IKEA avagy azt hittem...

Ugyebár új lakásba költöztem, s ez azzal jár, hogy semmi régi holmim nem fér el változatlan állapotban, valamit minden egyes darabbal tenni kell.

Vagy nagyítani, mint a könyvesfalat -ami bõ két méterrel hosszabb s egyik végén másféllel magasabb lett/lesz; vagy kicsinyíteni, mint a konyhát vagy a fürdõszobát -melyekbõl az elõbbi cirka nyóccáz négyzetméterrel, utóbbi pedig nyóc nagyságrendnyivel kisebb; vagy a szobám berendezése -mely, mármint a szobám, a korábbihoz képest zsebkendõnyi méretûre zsugorodott, ám magasságban "nõtt" vagy két métert; netán totál újdonatúj kihívást jelentvén a lépcsõház falait belakni, tehát a többséget -a meglévõ mindent- átalakítani, s még ez-az-amaz pótlandó is. De már halad a dolog.
Határnapnak karácsonyt jelöltem meg -idén karácsonyt, mielõtt fellélegeznék...-, amely dátum néha tarthatónak tûnik, többnyire viszont olyan közeliként rémlik fel, hogy a frászt hozza rám, de kitartásom híres, úgyhogy biztatom szegény Misit, aki fáradságát nem kímélve dolgozik a lakás lakássá varázslásán. Én pedig, hogy kedves, okos férfiembert folyamatosan el tudjam látni melóval, kitaláltam pontosan a lakásban a tükrök-polcok-fogasok-miegymások helyét -kezdve a konyhával még, amit centire megtervezve s e rajzot átadva neki okoskodtam ki- s eljött az a nap, mely folyamán el kellett látogatnom a címben megidézett mûintézménybe, hogy azt a sok apróságot, melyekkel teljes lesz a kép, beszerezzem.
Itthon pontosan kiválogattam a honlapról a listát, és ezzel felfegyverkezve indultunk el, persze jelen állapotomban eszembe sem jutna ekkora túrát nyakamba venni kerekesszék nélkül, így be kellett gyömöszölni az autóba azt is, majd mentünk.
Én megesküdtem rá, hogy új életemben nem voltam Ikeában, de azóta Ildike felvilágosított, hogy dehogynem -és ja, magam is rájöttem, most e pillanatban, hogy Dittével, írmagyar barátnõmmel, ott randiztunk egyszer, bár az az Õrs vezér téri volt ma pedig Budaörsre mentünk-, ám az utat így se tudtam, eltévedtünk odafelé. Aztán hazafelé is, de ennyi baj legyen...
Szóval, amit le akarok jegyezni az egyrészt a tömeg, ami engem sokkolt, ezermillió ember, mind egy szálig tolong, senki nem talál semmit és ihaj... én elszoktam ettõl, na, ráadásul kerekesszékben ki sem látszom a tömegbõl..., másrészt a mosdó.

Ahogy végigküzdöttük magunkat az áruházon, kétszer liftezve és órákat -örömmel- bolyongva, néha ujjongva konstatálva egy-egy sokadszorra felismert kanyart..., már igencsak érett a mosdótúra is. Ahogy fizettünk, még jó, hogy rákérdeztem pénztáros nénitõl, hogy merre van a merre, mert a logikával -az enyémmel legalábbis- ellentétben nem a kijáratnál, hanem ellenkezõ irányban van, amit ismét kis séta/gurulás után meg is találtunk.
Odafelé utaztunkban mondtam, hogy remélem az IKEA akadálymentes, hiszen kissé elébb jár ez ügyben (is) kultúrájuk, s most ellenõrizhettem is.

No, még a texo wc-je is simán lekörözi ezt a helyiséget. Mert bár ott -és több áruházban voltam már, ahol ezt is ellenõrizhettem- ugyan a szaniter nem a szabványnak megfelelõ magasságú, és néha a villanykapcsoló normál magasságban van, de más hiányosságot nem tudok felróni.
Ott.
Ellenben itt... ugyan a mosdókagyló térdszabad, és a tükörrel együtt dönthetõ, a wc mindkét oldalán van lehajtható kapaszkodó... tehát akár jó is lehetne. De.
Kerekesszékkel bementem, majd felkapcsoltam a villanyt -az ismétlem imponálóan, vagy csak törvénytisztelõen megfelelõ magasságban elhelyezett kapcsolóval- és elém tárult a látvány.
A széles ajtó -mely szintén meghatározott mérték- után egy fél fordulatot kellett tennem a székkel, hogy egyáltalán be tudjam csukni az ajtót, és ott kész is volt. Mármint a hely. Kész, az egész helyiség ugyan nagyobb volt mint egy sztenderd mosdó, de a rokimértéknek nagy jóindulattal sem felelt meg. Hiszen nemhogy a wc mellé nem tudtam beállni, beékelõdve az adott kicsiny helyre át kellett másznom egyik helyrõl a másikra, s így a kapaszkodót le sem tudtam hajtani, hiszen egyik nem fért el -oda belógott a székem- a másikat pedig nem értem el, tehát csak azért  mertem megkockáztatni ezt az akrobata mutatványt, mert nem volt helyem elesni, hiszen egyszerûen nem fértem volna el.
A mosdót megközelíteni sem tudtam, illetve dehogynem, hiszen majdnem az arcom súrolta a fajansz, de ráfordulni nem volt hely, s így oldalról nem értem el a csapot sem.
Nos, most megnéztem az oldalt s igazolhatom, a mellékhelyiség bizony speciálisan kialakított. De még mennyire. Látszatra okés is, csak éppen kerekesszékkel használhatatlan.

Szomorúan azt látom, hogy EZ_VAN, s ilyenkor mondom: Rosszul csinálod!


/IKEA-túratérkép ehunnan e/

Mellesleg el kellett rendeznem magamban azt a hírt, mely a zíkeabácsi bûnös eltévelyedését adta tudtomra. Bocsánatomat nem nyerte el, õ személy szerint, de a stílus, a termékek, a filozófia ami a ikea-életbõl árad, visszahívott.

ikea_avagy_azt_hittem