Megtettem, mit megkövetelt...

...ööö..., mit megkövetelt a bennem csendesen, de kitartóan munkáló frász.

Reggel végre kipihenten ébredtem. Nagyon sajnáltam, hogy elmaradt tegnap egy remek randim egy adag almáspitével, de összességében jól alakult a napom -legalábbis, amennyire az adott leosztásban lehetséges-, így éjjel tényleg tudtam pihenni, a hajam alatti kies síkságon nem vívtak ölremenõ csatát a hiábavaló gondolatok.
Elsõ utam a gyógytornára vezetett, ahol is Edit megtekergetett lábfejileg, majd mentem háziorvosomhoz, ahol 11-ig van ugyan rendelés, én pedig fél után pár perccel értem oda, de gondoltam, egy próbát megér, ma be kék adatnom magamnak az oltást, mert így talán még éppen beleférek a határba, a 24-i indulással és nem cipelem magammal a potenciális fertõzést.
Ezren voltak, naná. Egy úr, hogy meglátott amint mankómmal teátrálisan bicegve közelítettem, azonnal levette, hogy az nekem csak azért van, hogy jogosulatlan elõnyre szert tehessek vele, s ezen meggyõzõdésének hangot is adott:
- Hiába biceg, már nem fog beférni! Elõttem biztosan nem! Én dolgozom!
Cö... gondoltam. Mosoly terült szét amúgy is széles orcámon, s válaszoltam neki, kedélyes hangnemben:
- Még szerencse, hogy én ingyenélõ nyugdíjas vagyok, így tudja, most kivételesen kivárom a sorom!
Nem hagyta annyiban:
- És ha nem jut be? 11-ig van rendelés!
- Akkor majd hazabattyogok. Ígérem, nem fogok forradalmat kirobbantani. -s továbbra is, egyre jobban mosolyogtam. Az összes szék foglalt volt, senki nem állt fel, én ott támasztottam a mankóm, az értelmi sérültek üdvözült mosolyával az arcomon vártam a sorom.
Kijött asszisztensnõ, felugráltak sokan, körülnézett, problémákat oldott meg, idõpontot adott, két urat behívott. Én közben egy ifjú hölggyel beszélgetésbe elegyedtem, telt az idõ lassan. 5 perccel 11 elõtt, újra kijött a néni és mondta, hogy vége a rendelésnek.
Én ott álltam szinte mellette, így megkérdeztem, hogy melyik nap köbö hánykor vannak kevesen, mert én csak a malacflu elleni oltást akarom beadatni. Rám nézett:
- Maga, Márti? Jöjjön, egy másodperc.

Hö. Besunnyogtam. Doktorbácsi elõkapta vakcinát, nem tartott tovább fél percnél és már malacflu ellen be is vagyok oltva.
Malacom van!
(Ehhh... de olcsó... a humoromban tudok még lejjebb és lejjebb menni....)

Közben kértem idõpontot is, hogy a papírkámat megcsinálják, amivel felengednek a gépre, mankóstul, cipõstül, protézisestül; azt szerdán csinálják meg. Sínen vannak a dolgaim.

Amíg vártam oda, láttam, hogy a folyosó végén van egy új rendelõ. Valami ideiglenes, ahogy jobban megnéztem, hát a tüdõszûrést tették a lehetõ legjobb helyre. Ez komoly! Nem kell elzarándokolni akárhova, csak ott a folyosó végén bejelentkezni, egy perc és mehetek a dolgomra.
Mentem, tavalyi papírom persze nem volt nálam, de már az is elõny, hogy egyáltalán magamat nem hagyom el, hiszen agy nélkül azért... Szóval, ezt is letudtam. Annyira ügyes vagyok!

Ahogy a tüdõszûrõs kalitkába álltam be, éppen csörgött a teflonom, de akkor nem tudtam felvenni, úgyhogy mikor baktattam hazafelé visszahívtam az unokatesóm, aki keresett.
Fel akarják éleszteni a családunk családságát. Jól teszik. Jó családunk van. De évek óta ennek nem adtuk jelét, szétszóródtunk az országban, s amióta Nagyi elment, már nincs kapocs, aki összefogná az embereket. Telefonon persze, néha egy-egy ág össze is jön, de a régi, fix vasárnapi ebédek, a picike házban, Tati hegedûjátéka, Magdi anekdótái, Nagyi sütije... nos, A CSALÁD hiányzik.
November 28-án, Bandiéknál -legidõsebb unokatesó, mindünk között-, éppen elkészült házukban lesz az elsõ ilyen családi piknik. Elõre leszervezték, hogy minket elvisznek és haza is hoznak utána autóval, hiszen ez nem a szomszédban van.
De én akkor nem leszek itthon.
Most ez kicsit lelohasztotta lelkendezésem. A gyerekeim mennek, illetve ketten közülük már biztosra mondták, harmadikukkal még nem sikerült egyeztetnem, de én akkor tuti, hogy a téli Írországot ellenõrzöm! Bandival megígértettem, hogy ez nem egyetlen s utolsó alkalom, mikor ott lehetnék, ugye? Letette a nagyesküt. Bízom benne, fontos ember õ, úgyhogy nem beszél zöldségeket.

Készülök.

........................................................

És az egyik roki listán érkezett vicc:
Két rendõr barchobázik:
- Személy?
- Igen.
- A biológiával kapcsolatba hozható?
- Igen.
- Fához köthetõ?
- Igen.
- Rákérdezek: Döbrögi?

megtettem_mit_megkovetelt