Hálaadás
Persze most nem erről beszélek -https://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A1laad%C3%A1s, melynek folyományaként az nagy ámerikaiak jóformán ki is irtották de legalábbis megtűrt, lenézett, lealázott népséggé degradálták az őslakosokat-, hanem arról, melyet én érzek, talemául a mosogatógép felé.
Első ilyes szerkezetem 2006-ban adta meg magát 12 évnyi szolgálat után (http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/apu_erkezik), majd beszereztem egy következőt, melyet méltó utódjának hittem. Hiszen tökéletesen teljesítő s szeretett imént említett darab Siemens gyártmány volt, ám ilyet a kényszercserekor nem kaptam, ám emlékezetem helyén élt a Siemens-Bosch szimbiózis, tehát beértem egy utótag gyártmánnyal, bízva a legjobbakban.
Igen ám, de szinte pillanatok alatt rá kellett jönnöm, nem hiába vált meg egymástól e két márka, hiszen ez utóbbi a közelébe nem ér előbbinek, tehát záros határidőn belül -cirka fél év- csak kellett keresnem egy Siemens gépet, mely azóta is boldogan s lelkiismeretesen teszi a dolgát.
Velem költözött az Újlakba is, ahol is még emeletre is emelkedett, csak azért, hogy az én kényelmes és lusta voltomat még jobban kiszolgálhassa. Ímé mondom néked:
Az emelésben egy fiók leledzik, szép kék előlappal, mely a papírszekciót rejti, szelektív-szemét ügyben, csak a kép készültekor még nem volt a helyén.
Ez szolgál uszkve 10 éve. Most pedig a minap aszonta hellóvan.
Amit tudtam, megtettem. De szerelő kell, ez már biztos, hiszen jó eséllyel az van, hogy mondjuk egy bennmaradt csontdarabka, vagy még esélyesebb s sokkal valószínűbb is: egy műanyag, mondjuk ételhordó dobozka füléről lepattant hosszúkás darab beékelődött a szivattyú lamellái közé s kérlelhetetlenül megakasztotta azt. Ezt pedig orvosolni semmilyen duguláselhárító varázslattal sem lehetséges.
Csakis szakival.
Akit én hívtam is csütörtökön, s jön is jövő csütörtökön. (Segélyem hétfőn jön, ez volt az első lehetséges dátum, ám aznap s másnap neki nem jó, míg a szerda meg nekem, így esett mindkettőnk választása a csütörtökre...) Hiszen atomjaira kell szednie a cuccot, melyről tájékoztattam s ezen szaki ösmer már engemet, nem egyszer javította már a mosó-szárítógépem és az összes szakik közül akik itt dolgoztak, ő méltán benn van a top háromban. Így e tekintetben repesve várom a csütörtököt.
Ám a bokám, csípőm sőt térdem, mi több, térdeim!!!, meg pláne. Szóval az van, hogy így én napok óta mosogatok. Jah, úgy, ahogy az emberiség évezredek óta szokik. Én meg bő két évtizede nem_szokok.
Oszt most meg de.
És ennek okán rá kellett eszmélnem, mennyire de mennyire enyhíti az állapotromlásom mértékét a háztartásom felszereltsége.
Hülyén hangzik?
Lehet. Ja, und?
Igen, lustaság_okán vettünk szárítógépet anno, hogy ne kelljen a lakást teleteregetni télen, és igen, lustaság okán vettünk mosogatógépet, hogy ne kelljen a nap nagy részét mosogatással tölteni egy hattagú családban.
Most pedig -most... ÚjÉletemben pedig ez-, egyáltalán alapvető részét képezi annak, hogy önálló ... kvázi önálló életet tudok élni.
Állapotom így is romlik. Ahogy öregszem, nyilván szimpla élettani folyamatok által is, de sokszor javított alkatrészeim hatványozott ütemben használódnak el s szorulnak javításra, mint például most is mindjárt, bő három hét múlva. S nem, nem gondolok bele, hogy hol tartanék, ha mindezek nem lennének, mármint mondjuk cserépkályhám lenne cirko helyett, vagy nem lenne szárítógépem, vagy az aktuális: azóta is folyamatosan mosogatnom kéne nap mint nap.
Nem gondolok bele. Mégis ordító a tény, hogy mennyire hálás lehetek Siemens-nek -https://hu.wikipedia.org/wiki/Ernst_Werner_von_Siemens-, no meg elsősorban annak, hogy az én almám másik fele anno azt mondta: "A Siemens-ben lehet bízni. Jó gázturbinákat csináltak.", s ez még az én igen nagy kapacitású néhai agyam helyén éktelenkedő végtelen légüres térben is megmaradt.
Jelszó: csütörtök!!!
2017.06.10., 13:51
~~DISCUSSION~~
| ← 'Párhuzamos avantgárd - | Majomház, avagy ez, az? → |