsorázni akartam. A többség bloggeréknél a sztrapacskára szavazott, én viszont mexikói chilit rendeltem.
Hát, nem részletezném... visszaküldtem...
Aztán reggel megtudtam, hogy mit fûztek hozzá a számlánkhoz útravalóul pincérék... akiket mellesleg úgy kellett nekünk -vendégeknek- hajkurásznunk, hogy ugyan kérem, jöjjön már felénk néha valaki...
Azóta is lelkiismeretfurdalásom van. Ha az én 'retúrcsilim' az eredendõ ok, hát bloggeréktõl elnézést kérek. A helyet viszont messzire el fogom kerülni a továbbiakban.
Tudom, tudom... ez igazán vérfagyasztó fenyegetés, ismerve az én sörözõs pályafutásom, de az biztos, ha valaha valaki megkérdezi tõlem, hogy érdemes-e odamenni, egy másodpercig sem fogok gondolkodni a válaszon...
Korán el kellett válnom a társaságtól, amit nagyon sajnálok, mert megint maradt a tarsolyomban néhány mondat, amit pedig egészen konkrétan címeztem volna valakiknek...
Mindenesetre nagyon jó volt.
Úgy általában nem tudom, hogy milyen emberfajta ABLOGGER... de ez a csapat nagyon is megfelel kocsmázós, dumálós, barátkozós igényeimnek...
Köszönöm!
Hajrá az augusztusi következõ talira!!
Akiket kihagytam, elnézésük kérem. Megint úgy alakult, hogy akiket "kinéztem magamnak" blogilag, csak még érdekesebbek lettek a szememben a személyes találkozás alkalmával.
Egyszer csak összejön, hogy váltsunk is komolyan egy-két mondatot... ne csak a padot támasztva, rohanás közben a liliputi méretû mellékhelyiség felé (ahová én igyekeztem)... ugye Zsike?
Marlington, Neked meg jövök még egy levéllel, de tudod, ami késik...
...arra érdemes várni...
Egyszer csak összejön, hogy váltsunk is komolyan egy-két mondatot... ne csak a padot támasztva, rohanás közben a liliputi méretû mellékhelyiség felé (ahová én igyekeztem)... ugye Zsike?
Marlington, Neked meg jövök még egy levéllel, de tudod, ami késik...
...arra érdemes várni...
2007-07-09
~~DISCUSSION~~
| ← Metamorfózis | De, kérem szépen, forog a gyomrom... → |