Napséta
Avagy: "Ha nem látja senki akkor énekelget..." ez a részlet járt az eszemben ma, ahogy battyogtam haza -szokásomhoz híven, idvezült mosollyal orcámon- tornáról.
Szóval, az van, hogy épp tegnap volt három hete annak, hogy elkezdtem komolyan kétbotozni... na nem az anakronisztikus botozás értelemben
;
vagy néptánci -betűspórolós- értelemben
;
hanem a rehabilitációs folyamat során -magára igen sokat várató*- botozási értelemben. (* a merev boka, a tökéletesen merev boka egyszerűen -lehet, hogy csak számomra, de nekem mindenképpen- lehetetlenné tette a bottal való biztonságos járás -s pláne a mégoly rövid ideig is, de szükséges egy helyben állás- feladatát. Ám most, az ez eddig utolsó a műtéteim sorában, decemberi bokatakarításom által lett a jobb oldali eddig fix ízületben ~5°-nyi szabad, ám csakis axiális mozgás. S ez a gereblye-effektustól mentesít, így kinyílt a világom a botos irányba!!!)
Tehát az idei háromhetes edzőtábor, a kondin szerzett stabilitás-növekedéssel és a szatyornyi speciális feladattal és az ott létem alatti ellenőrzött tanulási folyamat miatt, óriási előrelépést jelent nekem. Ma pedig eljött annak is a napja, hogy ne mocival menjek tornára.
No, nem azért mert ennyire lelkesen jó fej vagyok, áh, sokkal nagyobb súllyal nyom a latban az, hogy a májusban betöltötten két éves mocim akksija -melyet két évente lehet felíratni 50%-os támogatással, s így is 21.000.- HUF-ot taksál- így, szeptember végén, már néha totál feltöltött állapotban is aszongya, hogy nemaddiga... vagyis a józan eszem azt izente, próbáljam már meg a botot... mert ha a moci áll meg alattam, na akkor tényleg baj van... ha a botozásba fáradok bele, akkor majdcsak egyszer hazaporoszkálok... tehát azért indultam neki így...
Próbáltam előbb felmérni az időjárást, kinéztem, hogy hátha, de egy lélek -nem sok- de annyi se járt a látómezőn,tehát csak a bensőmre hallgathattam. Farmerdzseki, alatta kötött pulcsi, és még egy szivárvány-kendőt is kötöttem a nyakamba, mert óriási dekoltázsa van a pulcsinak... Lementem az előszobába és elém ugrott azonnal a dynair-párna, amit magammal kellett vinnem, hiszen megbeszéltük Edittel -minden gyógytornászok leggyógytornászabbikával, ugye-, hogy beviszem ma a sajátomat, mert ami ott van, az túl nagy stabilitást ad nekem, nem kihívás azon egyensúlyoznom, tehát viszem ezt, ami nem anyagában, hanem pneumatikus módon alakváltó..., ehhh... majdnem győzött a moci... de nem hagyta magát a korábban felhergelt józan eszem -helye...
Párna szatyorba, két bot, konoktalema elhatározása és adj neki!!!
Nos, amint kiléptem és kijutottam a tető alól, azonnal rájöttem, nyár van... én meg télhez öltöztem... de ráadásul a Gesztenyés út folytatásában a Borostyán utca sem borostyánnal, hanem gesztenyével övezett. Így ez ősz tájékán, azaz mainapság nemcsak lehulló levelekkel telített, de érett gesztenyékkel is, mely az imént említett hurráoptimista 5°-nyi mozgással együtt sem kellemes dolog. Tudom, ez nem érthető annak ... annak aki nem érti... hehe.. ne is!!! Komolyan! Ne kelljen ezt megérteni senkinek, oké? Szóval, amint találtam egy kerítést, aminek dőlve stabilan állhattam, levettem a kendőmet, s ezzel a könnyebbséggel mehettem már tovább. Egyelőre szinte végig leszegett fejjel megyek, mert -ahogy mondtam- a gesztenye-tankcsapdák és társaik nem túl megnyugtatóak, és kicsit lassabb vagyok, mint a mankókkal, de ráadásul a nyelvem lógott mire ezt a cirka 250m-nyi távot leróttam, de megcsináltam! (Izomláz a combjaimban és a felkarjaimban... komolyan!!! Vicces? Majd egyszer biztos röhögök rajta... )
Ja, és ahányszor elsuhanok mocival a gesztenyefák alatt, felmerül bennem, hogy milyen lehet ha egy gesztenye az ember fejére esik... na, most elég időt töltöttem a fák alatt, s egy kemény termés bírt -ha nem is a fejemen, de- a jobb vállamon gellert kapva alant zuhanni... úgy röhögtem, hogy majd magam borítottam fel... és megtapasztalhattam a gravitáció és gesztenye és famagasság együtthatóját...
Viszont az is kiderült, hogy nagyon jól gondoltam én, hogy másik bot lenne számomra ideális. Hiszen ami most van (http://sejk.oep.hu/?s=segedeszkoz&ttt=310004148&termek=gm-4341) annak a fogantyújától begörcsöl a kezem. Kipróbáltam egy másikat, melynek a kiképzése az én kicsi tenyeremhez ideális, ám csak október 23. után lehet felíratnom, mert a járóbot kihordási ideje 36 hónap, s ez nekem akkor jár le. (S hiába volt meg ez, az egyensúly, a bokám miatt nem tudtam megtanulni vele, de ez már mit sem számít...)
Tehát október 24-én -ha sikerül- felíratom ezt:
És sétálok a napon....
2016.09.29., 15:01
~~DISCUSSION~~
| ← Lympho'16 - 14-15 | Kenguru, amúgy bochkorosan → |