Ma gyömbérest akartam, de ész híján lett, amit találtam itthon.
Az elõzõ (azaz az elsõ) sikerén felbuzdulva elhatároztam, hogy ma fogom a gyömbérest megsütni.
Ja, csak éppen megint közbeszólt az agyam hiánya, így a világon semmit nem vettem bele, s erre csak akkor jöttem rá, mikor már a konyhában álltam, tettrekészen.
Hát, mit volt mit tenni, irány a gépem és körülnéztem valami diós cucc receptje után. Egy jópárat találtam, és ez volt a legszimpatikusabb közülük.
Most sül és nagyon finom édes dióillat terjeng a házban. Este teszek fel róla képet is, most csak lejegyeztem a történést magát.
.................................
Most ugyan este van, de már másik (jóval másikabb), tehát íme a képek:
← Ja nem is, elnézést! | Kicsi a világ → |