KV

Sokszor ejtettem szót már errõl, itt, a padomon, így tudható ezen a tájékon is a viszonyom e nemes nedûvel. (Cirka 70 bejegyzésben említtetett meg...)
Ezek közól most idekívánkozik EZ
Hiszen Mona Lisa képét mostantól ilyen technikával akár én is elõállíthatnám:



Persze ha lenne hozzá türelmem, kedvem, helyem no meg némi tehetség sem ártana, de sebaj, hisz a lényeg már rendelkezésemre áll, ami ehhez ugye a kávéfõzõ.
Háhá!!!

De haladok sorjában. 
Elõzõ életemben, ahogy mindenem, hût kávéfõzõm is volt, ám, mikor rám virradt új, roncsolt, nyomorék, maradék életem, jó ideig, egészen pontosan két évig azt nem tudtam használni, mert nem tudtam állni sem kapaszkodás nélkül, tehát nem tudtam megtölteni a gépet, így azt elajándékoztam s átszoktam a neszcuccra. Ám továbbra is maradt az illatos nedû -sok-sok tejjel butított változatában- napi sokszori élvezete. S ez, a havi tonnányi instant kávé, ment bõ egy évtizede már. 

Nemrég vettem fejembe, hogy szeretnék átszokni a gépi kávéra, mely elhatározás nem is az volt igazán, sokkal inkább valami nosztalgikus vágy, vagy öregnénis múltidézés, de egyre mardosóbb jelenléttel.
Ki is néztem egy nekem nagyon szimpatikus -és gyanúm szerint elérhetõ árfekvésû- darabot, mely márkáját tekintve szintúgy nosztalgikus is, hiszen az elsõ tévénk, magnónk, de még cd-lejátszónk is ehhez a családhoz tartozott, jelesül ORION patinás névvel billogozott darab. S kezdtem keresni, találtam is magát az OLDALT, ahol ugye, az Orion bolygó minden darabja utolérhetõ s elsõ kézbõl meg is rendelhetõ, és majdhogynem meg is rendeltem róla EZT.  
Igen ám, de én rendre messzebb gondolok, mint a pénztárcám ér -például MOCIM-, de ebben Apu sietett segítségemre -ahogy örök hálám üldözi mindazokat akik mociügyileg álltak mellém- és a NARANCSBÕR küldésekor, melyet Õ egekbe szökõ vérnyomással és cirkalmas káromkodások közepette olvasott, s egyfelé gondolkodásunk okán tudta, hogy én is szívesen olvasnám, de megvenni valószínûleg nem tudom, tehát mikor ezt a kötetet elküldte nekem, akkor a borítóba ragasztott nekem egy célzottan kávéfõzõnyi hozzájárulást, mondván, ha már a mociban nem tud segíteni, a reggeli -meg délelõtti, déli, délutáni s esti- kávéban benne legyen ...öööö   ... benne legyen a keze. Na. :)

Ám úgy alakult, hogy éppen akkor a METRO aktuális akciójában ott díszelgett ez a nemes s számomra nagyon is kívánatos darab, így megspórolandó a szállítási költséget, segítséggel hozzájuthattam djönyörûséges, sziszegõ, illatos, csillogóan fekete kütyümhöz. 

(Na, ja. Le is fotóztam, én ügyes, csak valami megmagyarázhatatlan ikszatka folytán letöröltem a bluetooth cuccot a gépemrõl, s mazzagom nem lévén nem tudom a telefonomról átcsalogatni ide az eredményt, tehát most be kell érni egy nem hozzám kötõdõ, csak a honlapról levett képpel, mely esküszöm, egy az egyben azonos -csak egyéniségében más, de ez a látszatban mit sem számít- az enyémmel. )
Íme:


Tehát ha kávéról beszélek, akkor az inennstõl már nem nesz, hanem bivaly gépi, s tán épp ezért viribelek én még ilyenkor is egy percnyi alvás nélkül hajnali négykor s verem a billentyûket a laptopon, hogy megemlékezzek Apunak köszönhetõ kávéfõzõ gépemrõl. S nem kevésbé fontos, hogy lejegyezzem, utána kell néznem a koffeinmentes vagy legalább csökkentett koffeintartalmú kávénak, mert ez azért nem maradhat. 

Alvás nélkül töltött éjszakám sok van. Heti minimum két alkalom, mostanában inkább három, mert csípõm jelzi, hogy a töketele a jelen állapottal, s nem hagy békén, úgyhogy az ennél is mûvibb behatásra alvásmegvonás eredménnyel nagyon nincs szükség.


Ám kávé az kell. Forrón, tejjel, bögrébõl. Jobb lenne nem egyedül, de ha így, akkor így.

kv