Upload failed. Maybe wrong permissions?
Hogy az elején kezdjem: Marlingtonból nagy nehezen sikerült talán péntek délelõttre kiszednem, hogy köbö mikortól lesz ott a Bródy Café-ban, hogy legalább úgy-ahogy be tudjam lõni az utunkat. Ennek szellemében el is indultunk idõben Emmával, de sajna be kellett térnünk még Érden a nagynénjéhez (akinek tartozom egy posttal mostantól, óóó milyen fontos blogger vagyok, kérem!), szóval miután Iritõl kaptunk megfelelõ útmutatót, a merre-hogyan tekintetében (s én, mint utas, kaptam egy nem túl kicsiny adag vodkát alapozásnak, meg pertuilag) elindultunk most már valóban a Bródy felé. Ja, míg Irinél ültünk Marlington felhívott, hogy megyünk-e, mert Õ már õrhelyén vár minket segítõkészséggel felszerelkezve.... (Má' mégse mondhattam, hogy minnyá megyünk, csak megiszom a vodkámat...)
Én tökéletesen rábíztam magam Emmára, halvány fogalmam sem volt róla, hogy merre is kell mennünk, de Õ remekül boldogult. (Azt elmondanám, hogy uszkve 70-80 fok volt az autóban, úgyhogy igen kellemes utunk volt...)
Szerencsére volt parkolóhely közel az úti célunkhoz, úgyhogy kikászálódtunk a majd' velünk egybeolvadt autóból, mi ketten, összesen három mankóval...
Kérdeztem Emmát, hogy felhívjam-e Marlingtont, de azt mondta, hgy mi ügyesek vagyunk és boldogulunk nélküle is ezen a majdnem 15 méteren... Hát, ezt azért önbecsülésünk szem elõtt tartása végett, nem cáfolhattam meg. Úgyhogy minden bátorságom összekanalazva, bõsz mankócsattogás kíséretében bementünk.
Igen kis csoportosulás fogadott minket, hisz a szervezõ s Hanter (kíséretével) fogadtak minket. Marlington (valószínûleg a megkönnyebbülés miatt, miszerint legalább 1-2 ember megjelenik az általa összehozott bulin) sajna most már nem tagadhatja le, hogy mennyire örül, ha meglát...
Vagy az öröm a korábban elfogyasztott házmestereknek köszönhetõ? Esetleg Emmának szólt? Netán Hanter szórakoztatta olyannyira, hogy ez meg is látszott rajta? Ááááá, nem kötexem... mindegy minek szólt igazán, én levonom a számomra legmegfelelõbb konzekvenciát: Marlington egy vidám, remek fickó... (Kérem, én, a koromnál fogva mondhatok ilyet... merthogy megvan a generációs különbség közöttünk, és aki ilyen öreg, mint én és ennyire tyúkanyós, az bizony észreveszi és ki is nyilatkoztatja az ilyesmit, na...)
De elkanyarodtam, pedig nem ez a lényeg, bár, ez sem elhanyagolható részlet.
Furi fajta a blogger. Én meg aztán pláne, mégis van mindenre ellenpélda. Na, mire is gondolok... Viszonylag jól be tudom lõni magamnak a blogger valódi formátumát az írásaiból érezhetõ stílusa után. Vizuális a fantáziám -nos, lehet, hogy ez óvodás szint, de legalább tisztában vagyok ezzel (is)-, ezért ha valakit rendszeresen olvasok, pláne ha beszélgetek is vele itt, akkor az nekem csak úgy megy, hogy valamilyen külalakot adok neki az agyam helyén, s akkor már nemcsak karaktereket látok a beszélgetésünk alatt, hanem látom a gondolkodó embert is a mondatai mögött (hajjajjjjjj... néha megrémülök magamtól, ennyi zöldség, hogy a 'csába fér el ennyi agyban, és ha elfér, hát csoda, hogy ilyen vagyok??!!??...). De visszatérve: most komoly megdöbbenést jelentett nekem Hanter. Neki nem ilyen külalakot adtam. És így aztán sokkal érdekesebb lett számomra, pláne, hogy most inkább Emmával beszélgetett, hisz Õ ült hozzá közelebb...
A másik -nem ekkora mértékû, de azért mégis- átértékelés, Luciferina. Hiába látom az adatlapját, hiába tudom... mégis Õt én sokkal idõsebbnek gondoltam. Elnézést ezért, Luci!
Mint azt korábban említettem, megalapoztam az estét egy vodkával. Úgyhogy volt mire építenem.
Már két talival ezelõtt készültem rá, hogy Marlingtonnal beszélgetek, nos ezt most sikerült kieszközölnöm is, olyannyira, hogy lenyúltam (relax, Marli! csak kölcsönbe, na) az éppen nála lévõ könyvtári könyvét. Kizárólag az olvasás miatt, nem azért, dehogy... hogy kénytelen legyen lejönni ide hozzám érte és nyugodtan beszélgethessünk a verseirõl... Három hónapnyi idõt kaptam a kiolvasásra, illetve kaptUNK, hisz Emma is el fogja olvasni.
Aztán a személyzet sírva állt sorfalat az asztalunk mögött, hogy õk má' bizony zárni szeretnének, menjünk má' ahova bírunk... Úgyhogy mentünk. (Addigra én már Emmától kb. 8000x kérdeztem, hogy "Menjünk?", hisz neki nagyon kényelmetlen volt a szék, amin ült. De már röhögött csak, lehet, hogy kínjában, de én ezt az önfeláldozó barátság jelének vettem...)
Irány a Filter. Lyuk-klón. Nekem elhihetitek!
Fülledtség, hangzavar és minden ami kell...
Szerencsétlenségére Bajla került mellém, akivel (számomra) remek beszélgetést folytattunk, aztán jött Orb, aki szintén nem tudom hogy csinálja, de nekem idõsebbnek tûnik olvasva, mint látva.
Na, megint elengedtem szószátyár magam, úgyhogy azt hiszem lassan befejezhetném...
Még persze annyit, hogy mikor hazafelé jöttünk kérdeztem a sofõrömet, hogy holnap is szóba áll-e velem. Biztosított efelõl, sõt azt is mondta, hogy ha ez mindig ilyen buli, akkor a következõre is megvan a fuvarosom. :))
Bárki is szervezi a soros talit, lehet tanácsokat kérni az eddigi szervezõktõl!
Marlington ez most nagyon jó volt. Köszi!
Ugyanez -a teljesség igénye nélkül, csak ezekre az írásokra akadtam rá-:
Vérlepkéül
Marlingtonul
Luciferinául
A gugliban rákerestem a "blogger" kifejezésre. Egy rakás okos dolog elõjött, de azokhoz én kevés vagyok. Egy képet mégis ideteszek, mert... na, mindegy, aki ismer blogilag (legalább) az érteni fogja, aki meg nem, annak a kép magában érdekes lehet.
2007-08-26
~~DISCUSSION~~
Nehéz az éjszakai mûszak...
...ezért csak igen ritkán vállalok be ilyesmit. De olyankor nagyon is jól teszem.
Szokásomhoz híven, megintcsak utolsónak maradtam a beszámolóval. (Vagy lehet, hogy nem kifejezetten utolsónak, de ne hasogassuk már azt a szõrszálat, jó!?)Hogy az elején kezdjem: Marlingtonból nagy nehezen sikerült talán péntek délelõttre kiszednem, hogy köbö mikortól lesz ott a Bródy Café-ban, hogy legalább úgy-ahogy be tudjam lõni az utunkat. Ennek szellemében el is indultunk idõben Emmával, de sajna be kellett térnünk még Érden a nagynénjéhez (akinek tartozom egy posttal mostantól, óóó milyen fontos blogger vagyok, kérem!), szóval miután Iritõl kaptunk megfelelõ útmutatót, a merre-hogyan tekintetében (s én, mint utas, kaptam egy nem túl kicsiny adag vodkát alapozásnak, meg pertuilag) elindultunk most már valóban a Bródy felé. Ja, míg Irinél ültünk Marlington felhívott, hogy megyünk-e, mert Õ már õrhelyén vár minket segítõkészséggel felszerelkezve.... (Má' mégse mondhattam, hogy minnyá megyünk, csak megiszom a vodkámat...)
Én tökéletesen rábíztam magam Emmára, halvány fogalmam sem volt róla, hogy merre is kell mennünk, de Õ remekül boldogult. (Azt elmondanám, hogy uszkve 70-80 fok volt az autóban, úgyhogy igen kellemes utunk volt...)
Szerencsére volt parkolóhely közel az úti célunkhoz, úgyhogy kikászálódtunk a majd' velünk egybeolvadt autóból, mi ketten, összesen három mankóval...
Kérdeztem Emmát, hogy felhívjam-e Marlingtont, de azt mondta, hgy mi ügyesek vagyunk és boldogulunk nélküle is ezen a majdnem 15 méteren... Hát, ezt azért önbecsülésünk szem elõtt tartása végett, nem cáfolhattam meg. Úgyhogy minden bátorságom összekanalazva, bõsz mankócsattogás kíséretében bementünk.
Igen kis csoportosulás fogadott minket, hisz a szervezõ s Hanter (kíséretével) fogadtak minket. Marlington (valószínûleg a megkönnyebbülés miatt, miszerint legalább 1-2 ember megjelenik az általa összehozott bulin) sajna most már nem tagadhatja le, hogy mennyire örül, ha meglát...
Vagy az öröm a korábban elfogyasztott házmestereknek köszönhetõ? Esetleg Emmának szólt? Netán Hanter szórakoztatta olyannyira, hogy ez meg is látszott rajta? Ááááá, nem kötexem... mindegy minek szólt igazán, én levonom a számomra legmegfelelõbb konzekvenciát: Marlington egy vidám, remek fickó... (Kérem, én, a koromnál fogva mondhatok ilyet... merthogy megvan a generációs különbség közöttünk, és aki ilyen öreg, mint én és ennyire tyúkanyós, az bizony észreveszi és ki is nyilatkoztatja az ilyesmit, na...)
De elkanyarodtam, pedig nem ez a lényeg, bár, ez sem elhanyagolható részlet.
Furi fajta a blogger. Én meg aztán pláne, mégis van mindenre ellenpélda. Na, mire is gondolok... Viszonylag jól be tudom lõni magamnak a blogger valódi formátumát az írásaiból érezhetõ stílusa után. Vizuális a fantáziám -nos, lehet, hogy ez óvodás szint, de legalább tisztában vagyok ezzel (is)-, ezért ha valakit rendszeresen olvasok, pláne ha beszélgetek is vele itt, akkor az nekem csak úgy megy, hogy valamilyen külalakot adok neki az agyam helyén, s akkor már nemcsak karaktereket látok a beszélgetésünk alatt, hanem látom a gondolkodó embert is a mondatai mögött (hajjajjjjjj... néha megrémülök magamtól, ennyi zöldség, hogy a 'csába fér el ennyi agyban, és ha elfér, hát csoda, hogy ilyen vagyok??!!??...). De visszatérve: most komoly megdöbbenést jelentett nekem Hanter. Neki nem ilyen külalakot adtam. És így aztán sokkal érdekesebb lett számomra, pláne, hogy most inkább Emmával beszélgetett, hisz Õ ült hozzá közelebb...
A másik -nem ekkora mértékû, de azért mégis- átértékelés, Luciferina. Hiába látom az adatlapját, hiába tudom... mégis Õt én sokkal idõsebbnek gondoltam. Elnézést ezért, Luci!
Mint azt korábban említettem, megalapoztam az estét egy vodkával. Úgyhogy volt mire építenem.
Már két talival ezelõtt készültem rá, hogy Marlingtonnal beszélgetek, nos ezt most sikerült kieszközölnöm is, olyannyira, hogy lenyúltam (relax, Marli! csak kölcsönbe, na) az éppen nála lévõ könyvtári könyvét. Kizárólag az olvasás miatt, nem azért, dehogy... hogy kénytelen legyen lejönni ide hozzám érte és nyugodtan beszélgethessünk a verseirõl... Három hónapnyi idõt kaptam a kiolvasásra, illetve kaptUNK, hisz Emma is el fogja olvasni.
Aztán a személyzet sírva állt sorfalat az asztalunk mögött, hogy õk má' bizony zárni szeretnének, menjünk má' ahova bírunk... Úgyhogy mentünk. (Addigra én már Emmától kb. 8000x kérdeztem, hogy "Menjünk?", hisz neki nagyon kényelmetlen volt a szék, amin ült. De már röhögött csak, lehet, hogy kínjában, de én ezt az önfeláldozó barátság jelének vettem...)
Irány a Filter. Lyuk-klón. Nekem elhihetitek!
Fülledtség, hangzavar és minden ami kell...
Szerencsétlenségére Bajla került mellém, akivel (számomra) remek beszélgetést folytattunk, aztán jött Orb, aki szintén nem tudom hogy csinálja, de nekem idõsebbnek tûnik olvasva, mint látva.
Na, megint elengedtem szószátyár magam, úgyhogy azt hiszem lassan befejezhetném...
Még persze annyit, hogy mikor hazafelé jöttünk kérdeztem a sofõrömet, hogy holnap is szóba áll-e velem. Biztosított efelõl, sõt azt is mondta, hogy ha ez mindig ilyen buli, akkor a következõre is megvan a fuvarosom. :))
Bárki is szervezi a soros talit, lehet tanácsokat kérni az eddigi szervezõktõl!
Marlington ez most nagyon jó volt. Köszi!
Ugyanez -a teljesség igénye nélkül, csak ezekre az írásokra akadtam rá-:
Vérlepkéül
Marlingtonul
Luciferinául
A gugliban rákerestem a "blogger" kifejezésre. Egy rakás okos dolog elõjött, de azokhoz én kevés vagyok. Egy képet mégis ideteszek, mert... na, mindegy, aki ismer blogilag (legalább) az érteni fogja, aki meg nem, annak a kép magában érdekes lehet.
2007-08-26
~~DISCUSSION~~
| ← Á la Carte | A felrobbant csillár → |