Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Opal Monrovia


  
  – Egy Opal Monroviát szeretnék venni.
  – Kitűnő választás, uram. Standard, Deluxe, SuperDeluxe?
  – ExtraSuperDeluxe, hosszú változat, dupla tetőablakkal, extra légkondicionálással, beépített páncélszekrénnyel, kétszeres biztonsági rendszerrel.
  – Ó. Ez elég drága kocsi, uram.
  – Nem gond, azonnal fizetek, én vagyok a Tesco elnöke.
  – Az más. Milyen színben adhatom, arany, ezüst, szolid fekete?
  – Talán fekete-arany kockás jól mutatna.
  – Semmi akadálya, uram, gyémántot a kormánykerékre esetleg?
  – Igen, az csinos lehet, kérek.
  – Nagyon köszönöm, itt tessék aláírni, és máris hozzuk a negyvenezer darab Trabant 601-est, és csak harminc százalékkal drágább!

»»»»»»

 



Törvények

Bakker. Elkezdtem olvasni egy törvény szövegét, kell egy projekthez. És folyékonyan. Tisztán értem. Írnak törvényeket Magyarországon is, elméletileg az én anyanyelvemen, de azokat nem értem. Szerintem nincs épeszű földlakó, aki megérti őket. Ezt meg simán, néha egy-egy félmondatot többször újra kell olvasni, meg hát vannak szavak, amiket még nem tanultam, de kiderülnek a szövegösszefüggésből.
  Na, ki a hülye?!

»»»»»»

 



Ableizmus

(Eredetileg Facebook-beszélgetés, illetve azt követő hirdetmények.)

Azt gondolom, hogy egy rendkívül kellemetlen ableista hozzáállás az, hogy „ugyan már, én is kibírtam fűtés nélkül négy telet”, amikor ezt egy épkézláb, egészséges ember mondja egy tolókocsisnak, akinek van négy-ötféle halálos betegsége, és ezt kölcsönösen tudják egymásról.
  Igen, lehetséges, hogy kibírom fűtés nélkül az egész telet. Nem túl valószínű, de lehetséges. Az emberi szervezet sokat kibír. Hordtam én már ki egy csomó infarktust orvos nélkül, konkrétan az orvos mondta ezt meg nekem. Még az is lehetséges, hogy mindannyian túléljük a telet fűtés nélkül. Ez már tényleg végképp valószínűtlen, de nem lehetetlen.
  Ezzel együtt ezt nem gondolom egy pozitív perspektívának. Általában véve azt, hogy a nyomor túlélhető, tehát nem probléma, nem gondolom egy pozitív perspektívának. Ezért azt gondolom, hogy Orbán egy tömeggyilkos, aki a magyar nép kipusztítására törekszik – természetesen vannak kivételek, az ő személyes baráti köre, akiknek nem lesz probléma akár milliós havi fűtésszámlát is kifizetni, sőt nyilván eddig is ekkorát fizettek, hiszen kastélyokban laknak. Mindenki más be lett dobva egy gyilkológépezetbe, aztán akinek szerencséje van és túléli, annak gratula, a többi meg így járt. És a gazdasági válság nem érv. A gazdasági válságot Orbán személyes jó barátja, az ukrajnai mészáros Putyin csinálta.

Te itt nem egész Nyugat-Európával beszélsz, hanem velem. Ez a harmadik válaszod nekem, de most először sikerült mintegy amolyan utóiratban észrevenned, hogy „ja tényleg, vannak betegek is” – miközben tizensok éve ismerjük egymást.
  Csak pár száz kilométerrel arrébb úgy fürösztik az újszülötteket, hogy nincs meleg víz, nemhogy fűtés, vannak viszont mennydörgő bombák, és a pince fölött martalócok járnak tankokkal meg puskákkal, a tank szét tudja lőni a házat a pince fölött, a puskás martalóc meg le tud jönni és mindenkit meg tud ölni, mert ahhoz van épp kedve. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy lesznek, akik ezt a háborút is túlélik.
  De attól, hogy bármely élethelyzetet túlél bizonyos számú szerencsés, az a helyzet nem válik normálissá. Az emberiség évtízezredes fejlődés során teremtette meg magának a legalapvetőbb emberi dolgokat: az élelmet, a meleg otthon, vizet, villanyt, netet. Egyre többet követelünk, nem azért, mert elpuhultunk és net nélkül felfordulunk, hanem mert ha már nem telik elemi dolgokra, akkor minek volt az emberiség egész eddigi fejlődése?
  Nálunk még van villany, víz, gáz. Lekopogom. Még nem jött egyetlen gigantikus számla sem. Ha jön, akkor az illetékes főispán óhaja szerinti időpontban azt a szolgáltatást kikapcsolják, de ezzel mi nem süllyedünk nyomorba, mert már most is nyomorgunk. Szép számmal vannak vidékek a világon, ahol mi gazdagnak számítanánk, és minden együttérzésem az övék, de a 2022-es magyarországi életszínvonal szerint az a család, ahol havonta egyszer tudnak megfőzni egy meleg ételt, az nyomorban él. Igen, van itthon egy csomó számítógép, mert megvettük, amikor még telt rá, ha holnap tönkremegy, nem tudunk másikat venni. Van egy óriási autó, mert megvettük, amikor négy tolókocsisból állt a család, és tizenhét éve mindig ráköltöm, amit kell, mert ez az egyetlen módja, hogy bárhová eljussak azon a négy kilométeren túl, ameddig a tolókocsi el tud vinni, és amin belül van egyetlen akadálymentes közért, slussz. Ha így haladunk, jövőre már nem tudom rákölteni, nem tudom egy vagyonért leműszakiztatni, sőt esélyes, hogy megtankolni sem. De nem is lesz ilyen problémám, ha megfagyunk a télen.
  Őszintén gratulálok, amiért túléltél négy telet tizennyolc fokos szobában, de nem vagyok rá kíváncsi. Nem azt kívánom Neked, hogy a mostanit is éld túl tizennyolc fokban, hanem hogy ne legyen erre szükség. Ha tizennyolc fokot kívánsz otthon tartani, tehesd. Ahhoz is fűteni kell, ha odakint mínusz tíz van! Ha milliós számlát küldenek és nem tudjuk kifizetni, akkor nem a tizennyolc fokon felüli gázt kapcsolják ki, mert ilyen fogalom nem létezik, hanem a gázt. Akkor pedig a benti hőmérséklet néhány fok különbséggel követi majd a kintit, ha kint plusz tizenöt lesz, akkor lesz bent tizennyolc, ha kint mínusz tizenöt lesz, akkor bent esetleg mínusz tíz. De lehet, hogy csak fagypont.
  Nem ezért dolgoztunk egy életen át.

Az egyik dolog, amire büszke vagyok és amiért szerencsésnek tartom magamat, az, hogy amióta a magam kezébe vettem az életem irányítását, mindig olyan emberekkel tudtam magamat körbevenni, akikben bőségesen akad empátia. Ezen időszakon belül a harmadik családommal élek, és ez mindháromnak mindegyik tagjára igaz. Baráti körömet is eszerint igyekszem megválogatni, mert az empátiát az egyik legfontosabb szociális készségünknek tartom.
  Ezzel együtt persze elfogadom empatikustalan emberek jelenlétét, hiszen ők is léteznek, részei a társadalomnak, ámbár persze jobban örülnék, ha négy fal között csinálnák. Továbbra is fizettem annak a pénztárosnak, akinek egy télvégen meg mertem említeni, hogy csak akkor jutottam be az üzletbe, amikor valaki arra járt és félretolta a hótorlaszt, amire ő nekem esett, hogy van neki elég dolga bent az üzletben – és azután is, amikor Krisztinának esett, hogy miért viszi be a kutyát az üzletbe. Muszáj volt beszélni vele, hiszen ennivalót venni muszáj, másik akadálymentes üzlet nincs, tehát jópofizni is muszáj volt vele és nem volt szabad megmondani, hogy egy seggfej.
  A Facebookon azonban én döntöm el, hogy kivel tartok ismeretséget. Úgy gondolom, hogy aki túlél négy telet fűtés nélkül, az szerencsés alkat, erős, egészséges ember. Nem kevesebb és nem több. Aki viszont ezzel a fűtetlen iskolákról szóló HVG-cikk alatt kérkedik, az seggfej. Ha pedig ezután jön egy személyes ismerőse, aki tolókocsis és van egy csomó betegsége, amik miatt esélyes, hogy ezt a telet túl sem fogja élni – és erre csak a többedik figyelmeztetés után következik annak felismerése, hogy ja tényleg, beteg emberek is léteznek még, de ezután bejelenti, hogy őneki másnak a problémája unalmas… nos, ez az ember a seggfejségnek arra a szintjére jutott, hogy csak akkor tűrném meg a jelenlétét, ha élet–halál kérdése volna.
  És ha én egy ámokfutó vagyok, amiért ebben a világban még számon kérem az emberséget – akkor ezt az ámokot Mártonfi Attila nélkül futom tovább.

S most egy megállapítás, amit éppen tettünk magunknak miheztartás végett. Sem képesek, sem hajlandóak nem vagyunk úgy élni, hogy majd erre meg amarra nem költünk, mert majd hátha jön az irdatlan gázszámla és a fegyveres gestapósok. Mert ha így élünk, akkor eleve kapcsoljam ki a gázt, mert akkor hátha nem lesz irdatlan a gázszámla. Kapcsoljam ki a villanyt, mert akkor hátha nem lesz irdatlan a villanyszámla. Kapcsoljak ki mindent és üljünk a sötét hidegben, mert akkor hátha kegyesen megengedélyezik, hogy még egy kicsit éljünk. De nem élünk, mert ennivalót sem vehetünk, mert hátha majd arra kell a pénz, hogy lefizessünk egy orvost, hogy egy kórház előcsarnokába még beengedjenek megmelegedni, vagy akármire hátha majd kell a pénz, és ha van harminckétezer forintunk, az mennyi sokkal több, mintha csak harmincegyezer-hatszáz lenne.
  Ezt nem. Amire szükségünk van és még van rá pénzünk, azt megvesszük. És ha a Legfőkegyelmesebb Istenségek úgy kegyeskednek dönteni, hogy minket meggyilkolnak, akkor meghalunk. Egyébként is jogukban áll így dönteni, hiszen Istenségek és őrájuk szavazott a negyvenhárom százalék ötvenhét százalékának a nyolcvanhat százaléka, de akkor addig még éltünk.
  És föl lesz töltve a tolókocsi, ha percenként ötvenezer forintos villanyárammal, akkor azzal, és EGY gestapóst még én is fölpasszírozok a falra. Krisz is megtette sok évvel ezelőtt az Istenség nőjével, mert nem volt kéznél szappan, amivel kimossa a száját, amikor a spiné Klárikát vette a szájára. A spinének semmi baja nem lett, de az Istenség kiadta a parancsot, hogy Kriszéknek senki segíteni ne merészeljen. Ez az Istenség polgármesteri rangban méltóztatott lenni, és a parancsa azóta is érvényben van, ámbár ő már nem él, már régóta Krisz sem él, de az önkormányzattól huszonnagyonsok éve egy bükkentésnyi segítséget ez a család márpedig nem kap.

»»»»»»

 



Radiátviktor

Szóval úgy néz ki, hogy talán összejönnek a szponzorok arra a történetre, hogy a konvektorainkat kicseréljük radiátorokra, és akkor talán már nem nyolcszázezer forint lesz a télen a gázszámla, csak hétszázötvenezer, és hurrá. De ez amúgy alsó hangon egymillió, csak az anyag. És kell bele valami önerő. Van valamilyen Központi Útszélennemhagyó Bizottság, ahol ha felmutatjuk, hogy mi mindig hithű kommusiszták voltunk és viktorviktor, akkor adnak ötezer forintot?

»»»»»»

 



A Ninda-csoport tartalma volt

Ez a Ninda általános megbeszélő csoportja. Itt lehet beszélgetni a regénnyel kapcsolatban mindenről, bétatesztelést végezni, véleményt mondani, kérdéseket föltenni.
  A regényt 2018. október 13-án kezdtem írni, és csak rövidebb részleteket publikáltam belőle, illetve egy-két próbaolvasónak mutattam meg kereken 1400 napig. 2022. augusztus 13-ától, a lányom tizennyolcadik születésnapjától a regény publikus. Ez idő szerint 539 sómir készült el a tervezett ezerből.
  Ez a csoport arra is szolgál, hogy itt osszam meg a könyvvel kapcsolatos műhelytitkokat – nem mintha ne tudhatna róluk a nyilvánosság is, 2022. augusztus 13-a után nincsenek többé titkok. Majd átemelem őket blogcikkekbe is, hogy megmaradjanak, és ha lesz a Szivárványnak bővített változata vagy pótkötete, abba is bekerülnek. De itt összegyűjtve lesznek meg addig is.
  Kezdjük Nindával. Eredetileg Tüncire építettem az egyéniségét, és a könyvben róla közzétett festmény is Tünci arca, csak némileg átalakítva; ő barna, Ninda szőke, és hát a vonásai is valamelyest megváltoztak. Csakhogy 2018. október 13-án kezdtem el a regényt – hosszas tervezés után, legalább egy év volt, de az eredeti ötlet, hogy én akarok magamnak egy saját galaktikus eposzt, az nagyjából akkorra megy vissza, amikor először olvastam a Dűnét, és erőst nem voltam vele megelégedve; ez pedig valamikor a nyolcvanas évek végén, a kilencvenesek elején lehetett (1987-ben jelent meg az a kiadás, amit én olvastam, és 1992-ben kezdtem írni, elvileg a kettő között, de lehet, hogy kicsit később).
  Szóval 2018. október 13-án kezdtem el a regényt. Csakhogy 29-én eljött Loreta Reide az új dalával, a Jauna gaismával, aminek én azonnal átalakítottam a címét Jaunā Gaismára (Új fény → Az Új Fény), nagy kezdőbetűvel és határozott ragozásban. A dalt nem tudom megmutatni, mert azóta levette a netről, de nekem persze megvan. Sokszor meghallgattam azóta. Tökéletes pontossággal ráillik Ninda filozófiájának néhány alaptételére, amiket akkoriban még nem is ismertem, csak tudtam, hogy ráillik, voltaképpen Loreta fogalmazta meg ezeket még énelőttem, tizennégy évesen. Illetve még tizenhárom, mert neki csak decemberben van a születésnapja.
  Ezer és egy módon állítottam emléket kettejüknek a könyvben – velük fog kezdődni az a bizonyos névsor, ami majd a könyv végén fel fogja sorolni mindazokat, akiknek ezt a könyvet köszönhetem. És olyan apróságok, mint a 813-as szám, ami rengetegszer felbukkan a könyvben mindenféle ötletszerű szituációban; valójában abból ered, hogy augusztus 13. Tünci születésnapja. De ott van a 124 is: december 4., Loreta születésnapja. Az ilyen dolgok olyasmik, mint például amikor egy filmben valahol oldalt egy polcon meglátunk egy tárgyat, ami utal egy, a rendező számára kedves filmre.
  dzsahifannun.jpg
  A sok minden között, amivel Loreta gazdagította a könyvet, a kedvencem a szindoriai dzsáhifannun kulminációs pontja. Ez a Jaunā Gaisma. Az idézetet Loreta írta, a dalszöveg ezzel kezdődik:
  

Pagātne lēnam krīt,
cerot piecelties.
Kas mēs esam tagad?
Kas mēs būsim rīt?

  Én csak lefordítottam és beleírtam Ninda-idézetnek. Larenka szövege, amit közben mond, szintén a dalból van:
  
Jauna gaisma nāk,
jauno parādīt māk,
mazliet dedzināt sāk,
taču tavus labāk.

  Maga a jelenet pedig, ahogy besétálnak a kopár bejárati folyosón – miért kopár a csupadíszes elnöki palota bejárati folyosója? Mert eredetileg ez egy hipermarket parkolóháza. Én csak annyit változtattam az egészen, hogy rájuk adtam az ÀLAN-jelvényes sivatagi porálarcot. Ninda Aini piros leitáját viseli – ruha lettül kleita –, és fekete ampentist – lettül apmetnis.
  jaunagaisma.jpg
  De ugyanazokkal az elszánt, mégis higgadt, ellentmondást nem ismerő léptekkel vonulnak be az elnöki palotába, ahogy Loreta és két társa a parkolóházbeli két másodperces snittben. Három évig vártam rá, hogy ezt a jelenetet beleírhassam a könyvbe.
  Sokszor megjegyeztem – blogcikkekben, Facebook-posztokban –, hogy fogalmam sincs, miről szól a regény, és ez elég sokáig így volt. Valójában mindmáig rengeteg minden van, amiről fogalmam sincs. Néhány dolog véletlenszerűen azokból, amikről sokáig nem tudtam, mik, illetve ma is vannak fehér foltok:
  Lí-Nindaran. Felbukkant egyes idézetek szerzőjeként, és tudtam róla, hogy egy csoport, aminek tagja Lí és Ninda is, de ennél többet nem. Vagyis Ainiról persze tudtam. Szinensi menet közben szólt, hogy ő is benne akar lenni. Azt, hogy mit jelent a végén a „ran”, szintén nem tudtam, aztán találtam ki sokkal később, hogy legyen szójáték néhány különböző nyelvű szóból, és így jöjjön létre a nindaran elnevezés. Hogy a nerikkel hogyan etetik meg, hogy Lí neve is ott van, miközben ő ugye egy háziállat, azt még nem tudom. S hogy a csoport végül is mit fog alkotni – mármint azon kívül, hogy megírja azokat a műveket, amikből idézetek vannak a neve alatt –, azt sem tudom.
  Sileni. Sokáig nem tudtam, hogy ő ki, de idéztem a műveiből. Később arra jutottam, hogy ő Ninda unokája, de hogy kicsoda a közbeeső nemzedék, azt nem tudtam. Végül aztán kialakult a megoldás, jóval azelőtt, hogy Sileni színre léphetett.
  Dzsáhifannun. Ez egyike azoknak, amiket elég jól tudtam, csak nem sejtettem. Ugye adva volt Loreta klipje – erről Neked, Zsuzsa, valami mondandód van, amit még nem tudok –, és adva volt, hogy Ninda nem léphet másképpen Szindoriára, lévén a kapcsolatok megszakítvák, mint totális invázió keretében. Ennyit tudtam előre.
  Ninda Társaság és Ninda Szolgálat. Elméletileg ezekből nő majd ki valami nagyszerű, hatalmas dolog, csak még fogalmam sincs, mi lesz az.
  Közben lapozgatok a könyvben, és találtam egy idézetet:
  „Figyeld a napsugarakat. Tanuld meg a felhők nyelvét. Taníts meg másokat is hallani és látni. S te irányítod a folyók bolyongását, te adod az erőt, hogy elérjék a tengert.”
  
Ninda: A fény lúmái, 1063.

  No, ezt meg Guntars Račs írta, ebben a négyéves NANDO-dalban:

Az elejét én írtam hozzá, de onnantól, hogy „hallani és látni”, majdnem pontosan az ő szövege.

»»»»»»

 

↞korábbi cikkek | újabb cikkek↠

A blog mérete: 2028 cikk, 9 381 987 betű, 1 888 438 szó