Most megint...

Most megint mi van? Fordult a kocka? (Ha igen, röhögnöm kell, ugyanakkor nagyon is jó érzés.)

Most elõször érzem úgy, hogy kiálltam ezt a próbát. Miközben tudom, hogy ez nem is volt igazi próba, hisz az csak akkor lenne, ha úgy jönne ide 'L', hogy lehetõség adódhatna kettesben maradnunk. Most errõl szó sem volt, hisz nyilvánvaló volt, hogy -ha nem is végig, de- nem leszünk magunkban...

Csak a saját reakcióimból, abból, ahogy nálam lecsapódott ez az egész, gondolhatom úgy, hogy ezt is kiálltam. Már bizonyos egészséges távolságból tudom szemlélni az ezzel kapcsolatos történéseket, már be tudom illeszteni a helyére. 'L' nem jelent többet, mint aminek eredetileg szerettem volna: egy lépcsõfok a sok közül. (Nem ffi-bõl van/volt/lesz sok, csak az utamon, amin járok, sok-sok lépcsõ van, ilyen is, olyan is s ezek egyike ez. Konkrétan az, hogy 'NÕ'-ként tarthatom magam számon, s akit ebbe a játékba beengedtem, nekem nem jelent többet, mást, 'csak' annyit, amennyire én akartam/akarom.) Nehéz volt ezt megtanulnom, keserves napok, hetek kellettek hozzá, de most ez a próba igazolta, hogy megérte a 'gyötrõdést' (akkor is annak tekintem, ha tudom, hogy ez fényévekre van az igazi szenvedéstõl, annak fizikai és emocionális válfaját is próbáltam/próbálom, ez messze van attól, csak így 'becézem'...:o).  

most_megint