Beszélgetés Istennel
Nem az én ötletem, persze, az egyik roki levlistán kaptam ezt is.
Istennel beszélget egy ember
- Uram, szeretném megtudni,
hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
- Isten odavezeti két ajtóhoz.
Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen.
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén
egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
Az embernek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek, csont soványak és halálsápadtak
voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelû kanál volt a kezében, odakötözve a
kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a
kanalat a szájukhoz emelni.
Az ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta: Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt,
mint az elõzõ szobában. Ott volt egy nagy kerek
asztal, egy fazék finom raguval, amitõl ismét elkezdett folyni az ember nyála.
Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelû kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek
egymással.
Az szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerû -válaszolja Isten - ez igazából csak 'képesség' kérdése. Õk megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önzõ emberek csak magukra gondolnak.
'a Pokol gyakran itt van a Földön.'
2009-11-19
~~DISCUSSION~~
| ← "Ön megtiltaná a Magyar Gárda egyenruhájának viselését?" | Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy → |