Az emberek jók avagy, az elfelejtett alapvetés
S ez így szerencsére nem pontos, mármint a cím. Hiszen csak az én, ÚjÉletemben -a 90%-os agylágyulás fennmaradt intő jeleként- meglehetősen hézagos lefedettségű memóriámból való, láthatóan ideiglenes száműzetésről beszélek most.
Van ilyen nálam, ahogy a minap is lejegyeztem eszem helye kapcsán: "...ez nem fura érzés,illetve nem ismeretlen, de nem felhőtlen, na." (Innen e: http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/megint_a_rezsim)
Tehát ezen ösmerős epizóddal -hogy megint kiesett valami fontos- szembesülhettem tegnap este, és ettől nem lettem túl vidám. Hiszen ez most nagyon odakívánkozott volna a beszélgetésbe aminek részese lehettem.
Történt, hogy tegnap egy új -mint kiderült számomra új, pedig az volt az érzésem, hogy mintha már lettem volna ott, hiszen néha úgy csinálok, mintha élnék...- helyen, egy kocsmában, tán trendibb nevén jobb hangzása is van: romkocsmában vettem részt egy beszélgetésben. A hely szelleme olyan, amiben én fiatal felnőttkorom csipetnyi szabadidejét töltöttem, de ebbe a mesébe most nem megyek bele, hisz ez mellékszál csupán itt, a kép ellenben mutat valamit. Íme:
(Kép ehunnan ni: http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/laptoppal_munka_budapesten)
A beszélgetés apropója itt, most nem fontos adat, ám az, hogy én a lényegemet... kihagytam az "érvelésemből", azt, hogy az_emberek_jók, az nagyon is.
Ehhez, ennek leírásához ismét vissza kell mennem ÚjÉletem majdnem legelejére.... Csak majdnem... hiszen, az első három hónapban a senki földjén kóboroltam a teljes amnézia kilátástalan mégis megnyugtató* társaságában... miközben szó szerint az ágyhoz kötözve léteztem. Tehát ez időt leszámítva valóban az első időre datálható a tudatosulása bennem ennek az amúgy nagyon is egyszerű alapvetésnek: az_emberek_jók.
A teljes kiszolgáltatottság állapotát éltem meg úgy, hogy valamiféle kapaszkodót kellett találnom, megokolandó magamnak a döntésemet. (Beteges racionalitás? Miközben a túloldalon sétáltam és beszélgettem a halottaimmal a kóma alatt? ... nem vagyok híján a paradoxonoknak...)
Azt tudtam, hogy túlélek. Az nem volt kérdés, hogy megcsinálom, hiszen a lányokat mi akartuk, s nem hagyhatom cserben őket, de az, hogy a túlélést hogyan élem meg, na az az én dolgom. Így gondoltam legalábbis.
S most is így gondolom.
S hogy miért?
A kézenfekvő válasz ez: azért, mert így van.
S ha ez így van, akkor nekem kényelmesebb, ha úgy látom, a cím az alapvetés.
Persze tudom, hogy ez pont olyan általánosításként hangzik, mint amiket kifejezetten rühellek és az ostobaság egyik jellemző tünetének tartok, másrészt meg egyértelmű naivitásnak, amolyan együgységnek hat. Ez utóbbival nem vitatkozom, hiszen nincs agyam.
Mégis azt mondom, nekem jobb, az én életem jobb, én magam vagyok jobb attól, ha a világ rajtam kívül eső részén élőkről eleve azt tételezem fel, hogy ők_jók. Ez persze az alapállás, mert nincs annyi energiám, hogy életem minden pillanatában a szablyám lengetve, pajzsom döngetve tartsam távol magamtól a rosszak rám támadni készülő seregeit... tehát ebből a szempontból választottan naiv vagyok. És a tapasztalatom is ezt támasztja alá, hiszen a többség -mármint akikkel találkozom az_emberiségből... hehe- igenis jó.
Ám az tény, hogy -amint én látom- a többség, a hangos többség legalábbis, siralmasan befolyásolható, s ennél sokkal nagyobb baj, hogy ezt a még hangosabb már-már embertelenül önző, anakronisztikusan diktatórikus elveket valló -nem véletlenül raktam össze e két, talán nem kézenfekvően párban járó fogalmat- a jelen hatalmat vasmarokkal -és korrupcióval családi biznisszé silányítva a hazánkat- kezében tartó narancsfalka tökéletesen kihasználja. Így irányítva a befolyásolhatóakat, szájukba adni a kellő s jól irányított mondatokat, s megokolva a megokolhatatlant is akár.
Ám az egyes emberek, ha hajlandóak a szabad, önálló gondolatfolyamok önálló értelmezésére _jók_.
Én pedig ezt szeretem. Ezt, hogy nem legyintek. Ezt, hogy nem harcolok,hanem ahogy tegnap is mondtam, csak nyertes meccseket játszom, s ez, az. Ez, hogy túlélek. Ez nyertes meccs. Ahogy az is, hogy például megértessem az_emberekkel, hogy miért jó, sőt, miért kell mindenkinek az akadálymentesítés... de ez csak egy nagyon profán példa, ám nekem az egyik fáradhatatlan gumicicám...
(Kép itten lakik ni: http://hu.123rf.com/photo_35591744_lapos-kivitel-absztrakt-vektor-h%C3%A1tt%C3%A9r.-k%C3%BCl%C3%B6nb%C3%B6z%C5%91-emberek-karakter,-n%C5%91,-%C3%BCzletember,-m%C5%B1szaki-.html)
* megnyugtató volt; utólag annak látom, hiszen ha a valóságot érzékelve kellett volna léteznem akkor, a belső zúzódások, a belsővérzések, a több tucat törés -köztük néhány nyílttal-, az ezek generálta KÍN, a 6 hétig nemalvás sem tudták volna enyhíteni a mérhetetlen kilátástalanságát a jövőnek, melyben attól a pillanattól rokkantként és félalmaként -özvegyként- kell túlélnem.
2016.09.01., 11:30
~~DISCUSSION~~
az_emberek_jok_avagy_az_elfelejtett_akapvetes
| ← Megint a rezsim | NK '16- 1. → |