Behavazva

Néhány napja tüszõs mandulagyulladásom van, s ennek megfelelõen köbö 3 napot hidegrázással és görcsös köhögéssel, magas lázzal, rengeteg teával, némi antibiotikummal (szigorúan a kiírt mennyiségben, ugye) vészeltem át.
Mára jól vagyok. Már hangom is van, bár az imént, hogy a barátnõmmel beszéltem telefonon, azt a kirohanást kaptam, miszerint "Hallod-e milyen randa hangod van!".
Kedves.
Szóval, most ennyi van még, és persze fáj a torkom, takonypóc vagyok, hangom inkább valami lidércére emlékeztet, mint az én sajátomra, de a nehezén túl vagyok.

Holnap viszont mennem kell az ÁEK-ba, mert megnézik a lábam, hogy lehet-e belõle alakra is lábra hasonlító végtagot csinálni. (Sajnos nem emlékszem az orvos nevére, de az biztos, hogy õ egy specialista, akinek a mikrosebészet a szakterülete, s akire nyugodtan rábízhatom a lábam, ha abból lehet lábat csinálni, õ fog.)
Holnap 10-re kell benn lenem a kórházban. Térdig ér a hó és holnapra erõs fagy és további havazás várható, nos, ez egy mankóval való bármennyire is lelkes közlekedõnek nem túl jó elõjel. Így hívtam az erõmût, de sajna ilyen ripsz-ropsz nem tudnak kocsit adni (nem mintha komolyan számítottam volna rá, de meg kellett próbálnom), aztán hívtam a háziorvosom rendelõjét, mert ugyan az õ rendelési idejének már vége volt, de gondoltam, bárki is van ott, elregélem, mi bajom és tõle kérek szállítást. Mondhatom, meghökkentem, mikor Tóthdoki vette fel a kagylót -s éles eszemmel rögvest rá is jöttem, hogy köbö féléve kicsit megváltozott a rendelési idõ, ahhoz képest ami nekem fel van írva, s most még õ van ott, höhö-, úgyhogy amint el tudtam nyomni a meglepett csuklást, elõ is adtam neki az aktuális bajom. 
Vagyis rendben a dolog. Reggel jön értem a betegszállító és rendben felvisz, haza már nejm hoz, hisz ismerve a rendelési idõket ott, nem tudtam megmondani mégis meddig leszek benn, úgyhogy haza majd busszal jövök, de itthon Botond a vasútról hazaszállít, így az idõjárás nem lehet akadálya a lábam megszépülésének. Ugye.
Akármennyire is telet játszik az idõ manapság. 




























Kraft Ilona: Téli éjszaka


Ja, természetesen azért némi drukk elkél, mert ha az az egy szem artéria, amit a busz meghagyott a lábkarikatúrámban, nme alkalmas rá, hogy többet is csináljanak belõle, hát igen csekély esély mutatkozik rá, hogy valaha lábforma lábam lehet. Úgyhogy feladat kiosztva, mindenki teljes erõbedobással dolgozzon rajta, hogy erõs, okos, szép lábamból, valóban tartósat is lehessen csinálni!!


 

behavazva