Lympho’16 – 3-4
Nos, be is jött az elvárásom… bár aszondi „Megtörtént események alapján”, ám hozzá kell tenni, aki egy krokodil-attackot átél, nos, lehet, nem marad totál tárgyilagos az eset elmesélésekor… „fára mászó” kroki illetve például kroki-szemezés tekintetében… .
Ma a hajnali injekcióra ébredtem, melyet nem én kapok, de teljes fényárba borul a szoba ilyenkor. Majd kénytelen voltam felfedezni a folyosó akadálymentes mosdóját, mert mire én felkeltem, már benn volt az egyik néni és nem tudtam kivárni.
Bejött egy gyors vizitre a fiatal doktornő, beígérte a röntgen-beutalót, előadtam az első nap eredményét betonfásli vs bot ügyben, és megkértem, hogy tegyék át az egyik agygyógyszerem délre, mert a neurológus főorvosnő felhomályosítása –no meg a normális logika szerint, ugye- az este bevett agyserkentőnek sok hasznát a_zembör nem nagyon veszi… hacsaknem éjszakás műszakban osztja az eszet valahun…
Olvastam. Kiderült, tényleg nem emlékszem a regényre, és nem is annyira romantikus, mármint a kor az, de a történet inkább korlenyomat, mint csepegős szerelmes nyennyegés, úgyhogy érdekes. (És látom. Jó nagy karakterekkel szedett, ósdi kötet, ahogy az egy meglett korú nagyinak köll is…)
Aztán jött értem a terapeuta, kezelés, melyben ma le is mértek, 72,4 kg-ot nyomtam, otthon 70,6 kg voltam, illetve a mérleg csalása, a ruhák a papucs…. ennyi belefér. Majd a végén is lesz egy mérés, úgy centiben mint kilóban, összehasonlítás végett.
Mire visszaértem, itt várt a rtg-beutalóm, csak éppen nem találtam rajta, hogy mikor kék lemennem oda (abban sem voltam biztos, hogy hol van az az „oda”, de rémlett valami, azóta ellenőriztem, amikor kvztam…) Tehát nem találtam rajta a mikort, így nekiindultam s az első orvosnak tűnőtől kértem segítséget. Ő is elolvasta, majd hívta a Radiológiát. Osztán mosolyogva ecsetelte s mutatta: egyikünk sem találta a beutalón lévő holnapi dátumot s a reggel 8:00 időpontot. Hmmm… én oké, de szegény, szimpatikus doktornénit is megfertőztem… Szóval reggel,megcsinálom a müzlim oszt jól lemegyek a röntgenbe még fáslitlanul.
Megint olvastam, írtam egy Nappali kórházas betegtársamnak, hogy itt vagyok, ha kávézni támadna kedve, ne tartsa vissza magát… be is jön tán a harmadik héten azt mondta. :)
Fáj a bokám. Veszettül. Nem szeresse ezt a kalodát.
Viszont megvettem a botjaimat. RS11. És az eladót megkértem, hogy a stifteket állítsa át a korábbim szintjére, mert én nem tudom, tehát ezt ő megcsinálta nekem, én csak a csuklómra köthető mazzaggal szórakozhattam egy vidámat, mire a régi botokról átvarázsoltam az újakra.
Aszittem a hajam hullik mire megküzdöttem vele, de sikerült!! És már ki is próbáltam, mentem egy kicsinkát, majd most mindjárt gyakorlatozom… kvznikék, ugye.
Ha már mozgás…
https://www.youtube.com/watch?v=5ueJ4-lTa1s&list=WL&index=28
Még nincs netem, de a teflonról néha benézek a messengerre –ennyihez értek, na, nem dumál, mer megmérgedek!!!!-, és ott keresett a SocialPoint alapítója, hogy szeretnének megkérni néhány mondat –mintegy ajánlás- megírására arról, hogy milyen érzéseket ébresztett bennem a ’Relatív szépség’ esemény, illetve az azon való részvételem. Nos… NŐ voltam. Persze nem ezt mondtam neki, de ez a lényeg…azt mondtam, hogy most kórházban vagyok és nincs netem, de a blogomban leírtam még akkor ízibe… ő pedig azt mondta, olvasta már és megfelelne nekik az, én pedig boldogan adom ilyes’ felhasználásra. Tenyerükön hordoztak és imádtam volna még-még-még tovább is maradni, de ez is több volt, mint amire józan ésszel egy magamfajta számíthat. Szóval SocialPoint, csak így tovább!!! Jót tesztek és azt nagyon jól is csináljátok! SocialPoint hajrá, köszönöm!!!
A könyvtár is és az emeleti büfé is csak 2-ig van nyitva. Ergo nem tudtam joghurtot venni, majd holnap jobban igyekszem. Most meg megyek és megpróbálom az itt lakó ismerőseimet megkeresni. Hátha…
Megfáztam, itt napi négyszer minimum „szellőztetés” van, ilyenkor erkélyajtó és szobaajtó kitárva… én meg menekülök, ha tudok. De úgy tűnik, nem vagyok elég gyors –defuri-, mert iszonyatmód kapar a torkom. A büfében meg csak extraerős gyógycuki van, én meg gyönge néni vagyok…. jajnekem… és letöltöttem otthon még a Visszatérő-t, de bírtam nem magyarul, én meg nemmagyarul nem értek, tehát bakker van. Remélem, valaki tudja nekem pótolni, különben nemcsak a bokám miatt sírok, bakker….
Amikor itt tartottam éppen kedvem szottyant egy kávéra, tehát nekiiramodtam, s tettem amit tehettem. Ott ülök a büfében, kávém élvezve s az egyik Bronte néni regényét olvasva, mikor megláttam egy túlélőtársam… Odakerekeztem hozzá, s kiderült hárman vannak, mármint túlélőársaim, így velük maradtam. Jenő bácsi -ennyit sikerült eddig kinyomoznom a nevét illetően- egy hónap kóma és egy láb amputáció után került ide, s most arra készült, hogy kipróbálja,mennyi maradt az agyában a hegedülésből.
Hozta a hangszerét, a kottáit és nekünk adott egy koncertet a III.emeleti oktatóteremben. Olyan élvezettel és mély tudást, ismeretet bizonyító lelkesedéssel és pontos adatokat tartalmazóan beszélt a zeneszerzőkről, a korokról, melyben éltek s alkottak, ami engem lenyűgöz. A zene pedig, ahogy kitöltötte az amúgy méltatlanul kevés ablakkal ellátott helyiséget, magával ragadó volt. Jenő bácsi 70 éves, és a rendszerváltás utáni első kormány oktatási minisztériumában felelt három megye közoktatásáért, épp ezért talán, beszélt kicsit a jelen rezsim oktatáspolitikájáról… pedig nem én adtam a szavakat a szájába…
Ezután még sokáig beszélgettünk a folyosó egy sötét sarkában –mobillal világosságot teremtve, mert nem találtuk a vilanykapcsolót….- az egyik túlélővel.
Aztán bejöttem és lezuhanyoztam. Újra egyensúlyozva a viselhetetlenség és a még elmegy kategóriák között a látszólag akadálymentes fürdőszobában. (Szép,és Visegrádhoz képest tényleg az,ám nincs egy nyomorult polc a tusfürdőnek, a zuhanyszék annyira alacsony, hogy még éppen le tudok ülni rá –és felállni még biztonsággal-, hiszen kapaszkodó csak tessék-lássék módra van mellette… a wc alacsony, de ott legalább van kapaszkodó mindkét oldalon… a mosdókagylónál sincs polc, tehát mindenki cucca a mosdón van. Az enyém nem,mert veterán lévén van kampós, felakasztható neszesszerem, csak ez a használatot nem könnyíti meg,de legalább a tárolást meg de.
Most már elfogyott a filmem, ma megmentem a világot lovagommal, és reggel megyek röntgenbe.
A mosást ki kell nyomoznom holnap!!! El ne felejtsem!!!!
Lympho’16 – 4
Reggel 8-ra kellett mennem a röntgenbe, hogy ellenőrizzék a bokám/csípőm-et, illetve azt, hogy van-e látható oka a fájdalomnak, mert az a sötét gondolat kerülget, hogy tán a bot okozta fokozott terhelés miatt romlik az amúgy is meglehetős kihívásokkal küzdő ízület állapota. A csípőm rendben, az csak a szokásos, a bokám viszont rettenetes állapotban van, a javaslat azonnali ortopédiai kontroll, ám mivel Tanár úr betege vagyok, s Ő egy igen elismert szaktekintély, senkinek eszébe sem jut belekalamolni, tehát reggel kell egy kvázi sürgős időpontot kérnem a titkárságon hozzá, doktornő szerint már november végére. Na, majd meglátom, mire megyek. A mostani adminisztrátor nem szeret. De ez nem akadály…
Dél körül jutott hozzám a lymphoterapeuta, de épp mikor a masszázs végéhez ért s kiültem az ágy szélére, hogy betonfáslizás következzen –alátét harisnya + köztes vetexréteg, majd arra a betonfásli, itt-ott rám szabott gumidarabkákkal, a deformitás miatt-, elhívta őt a főorvosasszony, hiszen ambuláns naplévén, valakinek meg kelet tanítani a lympho-fáslizás technikáját. (Nem ugyanaz, mint a sokkal ismertebb –vagy egyszerűen csak ismertebb-ödéma okán felteendő fehér fáslival való betekergetés…) Így ott maradtam egy szál bugyiban azzal,hogy mindjárt jön és befejezzük. Majd jött is és mondta, hogy nem jön… segített felöltözni s kért, menjek a szobába s az ágymban várjam meg, majd jön, amint végzett. Én meg mentem.
Így éppen ebédre lettem betekergetve, s már mehettem is sorban ülni az ebédlőnél… Mindig kerekesszékkel megyek ki, mert egyrészt sorban kell állni, az meg nekem ülve sokkal jobban megy, másrészt a székek nekem nem tökéletesek. Így meg várni tudok.
Elvileg egytől lett volna kondim, de ez az infó még ma nem ért le a tornaterembe, tehát én ugyan lementem, de még nem tudtak fogadni,majd holnap újrapróbálkozom. Vízbe is mehetnék, de a bőr állapota miatt mégse…
Aztán próbáltam rádiózni –nem tudom, hogy jegyeztem-e már, de a legutóbbi ingyenes microsoft-frissítés alkalmával eltűnt a rádió a teflonomról, és ezt nagyon nehezményezem. Kéne nekem egy okos, szép ember, aki nagyon ért a nokiautánérzés microsoft teflonhoz és odavarázsolná a rádiót, ahova köll…. álom-álom…
Olvastam sokat, Bronte néni leírásai visszaröpítenek a zír partokra s ez nekem jó…. majd aludtam egy nagyot.
Délután itt volt Magda s behozta nekem Zsuzska utazóizéjét, mobilnet vagy mi a retek, tehát online vagyok már. De amíg ide eljutottam!!! Háhá!!!!
Egy tűlélőtársam, akit a „klubból” ismerek, épp itt van és tegnap már próbált a gépemre netet varázsolni, most pedig megkértem, hogy eme szuper –és nagyon csinos- eszközzel tegyen mán csodát. S tett is. Csak szegénynek a haja hullott már, mire sikerült, de megoldotta. Így van netem, és egyáltalán. Ezért holnap jól meghívom egy kvra.
Mellesleg a kv-ról jut eszembe: minden emeleten van automata. Régebben volt szendvics-, csoki-, miegymás-automata is, most már csak kávés van –meg netkódos-, s a mi emeletünkön lévőből próbált ma két szobatársam is kávét venni, ám mindkettejüknek elnyelte a pénzét, de semmit sem adott érte cserébe. Ám kiírva nem volt rajta semmi, s elmondásuk szerint még egy hölggyel ugyanez történt. Kérdeztem, hogy felhívták-e a számot, melynek rajta kell lennie –én nem vettem még ott kávét, de ez tuti-fúró-kukker, hogy megtalálható infó-, s mindketten azt mondták, nem, elnyelte a pénzt, nem fognak még telefonra is fizetni nekik…. S akkor mitől várják, hogy megjavul a gép?? Kérdeztem volt, de siket fülekre találtam.
Magda megjött s mikor kimentünk fel is hívtam a számot, s egy hölgy vette fel, elmondtam neki mi a pálya és kiderült valaki már szólt neki, és úton is van már, cirka 10 perc és odaér.
Tehát hozzájárultam az emelet kv-ellátásának stabilitásához.
Megfáztam. Nagyon. Kapok C-vitamint ampullában, meg kaptam Magdától ilyen cukorkát és igyekszem rendbe jönni, mert vasárnap Erikrandim leszen!!!
Aztán olyan koradélután engem keresett a főorvosasszony és hozott három orvostanhallgatót, akiknek a fotókat a lábamról már megmutatta az esetbemutatáskor, s most szerette volna fésztufész is bemutatni a kezelés közbeni látványom.
Sokszor mondtam már és még fogom is, ha belőlem bármit tanulhat egy orvostanhallgató, hát rajta!!!
Öreg néniként a Stewie Griffin óriás képével a mellyemen díszelgő pólómban nagyon autentikus illusztrációs eszköz voltam.
https://www.youtube.com/watch?v=k9GrIodaeZI&list=WL&index=31
Ja és rákérdeztem Jenő bácsi teljes nevére. Horváth Jenő, a 100 tagú Cigányzenekar szólamvezetője volt. (http://www.100tagu.hu/hu_HU/a-zenekar/szolistak/)
2016.10.27., 21:26
~~DISCUSSION~~
| ← Lympho’16 – 1-2 | Lympho’16 – 5-6 → |