Kicsi a világ

Mondom, hogy az.

Fáradhatatlanul telefonálgattam, de mindig csak határozatlan választ kaptam, így utoljára már behívtak, hogy elmondják pontosan mi is van, s dönthessek végre.

........................

Eddig írtam elõször, majd megkíséreltem vázlatként menteni, de kirakta a szerki. Sebaj, most folytatom.

........................

Szóval, a helyszín a Hello Rádió, mint arról már korábban tettem említést itten, ni.
Tegnap bementem leendõ munkahelyemre. Most elsõ ízben egyedül, tömegközlekedve és sétálva. A buszos út nem egy nagy kaland már (annyira ügyes vagyok, hogy az elképesztõ), de be kell vallanom, hogy a gyalogosan megteendõ távtól a zabszem a helyére került, hiszen én meg a tájékozódás, térképolvasás?! (Tyúk kontra ábécé viszony, körülbelül.)
De talán nem egészen 3-4 perc alatt megtaláltam a helyet, s mivel jócskán a megbeszélt idõ elõtt voltam még, hát megírtam egy sms-t és elintéztem egy hívást is, gondoltam ezzel már nem olyan necces a korai érkezésem. Éppen lehajoltam a kaputelefonhoz (mely ugye, kerekesszékkel is elérhetõ magasságban, így egy egész embernek -még akkor is, ha én igazából nem vagyok egész, mégis két lábamon állok- nem fejmagasságban van ), nyílt a bejárat és a cím szellemében megláttam egy bloggert. Aki már nem is blogol ha jól tévedek, de korábban tett egy lovagias kísérletet eme mûfaj gyakorlására, és néhányszor volt szerencsénk személyesen is találkozni. (Mely találkozások egyike egy határmenti falucskához, másika egy egyszerû szórakozóhelyhez, még másika pedig egy igen kitartó gyalogtúrához, s egy helyi tévéhez köthetõ.) Vadul kutattam agyam helyén, hogy felidézzem a fizimiskához tartozó nevet is, némi fáziskéséssel sikerrel meg is volt, de mire megszólaltam volna már el is illant a tünemény, tehát nem keveredtünk szóváltásba, csak egy jésziát ejtettünk meg.
Ezzel a közjátékkal be is jutottam az épületbe.
Irány a stúdió.
Megbeszélésünk eredményeként augusztus elsejéig heti egy délelõttöt ott töltök, teljesen önszántamból, tanulási célzattal, majdan már (remélhetõleg) szerzõdéssel, heti két napot mint munkaerõ. 
Jövõ szerdán kezdem a betanulást.
Kezdhetnék egy hónappal elõbb is, csakhogy akkortól (pontosan július 2-tõl) kiküldetésben leszek (vagyis kihívásban, hisz Dittelyányom hívására menek, ugye). Mármint én küldöm ki magam három hétre Írországba és ott egy útinaplót fogok készíteni, mely majd le is megy adásban. (Ez az ötlet ott jutott eszembe, bár korábban asszem Ditte már mondta, de én egy görény vagyok és totál magaménak tekintem ezt az érdemet.)

Szóval ez maradt le amikor vázlatot akartam írni, de nem azt, hanem egy kész bejegyzést produkáltam. Mondja valaki, hogy nem vagyok para! (Nem komoly felhívás volt, na.)

Vagyis alighanem dolgozom a nyár végétõl, addig meg tanulok. Ami eleve nagy kihívás agy nélkül. De csitt, ez titok!!

Címke magyarázat: a napot dicsérni nem feltétlenül hivatalos irattal lehet.

kicsi_a_vilag