Az imént telefonált, hogy már Érdnél jár a vonat, úgyhogy indíthatom a fogadóbizottságot az állomásra. Nagyon jó lesz, mostantól akkor egyfolytában focivébé (vagymiagergyaságvanmost...:) fog menni az egyik tv-n, és ahogy egyetlen apukámat ismerem, az az egyik tévé biza nem az én szobámban lévõ, némileg eldugott készülék lesz, hanem a nappaliban szolgálatot teljesítõ darab. Nos, nem baj... cserébe fõzhet remek ünnepi menüt pénteken, közepes gyerekem ballagására...:))
Tegnap a mosi meg úgy döntött, hogy orrán-száján ömlik belõle valami hab, és ugyan kerreg, meg mifene, de a benne lévõ víztõl nem hajlandó megszabadulni... grrrrrrrrrrrr...
Ma hívtam dugulás elhárító emberkét, mert azt gyanítottam, hogy valami ilyesmi macera lehet. Õk -velem ellentétben- szét tudták kapni az egész szakramentumot, és fájó szívvel közölték, hogy sajna, a gép felejt el szivattyúzni... tehát, olyan valaki kell, aki a géphez ért, olyannyira, hogy a benne lévõ szivattyút ki tudja cserélni (egy mûködõképes darabra).
Felhívtam egy ilyen embert. Azt kérdezte, hogy mennyire sürgõs, mondtam, hogy nagyon...
Holnap késõ délután jön...
De jó! Ha karácsony másnapját mondott volna, akkor se nagyon tudtam volna mást csinálni, mint, amit így: 12 év után elõször, kis kezeimmel elmosogatok...
← BLOGTER buli... | Ballagás → |