Ahogy Viktor Navorski él, ahogy elrendezi kényszerû reptéri életét, s amint közben akaratlanul is terelgeti a vele kapcsolatba kerülõ emberek útját, nos azt gondolom, hogy így kell élni.
Meg kell szerezni azt az egy, még hiányzó aláírást, vagy azért kell megfesteni azt a virágot, hogy azzal az egy szépséggel is több legyen velünk.
Nem a konkrét aláírás a lényeg, hanem a tett, amivel befejezettnek tudhatja az utat, és nem az a fontos, hogy visszaadja a festõ a virágot, hanem egy mosollyal több legyen annak, aki ránéz a képre.
Jaj, el ne olvadjak!
És hogyan fér ez meg az