Velocipéd

„Az angolok rejtélyes módon penny-farthingnak nevezték, nyilván abból a megfontolásból, hogy ennél olcsóbb járművön csak az közlekedik, aki az apostolok lován jár: a »penny« sem volt nagy pénz, de a »farthing« még ennek is csak a negyedét érte.”
  Ezt írja Greguss Ferenc Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok című művének második kötetében, a 262–263. oldalon (a kép is onnét való). Pedig bizony nem ezért hívták úgy. A velocipéd mint technikai újdonság eleve nem lehetett olyan olcsó 1871-ben. Azért hívták így, mert egy nagy és egy kicsi kereke volt, ahogy a penny és a farthing is egy nagy és egy kicsi pénzérme volt. Azért volt ekkora kereke, mert minél nagyobb a kerék, annál nagyobb utat tesz meg egy körbefordulással, vagyis annál gyorsabban megy, miközben az ember ugyanolyan gyorsan tekeri a pedálokat. Ez pedig fontos, hiszen a lassan haladó bicikli feldől.
  Aztán feltalálták a fogaskerekes lánchajtást, és néhány elvetélt kísérlet után 1885-ben megjelent az a bicikli, aminek két egyforma kereke volt.
  S a „fillér és fabatka” nevű óriásbiciklik pár év múlva kimentek a divatból.

»»»»»»