Az Ormánság senkié se

Tulajdonképpen nem tudom, melyik az erõsebb érzés bennem, a felháborodás vagy az értetlenség.

Most nem kaptam figyelmeztetõ sms-t, tehát teljesen magamtól akadtam rá a mûsorra. Érdemes volt megnéznem. DunaTv  15:25 Az Ormánság senkié se

Végignéztem és nem igazán tudom hová tenni ezt a dolgot magamban. Mi folyik itt?
Ellehetetlenítik azt a térséget -s nem ez az egyetlen, hiszen gondolom az Alföld viszonylag nagy távolságaiban sem nagyon maradt már élhetõ kistelepülés- az infrastruktúra teljes hiányával, pontosabban a meglévõ megszûntetésével, az iskolák, az orvosi ellátás hiányával, az úthálózat nem fejlesztésével...

Mi lesz, ha tényleg kiürülnek azok a falvak?
Az ország vízfejét növeljük még sokkal nagyobbra? Nem arról volt szó, hogy végre tán el kéne kezdeni ország fõvárosában, és nem fõváros országában gondolkodni?

Nem akaro elhinni, hogy eleve a nagy terv része volt a posták, a rendelõk, az iskolák megszûntetése... pedig nagyon így tûnik. És ez végtelen szomorúsággal tölt el.

A Drávapiski látáscentrum egyfajta megoldást hozhatott volna, de amint hallom, hamvába holt a dolog. Részleteket nem ismerek -aki igen, az nyugodtan felvilágosíthat, köszönettel veszem-, és még jobban elkeserítõ a dolog, hogy ezzel egy olyan ügyet tettek lehetetlenné, ami emberek sokaságának tette volna élhetõvé a mindennapokat.
A filmben mondta el MaliZoli, hogy évente körülbelül 5000 ember vakul meg, vagy szenved súlyos látáskárosodást, és közülük mindössze 25-öt rehabilitálnak.
Ez senkinek nem fontos? Ezzel senki nem törõdik? És még ehhez akkor hozzájön a vidék felemelkedése... cahhh... munkahely teremtés a látáscentrumhoz kapcsolódó feladatok folytán. Tényleg ennyire nem érdekli a felettünk trónoló, évi milliókat -gyakorlatilag- elsikkasztó honatyákat, az ország tõlük távol esõ része?
Fel vagyok háborodva! Elmondhatatlan düh uralkodott el rajtam és minden elismerésem MaliZolinak és társainak -a vidék polgármestereinek- a kitartásukért.

Úgy döntöttem, ha megnövök és a gyerekeim már messze járnak anyjuktól, akkor én biza odaköltözöm. Úgysem kell más nekem, mint egy mobil, internet hozzáférés, kávé és mondjuk vajaskenyér. Ennyivel is beérem, s az a nyugalom, ami minket ott fogadott Drávapiskiben, megfizethetetlen. Szeretném ha még lenne részem abból.

..............................................

Mikor megláttam a mûsor címét, beugrott, hogy ezt nekem meg kell néznem. Na, persze nem MaliZoli miatt, mert hát õt most valamiért feledés homálya borította néhai agyam helyén (mea culpa, mea maxima vulpa), sokkal inkább azért, mert az én anyai nagymamám Ormándi Erzsébet. Nos, lehetséges, sõt valószínû, hogy a világon semmi köze a két dolognak egymáshoz, de nálam ez így csapódott le.
Semmi sem véletlen. Ugye.

az_ormansag_senkie_se