Mantra

Annak idején, mikor még szó szerint ágyhoz kötve "éltem", de már írni újra tudtam, oldalakat írtam tele ezzel a két szóval:

ERÕS VAGYOK


Holnap megyek a Szigetre. Nem tudom, nem tudom elképzelni, hogy mi a frászból gondoltam, hogy nekem ez menni fog? Hogy én ezt bírni fogom? Hogy ez nekem elviselhetõ lesz? Hogy ezt én túl fogom élni?
Tudatosan nem félek semmitõl, mert azt tudom, hogy amitõl félek, az be is következik.
De most nem egy konkrét eseménytõl, valami borzasztó és leküzdendõ történéstõl, valami rossz, nyúlós, sikamlós, bûzös rothadástól, hanem magamtól félek, attól, hogy nem tudom irányítani azt a  vadont amivé az életem vált... (köszönöm Zsóka)

Fûbe kapaszkodva? Zsolti így mozgott az egyetlen koncertjükön a Zöld Házban Esztergomban, mikor én láttam õt énekelni a színpadon, ahogy az énekes ezen a felvételen, de aztán õ a heroinba kapaszkodott, nem a fûbe, aztán egy gerendával, mely fa, átevezett...

Ez nem az a felvétel, azt Zsókánál lehet megnézni, a szöveget sem teszem ide, az is ott van.

Üvölt a fejembe ez, én meg csak itt ülök és bõgök és nem akarom, hogy holnap legyen...
Luci azt írta, hogy ne féljek, mert nem mehetek elébük félelemmel.
És igaza van.

De most rettegek.

mantra