Azt hittem, valami hálós, mármint klaviatúra mizéria okán lett az, ami.
Aztán kiderült, nem.
Sokkal inkább pékáru és húsétek van a dologban.
Amit így, kénytelen leszek le is tesztelni. Mert ugye, úgy esett, hogy megyek.
Mert TOPORZÉKOLOK A VÁGYTÓL, és tudom, a FIATAL MAGYAROK-nak dunsztjuk sincs errõl már, s arról meg pláne, hogy mennyit de mennyit veszítenek ezzel.
Megyek. Azt hittem már, hogy többet sosenemis... de sokszor hiszem ezt és eddig még mindig alakult a dolog. Most, elõbb kinéztem a Szigetelõs Stromae-t, de mivel 16 rugó és nem nagyszínpad és éjjel fél 12-tõl fél 1-ig tart az egész, így nem is kacérkodom a gondolattal, pedig azért az a FICAK nattyon ott van, s néhány órával késõbb, még aznap, megláttam ezt.
És kerekeim azonnal erre kezdtek pörögni.
Sosem voltam még ott, sõt, azt hittem, ahogy fenn is írom, ez a KÖBÜKI valami argo megfogalmazása, de aztán sikerült ezt a vészes hiányosságomat orvosolni (pedig nekem poénnak nagyon megfelelt volna)...
Most, az imént le is beszéltem telefonon, hogy kerekesszékkel megyek, várnak, lesz helyem, kedvezményt is kapok a beugróból -nem személyem okán, hanem fogyatékkal élõként, ugye-, s igen, ott leszek.
Nosztalgia rulez.
Európa Kiadó Kobuci Kert augusztus 19. 18:00
Jaja...
/EK innen e/
Persze szervezés kell, de sínen a dolog -mert engem székestül Pestre kell juttatni, aztán meg vissza-, de ez csak a szokásos kalandjárat, nem több.
S ha ott leszek, ellenõrzöm is a hely névadóját, vagyis milyen kóbászos buci az a KOBUCI. Mert megérdemlem, hiszen jelszó: BON BON SI BON...
← Listáznom kéne | Park → |