Kezdem... ha kezdem... ...kezdjem? [szerkesztés]

Többet jelent? Mást jelent? Mit jelent? Ha tudnám! Néha azt hiszem tudom, de többnyire gõzöm sincs.

Abban mindenesetre biztos vagyok, hogy mit kéne  jelentenie. Hogy nekem mire van szükségem... és ezt el is mondtam neki. Még a legelején megbeszéltük ketten, mielõtt megtörtént volna az, ami után már nem olyan szintû a barátság köztünk, mint elõtte volt (és már olyan soha nem is lesz), hogy ha akkor bemegyünk a szobámba, nincs visszaút. Illetve, nem 'ásó-kapa', nem ilyen végletes, csak nekem az egy súlyos választóvonal volt. Egy olyan pont, amin ha átlépünk, akkor neki is tudnia kellett, hogy már más a minõsége a barátságunknak.

Nekem ebben semmilyen tapasztalatom sincs. Nem ismerem a ffiakat.

Közben meg röhögnöm kell magamon, mert itt is azt írtam, hogy "Még a legelején..." , hát, mondhatni azóta (pedig ez nem tegnap volt) maradtunk a szavaknál... ott is úgy, hogy mikor nekem elfogy a cérnám, elmondom neki, hogy ez nekem így nem megy, hagyjuk az egészet, erre õ mindig mond valami olyat, amitõl én visszatáncolok... és újra hagyom magam hülyíteni.

Miért jó ez neki?

(...és nekem?...) 

Címkék: személyes, talema, út

• 2005-12-26 18:41:05
• talema

----------------------------------------

Aszittem má' lekatt, oszt akkó mégsenem? [szerkesztés]

Megint bírtam belesétálni a susnyásba...

Megint ott tartok, hogy várom, hátha jön... Tiszta röhej, hagyom, hogy hülyét csináljon belõlem...

Szeretek hülye lenni? Vagy gyárilag hülye vagyok?

Nem hiszem. (Mondja a bennem lakozó, magáról mit sem sejtõ hülye...)

Pedig most teljesen "ártatlanul" küldtem egy majdhogynem semmitmondó köszöntõ SMS-t, és csodák csodája válaszolt. Ráadásul én hülye, azt vettem ki a szövegébõl, hogy hátha mégis akarja azt, amit én. Nem többet, nem mást és nem kevesebbet. Ezen persze annyira felbátorodtam, hogy rákérdeztem a legközelebb adódó alkalomra.

Nem válaszolt. Cérna... cérna... aztán küldtem annyit: "Na?" (tudom, hogy ezt utálja...:o) Erre válaszolt... megint semmi konkrétum, csak olyan mismás, talán meg valószínûleg nem lesz itthon...

Ezt én nem bírom. Illetve de.

Bárcsak má' én lekatt..., pedig már múltkor azt hittem... oszt akkó mégsenem... Mégsenem? Meddig lehet hülyíteni az (épphogy) embert?

Tudom a választ (sajnos).  

Ameddig én hagyom.

Címkék: talema, út

• 2005-12-27 11:44:11
• talema

memento_1