(8.)
Ma már ma van, tegnap nem írtam, mert annyira elfáradtam, hogy egyszerûen nem bírtam, nagyon korán elaludtam.
Annyi pedig lejegyzendõ, hogy péntekre a jobb oldalon nõtt, okos-erõs-nyomorult -40% lágyrészhiány és 25cm csonthiány nehezített, valamint merevített boka és max 900045ot hajlani hajlandó és teljesen szalagszakadt térdû- lábam prezentált három, egyenként olyan 1-1,5 cm hosszú repedésszerû sebecskét. Élén vörös színben pompázó környezettel, feszülõ -nem hiába kirepedt- bõrrel.
Tekintve az elõzményeket, nem sok jóval kecsegtet ez, így Fõorvosasszony letiltott a vízitornáról, mert nyilvánvalóan a medence vize hívta életre ÚJRA a meglévõ lymphoedema ilyetén tüneteit a nagyon finom bõrfelületen ott. Kenegettem -segítséggel persze, hiszen két csípõprotézissel elérni nem oly egyszerû-, és tegnap, mivel a hétvégén a kezelés ellenére is csak rosszabb lett, a VEMO-n (Vegyes profilú Mozgásszervi Osztály) kértek nekem idõpontot egy vizsgálathoz, mely holnap zajlik majd. Kíváncsi vagyok rá, hogy mi lesz.
Mára egyébként vörös, a sebek kicsit bezáródtak -legalább nem fekélyesek- és forró a lábszáram. Ráadásul fáj is. No, holnap kiderül.
Tehát a mánál vagyok már. :)
Volt vizit, s most elõször a három hét alatt elmondhattam a VADIÚJUNOKÁMAT végre.
Aztán kartorna, fekvõtorna, majd egyéni Zsuzsival, aztán elektromos kezelés a vállamra -alig bírtam felkelni utána az ágyról- és vége is volt a napnak.
Itthon meg szenvedek a lábammal. Fáj és megijeszt.
Holnap.
← Ütközések | '15- 11. → |