'15- 4.

(3.)
A tegnaphoz elfelejtettem lejegyezni, hogy találkoztam Juhász dokival. Mármint Dr. Juhász ortopéd-traumatológus orvossal, aki nemhogy megismert, de még egy kellemeset beszélgettünk is, melynek során rákérdezett a reopTEP-emre is, sõt,mikor jelentettem, hogy remekül teljesít megjegyezte, hogy örül, hogy segíthetett rávenni az illetékest a megoldásra... Nagyon bírom õt...

Ma igen szoros etap volt, egyik helyrõl szaladtam a másikra.
Kartorna, elektromos kezelés, masszázs, egyéni torna. Aszittem, felkelni sem bírok a végére, de persze dehogynem. (Mondjuk a cirka három tucat, a fõépülethez vezetõ lépcsõ tetejénél már köpni-nyelni nem tudtam, nyilván mert fitt vagyok, mindazatom... )

Már ott ültem az aulában és vártam a szállítást, mikor nagy meglepetésemre elsétált a kijárat felé András!! Tas András, aki nekem, ugye, egy ikon. Szerencsére észrevett és oda is jött hozzám. Néhány hete nyugdíjas már, csak csütörtökönként jár be úszni, mint most is.
Elmesélte, hogy mikor utolsó nap dolgozott, elment minden osztályra, külön-külön elbúcsúzott mindenkitõl... és mielõtt akkor hazament volna, egy nagy meglepetés búcsúztatóval engedte el az intézmény, s benne a munkatársai, a betegek. És ezen alkalommal, a fõnöke felolvasott egy blogbejegyzés részletet, mely arról szól, hogy András milyen munkát végzett és milyen fontos szerepet játszik az intézménybe kerülõ kénytelen új életet kezdõ sérültek magukra találásában.
És ezt a bejegyzést én írtam, az én szavaimat idézte fel Szilvi, András méltatására.

Sok helyütt írtam róla, mert négy ember van, akiknek az elsõ idõben rengeteget köszönhetek, sõt, a mindent kaptam ahhoz tõlük, hogy ne adjam fel, így nem tudom pontosan melyik részlet hangzott el akkor, de az tény, hogy minden alkalommal amikor valami apropóból elõkerült András, valami ilyesmit írtam: "Tas András, az OORI ergoterapeutája, s akinek én magam azt köszönhetem, hogy a nihilbõl kijöhettem, mert segített megkapaszkodnom az új helyzetemben. " Ez INNEN.
Jövõ csütörtökön is találkozunk majd. Ez is valami!!

Aztán jó késõn ért csak oda értem a Támogató Szolgálat, mert az M0 és a Keszire vezetõ út is be volt állva, aztán idefelé már másfelé mentünk, de arra sem volt jobb a helyzet. Engem kiraktak Érden, mert a mammográfián visszatapsoltak valamiért...
Nincs gond... csak mint a túdõizémnél valami maszat... remek.

Szóval a mai napom meglehetõsen fárasztó volt, ráadásul szemergõ esõben vártam a kocsit az érdi bigyó elõtt, most meg ráz a hideg. Bakker... asszem holnap nem megyek vízbe... bakker...


(5.)

15_4