Tegnap tudtam lemenni Csabához. Anyuhoz és Zsoltihoz pedig most egyáltalán nem jutok el.
Csak nézem a gyertyák lángját és rátok gondolok. Dömösre, a trafikra, a focipályára, a patakra, a Rám szakadékra... Esztergomra, a Kálváriára, a Bazilikára, a strandra, a Kismackó-ban évekig minden reggeli "2x2 deci kakaó és 2 szelet kalács"-ra... a Hellre, a 4-es buszra, a buszvégre, a "Kék az ég!"-re... a Kis Duna partján a lépcsõkre...
A nyugalomra.
Szeretlek benneteket!
/Jókai Mór/
Most ezt az oldalt nézegetem. Többször jártam már ott; most, nem csoda a Halál, elmúlás címszó alattiakat olvasgatom. Nézz be Te is, ha gondolod!
← Sebzettek városa | Az életem nélkülem → |