Kenguru, amúgy bochkorosan

Nem, nem leleplezek, vagy ilyesmi, hiszen ahhoz kellene legalább egy tény, ami az újdonság erejével hathat -akkor is, ha maga a tény eltörpülne is a_zéletbe benne-, de ilyesmiről ugye nincs szó. Hiszen tudott dolog, hogy egy vérparaszt humanoidról van szó, aki eltagadhatatlanul jelentős tehetség a műfajában, ám ezzel együtt -vagy akár... sőt, talán éppen ezért- egy önelégült buta bunkó. S máris magyarázatra szorulnak e szavak, hiszen nekem érthető, s helyén lévő amit írok, de tudom, a talemaszótár és az általában elfogadott szóértelmezés nem 100%-ban egymást fedő fogalmak. Tehát, a 'vérparaszt humanoid, buta bunkó', mint olyan talemául egy igen jól meghatározható együttállást jelöl az adott emberek IQ-EQ ellátottságában. Ahol is az IQ feltehetőleg, sőt, szinte biztosan igen magas, tehát egy okos, logikus gondolkodásban nagyon jól teljesítő emberről beszélünk, akinek emellett az EQ-ja -finoman fogalmazva is- eltörpül. Én megengedem magamnak azt a gondolatot, hogy némelyeknek _nincs_ is. Persze ez barokkos túlzás, de mivel én buta vagyok, ennek megfelelően bátor is, tehát így gondolom. (Nos, a_zélet nagy tanítómester... melyben a_tapasztalat elengedhetetlen kellék, csak nem árt észre is venni, s helyén értékelni azt.)

/Kép ehunnan e: https://hup.hu/szavazasok/20141029/iq-m_az_online_mensa_teszt_alapjan/

S én ezen humanoid esetében is tudtam ezt... tudtam én, csak nem sejtettem... ugye... ám ma olyan eklatáns megerősítését adta ennek a jellemzőnek, hogy a buszon ültömben, a fülhallgatóval a fülemben, lábam helyezgetve a funkciójára alkalmatlan elsőbbségi ülés valószerűtlenül szűkös lábterében, mikor meghallottam, amit, hirtelenjében önkéntelenül felkiáltottam... (Esztergomból utaztam hazafelé éppen, a 10-es úton a VOLÁN 880-as járatával, s közben kényszerűen -mivel BudaMarcit száműzte a rezsim az éterből, mely mozzanat számomra a legfájdalmasabb az aktuális királyi terjeszkedésből - a musicfm-et, s most éppen -még kényszerűbben, hiszen a csatornát szeretem, van kifejezetten kedvenc idősávom is itt, s a zenei profil nekem nagyon bejön, ám a reggeli rettenetük nagyon nem- az Önindítót voltam kénytelen hallgatni.
  Jó, vagy legalább hallgatható zenék, nem vészesen erőltetett dialógusok, az elviselhetőség határán egyensúlyozó önismétlés -'8 óra 13 perckor ez történt'... vonal, spontán szarság, de mondom, még viselhető-, tehát utazó kíséretnek megfelel... hisz nincs is más, amit hallgathatnék. Vagy ez volt ma reggel, vagy a semmi. Ergo: ez.
  Ma Friderikusz is ott volt -s lesz is, amíg neki kedve lesz ehhez... vagy valami hasonló meghatározás, melyből számomra az jött le, hogy kedvét leli ebben, és ez jó, ez nekem tetszik-, és hozta is a formáját.
  Illetve a_formáját, ami nekem őt jelenti. Magabiztos, nagyon okos és nagyon művelt, magával egységben élő "nagyöreg" s a stílusában mindez megkérdőjelezhetetlenül érezhető. Nem vagyok egy fridifan, pusztán így gondolom, meghatározó ember.
  A beszélgetés fonalára nem emlékszem, fogalmam sincs, hogy miképp jutottak el arra a pontra, ahol az ausztrál erszényest is megalázta a médiaszemélyiség. No nem Friderikusz. Ha ő tett volna így... nos, akkor a meglepődésem talán elnyomta volna az utálatom, megrökönyödésem, felháborodásom... de nem így, hiszen nem ő volt. Tehát arról beszéltek, hogy a sport eufóriát okoz, illetve boldogsághormonokat szabadít fel emberekből. Ám ez nem lehet állandó állapot... Ezt taglalták, s hitetlenkedtek ezen, majd egyéb végkövetkeztetések levonása után Friderikusz felhozta a boldogság vs folyamatosság témában Jászai Joli néni példáját, aki szerinte maga volt a_boldogság, hiszen mindenben megtalálta azt aminek örülni tudott. S örült is.
  Fridi végtelen szimpatikusan beszélt a hölgyről, s általában erről az életszemléletről, majd Bochkor előbb dohogott kicsit, majd hangot is adott hitetlenkedésének. Kifejtette, hogy szerinte az természetellenes, ha valaki mindig_boldog. Ez csak akkor lehetséges, ha nagyon buta az illető, hiszen másképp ez_lehetetlen. S alátámasztotta igazát, mert látott egy dokumentumfilmet a_kengurukról, s azok mind és mindig boldogok voltak, ergo: aki mindig boldog, annak annyi agya van, mint egy kengurunak.
  Mikor ezt ez a vérparaszt levezette s eljutott az éteren át agymaradékomig, én ott, az elsőbbségi ülésre beleporellózott lábbal, megdöbbenésemben, vagy ahogy az előbb írtam, sokkal inkább felháborodásomban felkiáltottam.
  Persze nem zavartatom magam ilyenkor, és más sem, mert ugye az látható, hogy nyomorék vagyok, két bottal, most sok csomaggal, egyértelműen kínzó testhelyzetben kényszerűen fixálva s épp ettől fokozottan fészkelődve -ami egy egész számára tagadhatatlanul kínos látvány lehet-, így egy rövid 'aszta' hangsúlyos kijelentése meg sem bonyolította az attitűdöm. Szóval, ezután már egyszerűen nem tudtam kiverni e gondolatot a fejemből, a néhai agyam helyén lévő tágas térből.
  (Olyan ez, mint ÚjÉletem elején, mikor a teljes amnézia és a jelenlét között ingáztam, jelenlévő pillanataimban gyakorta voltak elmém előtt úszó,visszatérő gondolatok, melyektől csak akkor tudtam szabadulni, ha "elkaptam" azokat s kielemeztem... beteg gondolat ez? Az. Ahogy a helyzet maga is az volt. Katasztrofálisan, s számomra ez volt az egyetlen járható út... ahhoz, hogy esély legyen rá: majd, egyszer, valamikor talán járni is fogok... hiszen kezdett derengeni a lehetőség, hogy túlélek.)
  Egész nap rágott ez. Nem érzem magam megbántva, dehogy. Nekem a pozitív életszemlélet, a mindenben s bármiben való biztos megtalálása annak, ami továbbvisz, az a túlélés elengedhetetlen kelléke. S ahogy minden másban is, ebben is önző és buta vagyok, ergo: nem számít nekem, ha egy kenguruhoz hasonlítanak. Bárki is legyen aki így tesz. Van olyan akitől fájna egy ilyen megjegyzés irányomban, van akitől elviselhetetlen lenne, de tőle nem kapnék ilyet, tudom. S ha egy lábbeli teszi ezt, ájvé... egészségedre!
  De az, hogy általában a boldog _embereket kenguruhoz hasonlítani, pláne Jászai Joli kapcsán, s egyértelműen őt a "vezérgkenguru" szintre "emelni", nos ez egyszerűen arcpirítóan felháborító.
  Nem érzek dühöt, vagy bármi ilyesmit, elégedettséget sem, pedig megerősítette bennem a róla bennem kialakult képet ez a vezető média-személyiség... ellenben sértettséget azért, mert méltatlanul bánt önteltségében egy konkrétan megnevezett emberrel, aki ráadásul ismert és vitathatatlanul értéket képviselt, tehát sértettséget ezért nagyon is.
  Nagyon széles a spektrum, melyen mozoghat a médiában s -ból élő ember, így ezt is megteheti. S nem azért mert mondjuk ez nem bűncselekmény, vagy ilyesmi. Szó sincs erről. Pusztán csak arról, hogy ilyet tenni, így tenni ízléstelen.
  Vérbuta paraszt, öntelt bunkó. S ezzel nincs baj, azzal sem, amit mondott.
  Csupán annyit jelent: nálam fixálta magát a humanoid szinten.

.............

Friderikusz és Jászai Joli néni...

.......................
  Mellesleg: "Állítólag kutatások azt igazolják, hogy az intelligencia hányados, vagyis az IQ és az érzelmi hányados, vagyis az EQ aránya kihatással van a vezetői képességek alakulására. Ott ahol magas az IQ és alacsony az EQ: gyenge a vezető, mert nem képes közösséget formálni. Ha mindkét hányados alacsony, nem alkalmas jó vezetőnek, mert csak terrorral képes érvényre juttatni a hatalmát. Ha alacsony az IQ, de magas az EQ, szakmailag gyenge, de emberséget mutat a vezető." /Innen,ni: http://gyulazsiga.com/az-edzo-arculata//

...és keresgélés közben találtam egy cikket, ami majdnem eltántorított e vérparasztról szóló megemlékezésemtől, hiszen a témával s annak kezelésével meglehetős agykapacitást foglalt le maradék szürkeállományomból. Érdekes. Mi több!? Ééééérdekes... http://www.hunbabablog.hu/egyebek/tudatosgyermektelenseg/... de itt csak megjegyzem, s mert érinti az IQvsEQ terepet is, talán nem túl tájidegen idetennem mintegy jelzőkaróként...

2017.01.03., 20:19
  ~~DISCUSSION~~

kenguru_amugy_bochkorosan