Memento | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Tartalom Leonard Shelby elsõ ránézésre jól menõ üzletembernek látszik. Drága öltönyöket visel, gyönyörû Jaguárt vezet, mégis olcsó motelszobákban lakik, és csak kézpénzzel fizet. Életét egyetlen cél vezérli: megtalálni azt, aki megölte és megerõszakolta feleségét, és bosszút állni annak haláláért. Leonard egy furcsa és gyógyíthatatlan betegségben szenved. Egyrészt amnézia, bár a múlt egyes jeleneteit fel tudja idézni, másrészt viszont, ami talán még ennél is rosszabb, képtelen új emlékeket megtartani. Nem tudja mi történt vele 15 perccel azelõtt, hol van és hogy merre tart. Egyetlen egy dologban biztos csupán, hogy bosszút akar állni. Betegsége azonban különösen nehézzé teszi feladata végrehajtását. Apró jelek segítségével próbálja múltját összerakni és megtartani jelenét. Polaroid képekkel dokumentálja minden lépését, névjegykártyák, dokumentumok, tetoválások segítségével próbálja összerakosgatni élete, és a brutális gyilkosság darabkáit. Helyzetébõl adódóan kénytelen másokra hagyatkozni, annak ellenére, hogy képtelen megítélni azok reakcióit és motivációit. A szálak egyre bonyolódnak, mindenki gyanússá válik, talán még maga Leonard is. A nagy kérdés pedig még mindig nyitva áll: KI A GYILKOS? |
| |||
------------------------------------ Ez a film nem könnyû. Persze végigbõgtem mikor elõször láttam. 3 hónap az életembõl tökéletesen memória nélkül telt. Sammy a feleségének beadandó ------------------------------------ RememberSammyJankis! Leonard 'külön-bejáratú' mementója, a kezére tetoválva. ------------------------------------- Aki nem látta még, de szereti a jó filmeket, nézze meg! Ajánlom!
|
mit_jelent_nekem_memento_rendezo_christopher_nolan_2000
← Mit jelent nekem? (MEMENTO; rendezõ: Christopher Nolan; 2000.) | Most megint... → |