Barátok - magyarázat 1.
Béci és az újévi mellészervezés okán döntöttem el, hogy megírom ezt is. A cím nem az igazi, hisz nem 'magyarázat', inkább a 'Mit jelent nekem?' sorba illene ez, de bizony ennek a 'filmnek' magam is szereplõje vagyok. Szépen sorban :)
Az apropó: http://talema.blogter.hu/?post_id=7929
A Füzet-bõl érthetõ, hogy mit jelentenek nekem a barátok.
Egyszer itt írtam a NAGY vita ( http://talema.blogter.hu/?post_id=6826 ) egy adásáról, melyben valaki a szerencsérõl (is) beszélt. Továbbra is azt gondolom, hogy 'szerencse', mint olyan ebben a játékban nincs. Ez érvényes minden összetevõjére a dolognak. Tehát, olyan feladatot veszek a nyakamba, amit potenciálisan meg is tudok oldani, vagyis a képesség megvan bennem ehhez, 'csak' elõ kell ásni az erõt hozzá... Ha mellényúlok, az miattam van, de élhetek a lehetõségeimmel úgy, hogy megtegyem a feladatom, és ha így döntök -ha így élek-, akkor akik körülvesznek engem, ehhez fognak asszisztálni, vagy ha úgy tetszik, én fogom úgy élni az életem, hogy olyanok vegyenek körül, akikre számíthatok.
A b. után iszonyatos meglepetést jelentett, hogy a családom, a barátaim nem engedték el a kezem. Illetve, sokkal szorosabbra fûzõdött a kapocs a történtek után. Amíg kórházban voltam, naponta volt látogatóm. (Ez elõször 7 hónapig tartott, ebbõl majdnem fél évig abszolút ágyhoz kötött voltam, és 3 hónapig még memóriám sem volt, mindennel, ami a teljes kiszolgáltatottságba belefér. (Nem részletezem, csak egyetlen elem: nem tudtam enni. 6 hétig egyáltalán nem, mert a vesém és a májam összezúzódott, aztán még majd két hónapig egyedül nem, mert nem bírtam el a kanalat sem... és ez a publikus rész egyetlen szelete.)
Tehát, mikor azt írtam korábban, hogy mindenben kellett a segítség, kicsit sem túloztam. Apu minden reggel jött hozzám, etetett...
...
iszonyú...
most is reszketek a sírástól...
Szóval, nem engedték, hogy széthulljak. Akkor sem, ha fizikailag bizony darabokban voltam...
Mikor megláttam Zsuzskát, illetve csak hallottam a cipõje kopogását a folyosón... tudtam, hogy jön... vártam... iszonyúan örültem neki...
...de azt is tudtam, hogy a jobb kezemet fogja mozgatni, azon is a gyûrûs ujjamat próbálja hajlítgatni... ami idomtalan masszává alakult a sok törés miatt, várható volt, hogy örökre merev marad... és tudtam, hogy igaza van... tudtam, hogy amíg mesél nekem mindenfélérõl és mosolyog, közben õ is velem sír.. és tudtam, hogy igaza van akkor is, mikor azt mondja:
"Márti! Ha ilyen marad a kezed, mivel fogsz írni, varrni? De nem marad ilyen, úgyhogy rajta!"
És mosolygott.
Most írok. Ökölbe is tudom zárni a kezem, az az ujjam most sem olyan, mint volt, de mûködik.
Apu minden nap hozott nekem reggelit, ebédet (szeret fõzni, hajós volt, akkor tanult meg, most pedig egyedül él, nekem mindig azt hozott, amit kértem... bár, nem sok kajára emlékeztem... pl. ubi-sali és rántott gombafej: most felhívtam és megkérdeztem, ez a kettõ volt, amit minden nap kértem, persze a repertoárja sokkal bõvebb, tehát naponta más-más kaját készített nekem, de én csak e kettõ kajára emlékeztem...:)
Aztán hónapokkal késõbb, mikor már volt eszem -erre már én is emlékszem- YES-csokit kértem....(Meg is kaptam, bár Apu azelõtt nem is hallott ilyenrõl, hogy én mért pont ezt jegyeztem meg? :)
Nem tudom elmondani mit kaptam tõlük. Én itt vagyok, élek. Óriási részük van ebben.
Hosszab lesz ez, mint hittem, ezért ez az '1' és mindjárt készül a '2' is, melyben tényleg a barátok jönnek. Nekem ez fontos.
(Folytatás: http://talema.blogter.hu/?post_id=9579)
Köszönöm.
2006-01-10
~~DISCUSSION~~
| ← Értelmezés kérdése | Tegnap helyére került a pont. → |