Á la Carte

Lehet válogatni kedvünkre!
Különleges, személyes ajánlatom: Torkos Matild feketében. S persze a Magyar Gárda.
Értünk, magyarokért.
Nem biztos, hogy bele kéne mennem ebbe.
Ám most -naná- mégis kikotyogom, mert nem hagy nyugodni. Csak néhány mondatot csíptem el, de az éppen elég volt a tegnap éjszakai forgolódás megalapozásához. Ma pedig kicsit olvasgattam még ehhez a témához.

Szokásos kapcsolgatásom eredménye volt a tegnapi Á la Carte adás megnézése. (Sõt, még azt sem mondhatom, hogy végignéztem, mert Kés/alatt maratont játszom 1-2 napja, s csak a pihenõidõkben futja egyébre...)
Igazából Réz András miatt ragadtam ott, meg még Horn Gábor érdekelt volna, de ahogy teltek a percek sokkal fontosabb lett számomra Zamecsnik Péter mondandója.

Horn Gábor államtitkár, SZDSZ
Simicskó István, KDNP képviselõ
Torkos Matild újságíró, Magyar Hírlap
Zamecsnik Péter, ügyvéd
Réz András esztéta
Cséfalvay Zoltán, közgazdász

Õk ülték körül az asztalt, s beszélgettek. A kormányról, az országról, a merre-hogyan-ról. Aztán megütötte a fülem a Magyar Gárga említése. Engem minõsít persze, de nagyon keveset tudok róluk, az viszont biztos, hogy az említése ennek a szervezõdésnek olyan furi, rosszat sejtõ, védekezõ "testtartást" vált ki belõlem.
Hogy miért, azt eddig pontosan nem tudtam megfogalmazni. Most is csak ott tartok, hogy tisztul a kép. De ugyanakkor egyre sötétebb is lesz, hisz amit látok Gárda ügyben, az nagyon nem tetszik. Mondom, most utána olvastam kicsit mélyebben. Igazolta ellenérzésemet, de jól tettem.

De hogy ne szaladjak ennyire elõre, ott tartottam, hogy Zamecsnik Péter igen szemléletesen beszélt a magyarság érzéseirõl, talán inkább jogász szemmel, de mindenképpen magyarul. Ez is az is bele-belekotyogott, de nem akasztották meg a mondandójában. Aztán azt mondta (ezt éppen félfüllel hallottam, mert másra kellett figyelnem), hogy érthetõ, mikor az átlag állampolgárban súlyos érzelmek merülnek fel a Magyar Gárda egyenruháját meglátva. (Én nem láttam... még... De ott elhangzott az is, hogy milyen.)
Erre Torkos Matild visszakérdezett:
-Mert fekete? Én is feketében vagyok -végigmutatott fekete kardigánján és nadrágján (asszem az volt)-, akkor én is náci vagyok? Vagy körül lehet nézni itt az étteremben, akkor mindenki náci?

Erre Zamecsnik lassú mozdulattal legyintett egyet és halkan azt mondta:
-Ne csináljunk ebbõl viccet!
És még folytatta is, csak arra nem emléxem szó szerint, ezért csak a lényeg: amikor egyenruhaként viseli egy viszonylag zárt, kvázi katonai szervezet, az egy bizonyos nemzedékben egészen biztos, hogy rossz emlékeket ébreszt. Az azutáni nemzedékekben pedig szintén a félelmet erõsíti.

Már nem volt sok a mûsorból, úgyhogy talán ez is közrejátszott abban, hogy Torkos Matild ettõl a ponttól nem vett részt olyan nagyon a disputában. Pedig ahogy ma rákerestem, szókincse igen bõséges s azt elõszeretettel hasznosítja is például a Magyar Hírlap-nál. Én mégis most egy cikket az Élet és Irodalom-ból ajánlok, amibõl kitûnik mennyire ért a szavakban rejlõ játékossághoz ez a feketében járó, nem gárdista, független újságíró. MATILD, A MÓKAMESTER

Aztán még rákerestem a Magyar Gárdára is. Amit találtam, részben elkeserít, részben elõhív néhány emléket. Leginkább filmekbõl, meg regényekbõl. De akár tankönyvekbõl is meríthetem a párhuzamot.
Elkeserít!
Magyar Gárda Alapító Nyilatkozat
Azt mondják, eljött az idõ.
Azt mondják...

... nem, nem idézek. Itt a link, nekem is, mementonak, amit az ifjak kiképzésérõl ír, nos, az engem nemhogy elkeserít, de már egyenesen megrémít!

a_la_carte