Megint a rezsim
Naná. Amit csökkenteni kell. Mi több -illetve pontosan- meg kell szüntetni. De csak nem megy,én meg ettől függetlenül jártatom a szám.
Mert agyam nincs, csak véleményem.
Ma ismét eljött e vidékre a narancs rezsim rezsicsök varázslatának közvetlen eredménye: a teljes munkaidőre szóló áramkimaradás.
Éljen viktor, a kedves vezető!
Éljen a sok barom, bár nem, rájuk akkor sem haragszom, ha ez kézenfekvőnek tűnne -de a nemszavazókat minimum rühellem, de ez nem ugyanaz-, és még mindig él -bár lassan csak pislákol- bennem a remény, hogy ...hogy lesz ez még így se...
Tehát ezért a mai napra szánt lépcsőmászási adagom nagyon is teljesítettem:
-első: texobevásárlást vártam, ám az áramszünetrezsicsök miatt nem működött a kaputelefon sem a kapunyitó, így a kiírt érkezés kétórás intervalluma elején leköltöztem a bejárathoz s a mocimon ülve vártam a teherautót -s közben kiolvastam egy korábban félbehagyott könyvem: https://www.libri.hu/konyv/kolykok.html-, majd mikor ideért a fuvar, kiokítottam szakit, hogy ne kelljen már újra lemásznom, meg vissza, tehát mit kék majd csinálnia (készséges volt,mint eddig egy kivétellel minden texokiszállító)...
-második: mikor nagy kegyesen visszamászott az áram a vezetékekbe a riasztóm sokkot kapott... ergo: papírka szatyorba, lecammog a bejárathoz, beüt a kód, majd visszacammog az emeletre, s elkezdi a reggel derült égből kényszerűen félbehagyott főzést ööö...folytatni... aha...
-harmadik: a sokk nem múlt el. Mármint a kitartópittyegést generáló sokk a riasztóban, tehát rájöttem, valamit eltekertem... ez nem fura érzés,illetve nem ismeretlen, de nem felhőtlen, na. Tehát újra, papírka szatyorba, lecamm a földszintre a bejárathoz s billentyűk nyomogatása újraindul. Most kellő ideig vártam ott s lám, most nem kellett volna, mert végre jól csináltam. Ehh.... nem valók nekem az ilyen jelenkori mütymütyök! Öreg vagyok én mán ehhő!
Szóval a rezsicsöknek nagyon hálás vagyok a mai háromszori emelet-mászásért! És ezen köszönet mindenkit illet aki támogatja ezt,illetve fokozottan, aki szarik az egészre s úgy tesz, mintha úri huncutság lenne a politika.
Nehéz megérteni? Lehet.
Csak gondoljunk bele! Van egy kupac megtermelt érték, melyet a keresztségben GDP-nek nevezünk -magyarul: dzsídípínek. S a mindenkor megválasztott felelős vezetés -jelen helyzetben nem puszta erő-, hanem politikai alapon, elvileg demokratikusan- ebből osztja szét a társadalom csoportjai s az államhatáron belüli régiók között azt. Azért, hogy lehetőség szerint minél élhetőbb legyen a döntéseikre bízott állam. Fejlődjön és például az abban élők ne akarjanak fejvesztve menekülni.
Ez lenne a cél, ugye?
Mit tesz egy populista kormány ehhez képest?
Harcol, bazdmeg.
Harcol a rajzfilm-nyuszival is ha kell, hiszen a harc, a mindennel és mindenkivel való szembenállás és konfrontáció az éltetője, az egyetlen elem, ahol élőnek érzi magát. Ja, és itt talán a "kormány" megnevezés, csak annyiban pontos, hogy jelen érában ez -a_kormány, ugye- egy lecsupaszított végrehajtó hatalom, melynek zsinórjait a magát egekbe emelő elmebeteg irányítja. Nem mentem fel a vezérkart, dehogy. Remekül meg vannak fizetve egytől-egyig, tehát az elmebeteg gumicicáját, a személyi kultuszt, boldogan fenntartják, hiszen megéri nekik, s nincs semmiféle aggályuk ezzel szemben. Közhely: van az a pénz.
Kiakadtam. Ma is mint már sokszor. Holnap megyek Pestre s a frissen felújított 49-es villamossal ... jaj, miket beszélek, a vonalat újították fel, a villamosokat ugyanazokat a háromlépcsős magas -sérültnek életveszélyesen vagy egyáltalán nem használhatóan- régieket tettek vissza.
De kit érdekel ez, igaz? Eu-s pénz lenyúl, közgyűlés szarik rá, tehát ez van ...
Ergo: éljen a rezsim!
De csökkentik... félévente egy-egy napnyi szolgáltatás-kieséssel...
Innen e: http://www.borsonline.hu/celeb/igy-vezetik-be-az-aramot-lagzi-lajcsihoz/103595
Rezsicsök...
'13 http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/a_rezsimet_csokkentik
'14
http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/nyelvujitas_avagy_elmesterhazyzni_valamit
Amúgy összefogás? Jah.
2016.08.30., 15:50
~~DISCUSSION~~
| ← Felpaprikázva | Az emberek jók avagy, az elfelejtett alapvetés → |