A Zene Világnapja vagy A Zenevilág Napja

  A címben jegyzett kérdés alapvető filozófiai polémia tárgyaként merült fel a beszéd folyamán, melyet Tordas város alpolgármestere tartott megnyitóként az esemény színpadán. https://juhaszferencmk.hu/a-zene-vilagnapja-maskent/
  Idén tizedik alkalommal került megrendezésre, én most először lehetettem jelen.
  /Biatorbágy nekem eddig csak átjárást jelentett, hiszen Esztergomba menet, rég szinte minden alkalommal, s ha ÚjÉletemben az a szerencse ért..., hogy nem tömegközlekedve kellett egy fél nap alatt elbumliznom, akkor erre vitt az utam. De ez ritka volt... s ezután meg sohamár.../
  Délelőtt dolgoztam, majd Egyeske villámlátogatására tekintettel -és kollégáim áldozatos segítségével- hazasuhanhattam időben, hogy majdnem kávézhassunk egyet, míg érettük megérkezik Kótyik, érettem pedig Éva néni és Kálmán bácsi. Előbbi Egyeskééket segítette eljutni tova, utóbbiak pedig engem Biatorbágyra.
  Különben nekem egyedül megközelíthetetlen e város.
  /De legalább egy pusszra és nem egészen egy kávéra futta időnkből.../
  Tehát sikeresen átértünk. Mikor a Felhőjárók -http://www.serultekert.hu/performances.php- megérkeztek, már be is mehettünk a színházterembe. Ők készülődtek s nem sokkal ezután kezdődött is a program. Tele volt a terem.
  Az első fellépő együttes nevét én azonnal el is felejtettem, pedig nagyon igyekeztem, de agyam helyén a légüres térben a maradék három agysejtem nem tudta ezt az infót megtartani, ám szerencsére a koncert utáni állófogadáson mellém keveredett -mert én ugye, lustaságom okán a falat támasztottam- az együttes frontembere -kinek nevét szintén az agylágyulás homálya fedi előttem, ám azt megjegyeztem, hogy a szólógitáros szerint ő a "Csókkirály", ha már Hungária dalok-, s nekiszegeztem a kérdést, hogy kik is ők, mert a szivárvány-ra, mint nevükben szereplő fogalomra emlékezni vélek, de ha gugli_a_barátom segítségét kérem, az sokkal inkább a pszichedelikusok sorát fogja sorjázni, mintsem engem a célhoz közelebb vinne. S készséges választ is kaptam: Tordasi Szivárvány Együttes - Rainbow Band.
  /Még méltatlanabb, de fotót sem készítettem róluk, annyira elámultam a házbuli fílingtől, amit odavarázsoltak nekünk s nem kevésbé a basszgitáros és billentyűs páros láttán./
  Ezt találtam, s mindenképpen le akartam tenni a padomon:

Persze a sorrendre sem emlékszem, ami méltatlan, de nem rendhagyó tőlem, így csak megemlékezem itt a padomon arról, hogy kifejezetten üdítő olyan művészeket látni alkotás közben akik teljes valójukkal benne vannak abban, amit csinálnak. Az alkotás folyamata egyértelműen a néző szemei előtt zajlik, mikor például egy csengettyűpárt kezeiben tartó zenekari tag a karmester jelzésére vár, majd mikor megkapta azt, a siker örömével, a szépség átadásának teljes tudatában, a megfelelő pillanatban bírja rezgésre a hangszereit, és ez nekem, mint botfülű néninek annyira komplex élményt nyújt, ami nehezen hasonlítható bármihez.

Akinek van agya s netán olvassa ezt, kérem, ha infó birtokában van, írja már nekem a fellépők nevét! Kérem!

Majd következtek a Felhőjárók.
  Tehetséges, odaadó, teherbíró s lelkes emberek.
  Nagyon szeretem őket s a szeretetüktől, melyet feltétel nélkül kapok tőlük, én leszek több.
  Szélpál Stefi és Rédli Éva tanítják be a csoportnak a koreográfiákat, s olyan nyelven beszélnek, melyet kevesen bírnak, ám e két ember tökéletesen birtokában van.
  Most Cseh Tamás: Gyerekkorom c. dala szolgált háttérül a pontosan megrajzolt, s alapos gyakorlással finom részletességgel előadott sorstörténetnek.

Következett szintén a Felhőjárók előadásában a Tangó.

Látni kell.

...és el kell mondanom, hogy az egyik felhőjáró, Gyuri, nem a csoporttal jött, mert valami dolga volt délelőtt Érden, így csak ígéret volt rá, miszerint mindenki nyugodt lehet, oda fog érni Biára.
  Nos, indultunk, nem jelzett. Ott voltunk, nem jelzett. Ott volt a csapat is, nem jelzett. Pánik egyre feljebb kúszik, most mi lesz.
  Gondoltam, rontani nem tudok a dolgon, így felhívtam, aztán sms-ben biztattam, hátha attól gyorsabban megy a busz... s lám!!! Odaért!
  Így nem kellett átszerkeszteni a koreográfiát, sem nem kellett Terikének búsulnia a pártalanságon... /Nálam Gyuri a nap hőse. Kinek a járással van kalandja, kinek az idővel...

Utolsó fellépőként a RollDance mutatott be néhány számot, majd össztánc következett a színpadon.

Az állófogadás alatt én már némileg pilledt voltam -tekintve a nem túl kompatibilis széket az igényes csípőimhez mérten- Kálmán bácsinak köszönhetően ettem finom sütit s akkor "kaphattam el" Csókkirályt is. (Akitől így ismeretlenül is elnézést kérek, de neve helyett csak ennyit tudtam megjegyezni... és köszönöm neki az infót!)

Visszafelé szintén Kálmán bácsiékkal utazhattam s számomra már este lévén én be is fejeztem a napot. Mely lustizást most is folytatom, hiszen strapás dolog szerződött dolgozónak lenni.. (:)

Köszönöm, hogy ott lehettem!

2018.10.20., 12:37
  ~~DISCUSSION~~

a_zene_vilagnapja_vagy_a_zenevilag_napja

← DEFEKT

A veréb ugrik - A siklóernyős -pölö én- repül →