Jó leszek
Ez kérem egy lexikon.
Regénynek van álcázva, de ez egy lexikon. Anoni Mara kilenc évvel (te jó ég, ilyen sok?) a Bűn vagy bűnhődés után, amelyben a saját vesszőfutását írta le, írt egy regényt is, most már a polgári nevén, de fiktív alakokról. A témakör ugyanaz: gyermek elleni, családon belül elkövetett szexuális abúzus. Egy tizenöt éves kislány története, akit az apja kisgyerekkora óta abuzál, azazhogy ez már véget ért, de egy nap mégsem bírja tovább és kiborítja a bilit.
Százféleképpen meg lehetne írni egy ilyen regény cselekményét. Aszerint, hogy a gyerek kinek pakol ki először, hová megy (vagy épp otthon marad), hogyan tudja meg az anyja, avagy netán éppen az apja, ha az anya volt a bántalmazó. Aszerint, hogy miképpen reagál a beavatott kívülálló, miképpen az elkövető, miképpen a másik szülő. Számtalan esetet ismerünk a valós történelemből (például a Beszélj róla történeteiből is), amikor a másik szülő felháborodva visszautasította a vádakat és ezzel elüldözte magától a gyerekét, meg amikor nem utasította vissza, de nem is tett semmit, meg amikor a gyereke mellé állt és együtt vívott vele harcot, ami megint csak minimum kétféle alapállásból indítható, a hatóságok bevonásával vagy anélkül. Aztán ugye szerepelhetnek a történetben további érintettek, testvérek, egyéb rokonok, barátok, akik véletlenül vagy nem véletlenül megtudják, avagy netán korábban is érintettek voltak, mert őket is abuzálták vagy mert ők is részt vettek az abúzusban, és így tovább, és így tovább. Szóval a cselekményt azt százféleképpen. Berkesi Zsuzsanna az irodalom számos műfajában ismert változatot választotta, a minimálisra leszűkített színlapot, voltaképpen háromszereplős kamaradarab: van a molesztált gyerek, az anya és a kívülálló segítő, aki maga is abúzustúlélő. Van néhány mellékszereplő, maga az elkövető is az, ebben Zsuzsa hasonlóan járt el, mint jómagam a Kissyben, ahol ez idáig, ha jól számolom, hetvenkilenc különféle szexuális bűnöző szerepelt (és jó néhány egyéb), de effektíve nem kaphattak szót, leginkább sem dicsekedhettek el hőstetteikkel élő adásban, azaz csak tudtuk, hogy voltak nekik, de nem tudjuk meg, hogy azok konkrétan micsodák, a legkevésbé az ő szavaikkal. Mert a Kissy egy ifjúsági regény.
És a Jó leszek is ifjúsági regény, a legteljesebb lelkinyugalommal odaadnám egy tizenkét évesnek, következésképp tízévesnek is; káros mellékhatástól leginkább azoknál tartok, akiket molesztálnak és nem olvassák Mara regényét. Szoktam mondani, hogy ha a Kissyvel csak annyit elérünk, hogy lesz egy gyerek, aki nem ül be idegenek autójába, akkor már volt értelme megírni. Hát Mara regényét pedig akkor volt értelme megírni, ha lesz egy gyerek, aki ebből jön rá, hogy ami vele történt, az nem az ő bűne, azt el szabad és kell mondani a megfelelő embernek, segítséget kell kérni és segítséget lehet kapni, és lesznek, akik hinni fognak az embernek. Ha esetleg a szülei nem, mert sajnos ilyen is van, akkor majd más.
Nyelvezete szempontjából, történetének tárgyalása szempontjából, mindenféle szempontból ez egy ifjúsági regény.
Ja, és lexikon is, kérem szépen. Ahogy annak idején a Sara Royce-ot sikerült az időutazás egyfajta lexikonának megtenni, az Angarit pedig a vulkanológiáénak – miközben mind a kettő ifjúsági regény –, hát ez pedig a gyerekmolesztálás és annak következményeinek érzelmi lexikona. Hogy mit érez a molesztált gyerek és az exmolesztált gyerek, akit már nem molesztálnak, aki már túl van a bántalmazáson, de a lelki megrázkódtatások sorozata még tart, illetve mostantól egy másik szakaszuk következik. Hogy milyen érzés elmondani egy kívülállónak, milyen érzés a különböző részleteket elmondani, szembesülni a reakciójával, milyen érzés elmondani az anyának, szembesülni az ő reakciójával, hogy milyen érzés ránézni a molesztálónkra így, amikor már lelepleztük, milyen érzés üzenetet kapni tőle. Hogy milyen érzés megtudni mindezt az anyának, és döntést hozni, hogy mi legyen ezentúl az életükkel. Hogy milyen érzés a kívülállónak, aki egyben abúzustúlélő.
És mivel Zsuzsa pontosan úgy szerkeszt, ahogy jómagam, a műfaj szabályai szerint, azt nem tudjuk meg, hogy milyen érzés a molesztálónak szembenézni azzal, hogy elvesztette a családját és egy hajszálon függ, hogy elveszíti-e a karrierjét is. Mert ez kívül esik a műfaj határain.