A homlokom hozzád nyomom
A homlokom hozzád nyomom
A Te homlokodhoz az enyém
Nem kell hogy beszélj hozzám
Meg a kóládból se kérek én
Nem kell hogy törölgesd
Valami puhával az arcom
Ne is suttogj mint a szifonnak
A beletekert patron
Annyi hogy csak bent egyedül
Kardozok valami szarral
De majd mindjárt gyõzök és
Feljön a Nap és ettõl hajnal
Lesz mi meg kint a parton
Ölelkezünk a fényben
Aztán a hullámok közé futunk
És eltûnünk a messzeségben
De a homlokom addig hozzád nyomom
A Te homlokodhoz az enyém
Aztán visszanézek a szemedbe
Te meg visszanézel belém
És nem látod hogy bent egyedül
Kardozok valami szarral
De majd mindjárt gyõzök és
Feljön a Nap és ettõl hajnal
Lesz ám.
Annyi csak hogy bent egyedül
Kardozok valami szarral
De majd mindjárt gyõzök és
Feljön a Nap és ettõl hajnal
Lesz de már nem figyeljük
← Nincs véletlen | Csaba 37 (Köszönöm) → |