Avagy erõs nõ, akár. Nem a nemiség a lényeg, pusztán a testi erõ!
Történt, hogy manapság kicsit többet jövök-megyek, mint tettem azt korábban, s ennek egyik folyománya az, hogy a mankóm -mely a járásban kitartó társam- úgy látszik nem gyõzi ezt cérnával.
Mert a mankóm zoknit visel, s ez, idõrõl-idõre bemondja az unalmast. És kaptam én Dittétõl remek fajta mankót, melynek különlegessége, hogy cirkalmas mintákkal díszített , mellesleg meg nem hagyom el, hiszen nem dõl el, ha használom a kezem. Na.
Ám mostanra eltûnni látszik a rajta leledzõ csúszásgátló "zokni", s így mondhatni baleset-, igazából meg életveszélyes.
A 'magyar' mankó és az én ír eredetû mankóm, természetesen nem kompatibiis egymással, így az itteni gyogyóboltban nem kapok hozzá pótzoknit. Vagyis Ditte volt kénytelen küldeni nekem azt, amit rendre meg is kaptam, csakhogy nem tudok élni vee. Márint a csere lehetõségével, mert nem bírom leszedni a régit.
Vagyis, kéne egy erõs férfi, aki megragadná az említett zoknit, s huss, megszabadítaná a mankómat tõle, majdnam az újat rá is tenné.
Nos? Jelentekzni itt alant lehet, s mondjuk egy kávét tudok felajánlani cserébe. Csábító, mi?
← Bizarr szilveszter/3 | 60 → |