Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Vészhelyzet

Szirénázó mentőautó száguld át a városon, visító fékekkel torpannak meg a pszichiátriai sürgősségi előtt, a mentők vágtában rohannak be a hordággyal, rajta meggyes pite.
  Odarohan egy csomó orvos.
  – Mi történt, mi történt?!
  – Meggyes pite – lihegi a fáradt, de rátermett mentőorvos. – Napóleonnak képzeli magát.
  – Dehogy képzelem – méltatlankodik a meggyes pite. – Én vagyok Napóleon! Mit nem lehet ezen érteni? Nem látták még Napóleont? Nem ismernek rám?
  – Itt azonnali beavatkozásra van szükség – mondja a főorvos. – Nézzék a csokit a tetején! Kést és tányért ide, de gyorsan!
  – Hé, mit akar azzal a késsel? – hökken meg a meggyes pite.
  A főorvos gondosan lekapargatja a csokit a meggyes pite tetejéről, leszórja a tányérra.
  – Kész, nincs több. Császári felség, hall engem?
  Csend.
  – Napóleon!
  – Mi van, maga hozzám beszél? – szólal meg a meggyes pite.
  – Igen.
  – Akkor miért szólít Napóleonnak? Klasszikus meggyes pite vagyok. Nem látott még ilyet?
  – Rendben van – lélegzik fel a főorvos, és vele együtt az egész sürgősségi. – A tetején a csoki okozta. Gyógyultan otthonába bocsátjuk. Hazavihetik. A csoki itt marad, azt megeszem.
  Mindenki tapsol a sikernek, s a mentők kifelé indulnak a hordággyal.

Egyébként teljesen jól vagyok, csak láttam egy reklámban: „A klasszikus meggyes pitét megbolondítottuk egy kis csokival”.

»»»»»»

 



DAFKE

A rövidítést most találtam ki, azt jelenti: Digitális Adatok Felhalmozása Kedvtelésből. Ez egy betegség, halál frankón, bár én mindig a linkelt cikk Criticism szakaszában leírt látásmódot osztottam. Nem tartom betegnek magam emiatt, én kérem gyűjtő vagyok. Ja, a rendrakáshoz persze lusta vagyok, az igaz.
  De most hozzáláttam pár hete. Tegnap kidobtam a második ötvengigás csomag adatot, lassan gyűlik, mert főleg képeket válogatok, azok nem olyan nagyok. Csináltam egy kis válogatóprogramot, azt csinálja, hogy gombnyomásra ad egy jegyzéket a lehetséges célkönyvtárakról, és újabb gombnyomásra átteszi a kiválasztott könyvtárba a Total Commanderben kijelölt file-okat vagy az Irfanban látott képet.
  Hááát kérem, elképesztő, mi minden jön szömbe. Néhány példa a képek közül. Még csak 17,7 gigát válogattam ki közülük, mármint ennyi az, amit megtartottam; amit kidobtam, az kevesebb az említett száz gigánál, mert azért nemcsak képek voltak.

Retró

A legnagyobb csomag egy régi magazinokból kivágott képgyűjtemény, fogalmam sincs, honnan szedtem le, a file-ok dátuma szerint pont ma négy éve. Ötven könyvtárba voltak szétrakva ezresével, szóval kábé ötvenezer darab. Kilencven giga! És ennek 99%-a az 1890-es évektől a 2000-es évekig, de főleg a huszadik század első kétharmadából való reklámok. Mármost én imádom a retró dolgokat, de a reklámot még abban sem szenvedhetem. Egy könyvtár végignézése során a nyolc-kilencszáz file-ból (az ezres számot egy-két globális kereséssel már csökkentettem) megtartok mondjuk öt-tíz darabot, azok nagy része vagy számítástechnikai tartalmú reklám (az más megítélés énnálam, a számítástechnika korai évtizedeiről fennmaradt dokumentumok elég nagy része reklám, és rengeteg olyan hardver- és szoftvercikk volt, amiről semmilyen más adat nem maradt fenn, csak reklám), vagy pedig egyáltalán nem reklám, hanem a fennmaradó egy százalékból való. Egy-két példa ezekből:

klikk ide

A képeket erősen lekicsinyítettem. Szerintem cukik. Amelyiken a kislány van a (feltehetően) iskolaigazgatóval, az egy éppen hetvenéves kép, az az eredeti neve, hogy 1951 illustration by Koolman.jpg, és így meg is lehet találni a neten, a Woman magazinból való, a sztori címe Children of the Archbishop, írta Norman Collins. Koolman keresztnevének kezdőbetűje A. Ennél többet nem tudtam meg.
  Maradva még a retróképeknél, évekkel ezelőtt ráküldtem egy webgrabbert a Retronóm.hura, és leszedte nekem szépen az egészet. Ami hagyján. Csak aztán nekem nem volt protuberanciám éppen ezzel foglalkozni, és otthagytam, ott is felejtettem. Ami még mindig hagyján, csak egy webgrabber úgy dolgozik, hogy amikor az oldalak paraméteresen linkelnek egymásra (hát ezt ugye script generálja, a webmester nem egyenként rakosgatta oda őket), akkor a céloldalt minden egyes alkalommal lementi, valahányszor új paraméterrel hívják meg. Ebből aztán az lett, hogy éveken át itt ült a wincsimen a Retronóm.hu anyaga teljes válogatatlanságiban, a html file-okkal együtt, akikből volt negyvenhatezer darab, öt giga terjedelemben. Hát erre nagyon nem volt énnekem igényem, de mondom, ott lett felejtve a wincsi egyik zugában. (A wincsitérképprogramok iszonyú hálás cuccok ám, én a Windirstatot használom. Csak persze az egy dolog, hogy lefuttatjuk, és másik dolog, hogy mihez kezdünk az eredménnyel. Egy kétterás wincsin ezek a holmik egyenként nem egy godzilla.)
  Retrókép sok minden lehet. A hetvenes évek divatja:

klikk ide

Egy nyugatnémet áruházi katalógus:

klikk ide

(Ilyenből csak pár oldal van, de leszedtem egy köteg amerikai Wishbookot évtizedeken át, és külön képekből összeraktam pdf-fé. Tanulmányokat lehetne írni belőlük.)
  Találtam negyven fotót, amiknek semmi más jelentőségük nincsen, mint hogy én szkenneltem őket kéziszkennerrel 1997 június-júliusában, gondolom, a rádióújságból; pár közülük:

klikk ide

Néha a Facebookon is találok jópofa retródolgokat:

klikk ide

Az utolsó képen híres emberek vannak, azok is tudnak retrók lenni; ezek a tévétornagyerekek, balról jobbra Alexa, Gréta és Petra, őket ismertük, meg az anyukájukat, a Katit. Az idegen bácsi logikusan a papájuk, de őt nem ismerte senki.

Számtech

De lépjünk tovább, nemcsak retróképeket gyűjtök én; ami azt illeti, az eddig szétválogatott 17,7 gigából csak 0,7 giga a retró. Pillanatnyilag, mert hiszen a válogatás még folyik. Illetve a számítástechnikai képgyűjteményem (az most még csak négyszáz mega) is eléggé retró, ugyanis a mai számítástechnikát csak használom, de nem táplálok iránta romantikus érzelmeket. A régi technika, az más.
  Máris javítom magamat, mert a négyszáz mega, az csak a kiválogatott képek. A számítástechnikai szakirodalom az külön van, egyrészt a könyvtáram szakirányú részében 128 giga, másrészt a számítástechnikai folyóiratok az… hát az 497 giga. De most nézzük csak a képeket. Ezek főleg retró-számítástechnikai csoportokból vannak, meg még mindenfelől a netről. Leginkább billentyűzetek.

klikk ide

Szerintem a billentyűzet a számítógép legfontosabb része. Azzal teremtünk vele kapcsolatot. Lehet persze mondani, hogy az egérrel is, de egyrészt én azt sose használtam (valamikor a kilencvenes évek elején még csak-csak, egyes programok akkoriban nem tudták nélkülözni, és még nem volt billentyűzetegér; aztán amióta van billentyűzetegér, azóta azt használom, eleinte a Windowsét, aztán lett egy jobb, és tíz éve írtam egy még jobbat), másrészt az egér nem túl fotogén. Kisszámú kivételtől eltekintve (de azokról el is teszek fényképet, ha szembejönnek) minden számítógépegér nagyjából egyforma. Egy, két vagy három gomb, görgő, kész. Csak a dizájn különbözik. Azt is lehet mondani, hogy a képernyővel is, de azok sem túl fotogének, minden monitor egy lapos, üres felület; a rajta levő információ az, ami számít.
  A billentyűzet az, ami lehetőségeket teremt és adott esetben korlátoz is a számítógéppel való kapcsolattartásban. Nekem rengetegszer volt olyan, hogy nem volt elég billentyűm, mert annyi jelet, funkciót, makrót használok, hogy nem férnek el a szabványos PC-billentyűzeten. És a jól megtervezett billentyűzetek szépek. A rosszul megtervezettek meg csúnyák.
  Gyűjtök képeket írógépekről és zsebszámológépekről is, egyelőre azok is ezekkel vannak egybedobálva, mert még csak a kategóriákra bontásnál tartok, az azon belüli szortírozás később jön.

Raytrace-elt képek

„Bezzeg az én időmben” a számítógépes képalkotás még gyerekcipőben járt, és minden egyes raytrace-elt képet megcsodáltunk. Ma már, amikor minden játékprogram szuperminőségű, mozgó képeket generál valós időben, nem akkora durranás. Magam is megpróbálkoztam raytrace-elt képeket csinálni, sose voltam benne ász, de emlékszem, milyen soká tartott, amíg az akkori fogalmak szerint nagy felbontású képek elkészültek. Hosszú percekig! Nemrég letöltöttem a POV-Rayt megint, hát nagyságrendekkel gyorsabb ezen a ma már öregecske gépen is.
  Hoztam pár képet a legrégebbiekből. Úgy tessék nézni, hogy ezek a file-ok közel harminc évet éltek már túl.

klikk ide

Könyvek

Elszakadva most már a képektől, a másik dolog, amit mostanában válogatok, azok a könyvek. Ajaj. Sokkal több velük a macera, mint bármi mással. Hogy mást ne mondjak, csináltam én olyanokat, hogy egyes webes könyvtárak anyagát teljes egészében letöltöttem. Például az SLP-ét nem is egyszer. De nem ám csak mindig ugyanonnan, mert akkor nagyon egyszerű lenne kiválogatni őket, hanem különféle tükrözvények, másolványok és módosítványok készültek belőlük, és tömegével vannak példányok ugyanazokból a gyűjteményekből, amik nem egészen azonosak. Mármost én sok évvel ezelőtt csináltam két részgyűjteményt. Az egyik a szerzők neve szerint van kategorizálva, a másik műfajok szerint. Persze ugyanannak a műnek csak az egyikben illik szerepelnie.
  Legutóbb összeakadtam egy hétezer darabos gyűjteménnyel a sokadik alkönyvtár sokadik alkönyvtárában, ami nagyrészt az SLP-ből van, és sok közte a verne jules - a rejtelmes sziget.zip típusú file-név. Ezért írtam egy programkát, aki végigmegy ezeken és szétrakja ábécérendben, ezt például a v\verne jules könyvtárba. Meg is csinálta, csak hát azért nem minden file volt így elnevezve, és akkor azok rossz helyre kerültek, vannak, ahol rövidítve van a név vagy elírás volt a file-névben, és azt persze a programka csak átvenni tudta. Majd ez egy külön történet lesz, végigmenni a könyvtárakon, van belőlük az ábécé minden betűjével pár száz vagy éppen ezren is felül, és végignézni bennük a sok tízezer könyvet.
  Van egy kazal könyvem, amiket külön, laponként vagy lappáronként szkennelve raktak föl a netre. Ezt nem annyira komálom, mert könnyen elveszhet egy-egy, és másolni, rakosgatni is könnyebb, ha egyben van. Már sokat összeraktam, de van még bőven.
  És hát a műfaj szerint szétválogatott könyvek is eléggé összevisszák. Például kilencven giga nyelvészet. Aha, milyen nyelvészet? Összevissza mindenféle nyelvekkel kapcsolatos dolgok. Bőven lehet persze duplikát is benne, akárcsak a többiben. Hatvan giga lexikon. Húsz giga történelmi mű.

Térképek

A százhét gigás térképgyűjteményem is teljesen összevissza van, pedig csudadolgok vannak benne. Ötszáz éves atlaszok. Az Egyesült Államok nemzeti parkjai. Zászlógyűjtemények olyan időkből, hogy mintha egy másik bolygó lenne. Mindenféle tematikus térképek. Totál ömlesztve.

Folyóiratok

Ezeket imádom. Két gyűjtemény van belőlük, fél-fél tera mind a kettő: a számítástechnikai folyóiratok és az összes többi. Én is szkenneltem sokat, utoljára pár órája egy IPM-et csináltam, már van 124 darab beszkennelt IPM-em. 24 darab Lakáskultúra. 110 darab Fürge Ujjak. 205 Édes Anyanyelvünk (azt nem én csináltam). 123 Rakéta Regényújság (annak egy részét csináltam). Kétezer Rádió- és Televízióújság, azokat nem én szkenneltem, fölrakták a netre legálisan, de képenként, hát én írtam hozzá külön letöltőprogramot, letöltöttem, írtam összerakóprogramot és összeraktam lapszámonként egy-egy pdf-be. Háromezer Scientific American, de csak hét Pajtás.
  Hát ebben sincsen rend. Háromszázötven könyvtárban vannak a számtech folyóiratok, százharmincban a többi.

Zene

És hát a legfontosabb: a zenegyűjteményem. 164 giga, 2600 felvétel Latvijából, Lietuvából, Eestiből meg mindenfelől, NANDO, Loreta Reide, Laulupesa, Taisi, Džimba, Lauris Reiniks, Guntars Račs, Mazo dziesmas Latvijai, Dzeguzīte, Kerija Sauliete, Do-Re-Micii, Karolina Protsenko, Avicii, Alan Walker, Animusic, Mike Oldfield, Hacsini Aszuka, Mericske Zoltán, van itt minden, legfőképpen rendetlenség.

*

Milyen jó cserealapot képezett volna ez valaha, évtizedekkel ezelőtt. A mai gyerekek már a fogalmat sem értik. És annyira nem is baj.

»»»»»»

 



Vér a talajon

Szembejött egy térképpáros: Erdély nagyvárosainak nemzetiségi összetétele 1910-ben és 2010-ben. Lényege, hogy egy századdal ezelőtt a legtöbb városban kisebbségben voltak a románok és többségben a magyarok; egy-két városban német volt a többség. Ma viszont a többség román.
  A térképek alatt a reakciók. Néhány könnyes pofika – magyar nevek mellett. Néhány hahotázó pofika – román nevek mellett.
  Azt gondolom, hogy sehová nem jutunk a primitivitásnak ezen a szintjén. Mindegy, hogy az egy olyan város, ahol soha nem jártam és nem is fogok: én népem jó – másik nép rossz. Négy láb jó, két láb rossz. Érdektelen, hogy az a város idegenforgalmi nevezetesség vagy bányászváros, folyó mellett épült vagy tóparton, hegyen vagy síkságon, van-e focipályája vagy szabadstrandja, az egekben vannak az ingatlanárak vagy utánad vágják. Csakis és kizárólag a lakosok vérségi fajúsága számít. Azazhogy az erről alkotott hiedelem, mert nincs Közép-Európában egy teremtett lélek, akinek ne csörgedezne tucatnyi nép vére az ereiben, mindenki német, szláv, zsidó, latin, cigány, görög, török, magyar és még jó néhányféle. Feltéve, hogy ennek a fogalomkörnek egyáltalán van valami értelme, mert amúgy nincsen, bármely két embernek tök ugyanolyan vére van, legyen az egyik ausztrál őslakos, a másik az angol királynő. És bármely két embernek némileg más a DNS-e, ja, szentigaz. De a hivatkozási alap az a „vér” aminek valami milliomod részecskéjét teszi ki a genetikai anyag. Ami viszont nem nemzetiségi, hanem családi, nem az áldott szent anyaföldtől kapjuk, hanem a szüleinktől. Bár mondjuk ahányszor az áldott szent anyaföld gazdát cserélt, nem egyetlenegyszer Trianonban, hanem százszor a történelemben, hát attól is örökölhetnénk ezerfélét, de nem egységeset.
  Anyanyelv az van. De az sem szokott számítani, amikor mérlegeljük a szomszédot, hogy becsületes-e neki a vérfaja, vagy egy rohadék véglény. 1944-ben Budapesten meg 1992-ben Szarajevóban ugyanolyan anyanyelvűek tartoztak másik vérfajhoz és mészárolták le őket ezért. Mert volt egy kritérium, ami szerint máshová tartoztak, és jött, hogy én népem jó – másik nép rossz.
  Minden ilyen kritérium mondvacsinált.

»»»»»»

 



Matematika plusz Grenoble egyenlő Szúnahaungaur

Néha megkínlódok dolgokkal. Úgy éreztem, utána kell járnom, mekkora Szúnahaungaur területe voltaképpen. Mert a realizmus fontos. Tudnom kell, hogy mekkora területre telepítettem kétmilliárd embert.
  Nos: amit tudunk.
  1. Szúnahaum mérete közelítőleg megegyezik Ősi Földével, hiszen nagyjából földi nehézkedés van érvényben. Most úgy vesszük, mintha megegyezne.
  2. Szúnahaungaur egy abroncs, amely körbefut az Abroncsvilág felszínén, az egyenlítővel párhuzamosan. Majdnem teljes egészében a dzsisszá félgömbön található, csak egy keskeny sávja lóg túl az egyenlítőn, hiszen ott már csak a Sínisuál visszavert fénye világít.
  3. Szúnahaungaur dzsisszá–sénin irányban mintegy ötezer szirszi széles. A szirsziről csak sejtjük, hogy a kilométer nagyságrendjébe eső mértékegység, most mindenesetre úgy vesszük, mintha ötezer kilométer lenne.
  4. Másfél évvel ezelőtt eltettem egy infót, miszerint egy ilyen övezet területét 2πr²·sin d adja meg, ahol r a világ sugara, d pedig a határoló szélességi kör fokban.
  Hát először is hogyan változtatjuk az ötezer kilométert egy szélességi körré? A gugli nem adott semmi használhatót olyanokra, hogy „5000 km from equator”, a Wolframalpha sem segített, úgyhogy fogtam a Wikipédiát és kerestem egy fix pontot az Egyenlítőn, mert a Maps egyik feldolgozása sem mutatja, sem ezt, sem a többi szélességi kört. Illetve PC-n lehet, hogy igen, nem emlékszem, azon alig használom. A fix pontom São Tomé és Príncipén, a São Tomé-sziget déli csücskénél fekvő Rolas-szigeten találódott, ahol van egy emlékmű az egyenlítőnek. Itt letettem egy piros kockát a Maps Measure programban. Jó, de hogy mérek innen ötezer kilométert függőlegesen? A távolság nem gond, lerakok egy pontot, megnézem, keresek egy másikat aszerint, hogy túl közel van vagy túl távol, megoldható, csak egyenesen kellene mérni. Végül azon igyekezve, hogy a vonal minél függőlegesebb legyen, letettem egy pöttyöt Grenoble-től délre, és akkor körülbelül ötezer kilométerre voltam az egyenlítőtől.
  Most már csak meg kellett nézni a Wiki szócikkét a városról, ahol Kissynek az az emlékezetes találkozása volt a buborékokkal, és az közölte, hogy Grenoble az északi szélesség 45° 10′ alatt fekszik.
  Tehát 45 fok. A Föld sugara 6371 kilométer, vagyis a képletünk 2π·6371²·sin 45, ez pedig

180 335 023,464 873 28 km².

A Föld összes szárazföldterülete nem egészen 149 millió km². Száznyolcvanmillió km² az annyi, mintha a Földnek születne még egy Afrika méretű kontinense.
  Tehát a kétmilliárd lakos mellett reális Szúnahaumnak az a képe, hogy csak kicsiny falvaik és pár ezertől pár tízezerig terjedő lélekszámú városkáik vannak, azok is ritkásan.
  Elvégre csak pár tízezer éve fedezték föl egyáltalán, nem is lehet neki több lakosa.

»»»»»»

 



Cublar

Cublar is an esoteric programming language inspired by esoteric programming languages Befunge and Piet, and Conway’s Game of Life.
  In Cublar, instead of the normal programming concept of execution, we have agents. An agent is executing Cublar code. Agents have several registers:
  A accumulator, to store a number
  C calling register
  D to store the direction of the agent
  PX, PY and PZ to store the position of the agent
  X, Y and Z to store any position
  The registers can store any number, no limit in either size or precision.
  However, D is interpreted as follows:
  if D is positive, D mod 3 + 1 =
  1 = +X
  2 = +Y
  3 = +Z
  if D is negative, abs(D) mod 3 + 1 =
  1 = –X
  2 = –Y
  3 = –Z
  A D = 0 value deactivates the agent. If no agent has a value other than 0, the program is finished.
  Cublar code is stored in an infinite three-dimensional world addressed by Cartesian x, y, z coordinate triplets. On each coordinate point of the world, there may be a cube and/or an agent. If an agent reaches the same point as a cube, it opens the cube and executes its contents. Then travels on in the direction its register D is sending it to. If an agent is deactivated at a point where there is a cube, it executes the cube exactly once and does nothing until activated again; if this happens, it won’t execute this cube again before starting travelling.
  There may be an unlimited number of agents in the world, identified by integer numbers starting at 0. They are acting at the same time: at every given point of time, all active agents take a move in the direction shown by their register D and execute the contents of any cube found at their new position, but this doesn’t mean any change for any other agent. When all agents acted, a snap happens and the world changes for all of them.
  Creating and running a Cublar program means arranging the cubes and agents in the world and setting the register D of at least one of them to a nonzero value.
  Cubes are grouped into categories. Each category has an own color and covers one or more statements. However, cubes can be also painted to colors, but this won’t alter their contents.
  Abbreviations used in the following descriptions:

#the contents of the cube
A, C etc.a register of the agent
*A, *C etc.a register of another agent whose ID is in register C
$placeholder for the name of any register
Black – empty
No contents, no execution, agents travel through empty space by one cube per snap.
White – data storage
LOADloads # to A (this type of cube contains a number)
Red – register manipulation
ATOC, ATOX, ATOY, ATOZmoves the contents of A to another register
Orange – arithmetics
ADDA=A+C
SUBA=A–C
MULA=A*C
DIVA=A/C
POWA=A↑C
MODA=A MOD C
ZEROA=0
ONEA=1
Yellow – navigation
BOUNCED=–D
RIGHTD cycles on X, Y, Z, sign doesn’t change
LEFTD cycles on Z, Y, X, sign doesn’t change
Green – communication
SEND$sends A to the register $ of agent *C (modifying their position registers may be dangerous while they’re active since you can modify only one coordinate at a time!)
GET$reads register $ of agent *C into A
Cyan – output (statements here have a meaning only if the Cublar world is visualized)
PAINTpaints the cube at registers X, Y, Z to color C; this won’t change any statement that may be there
LOOKpoints the camera to this agent, looking towards point X, Y, Z; upwards direction is in D (camera won’t move until another LOOK statement is found, but any changes in the world are shown)
Blue – program alteration
SETwrites a statement at cube X, Y, Z; the code of the command is in C; if it’s a LOAD statement, the value is in A; will change the color of the cube along with the statement
Purple – file handling
WRITEwrites register A to the output file; output format is controlled by C
READreads register A from the input file; input format is controlled by C
Gray – control structures
REMARKin a single snap, the agent travels in a straight line to the next REMARK cube, skipping anything along the way
LEFTIF, RIGHTIFif A!=0 execute a LEFT or RIGHT statement, respectively

»»»»»»

 

↞korábbi cikkek | újabb cikkek↠

A blog mérete: 1929 cikk, 9 111 551 betű, 1 833 082 szó