Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools


Véletlen Kissy-szakasz

E cikk tartalma nem más, mint a Kissy egyik szakasza véletlenszerűen kisorsolva. Persze megeshet, hogy az olvasó pont egy cikk címét vagy a VÉGE feliratot kapja – a cikket újratöltve kap valami mást.


Hamar hazaértek – Monacóban bárhonnan bárhová hamar eljut az ember, a shindy pedig a rue Grimaldin lakott, csak pár lépésnyire. Kissy megkérte, hogy menjenek egyenesen haza. A portás barátságosan üdvözölte Titát – jó napot, uram, jó napot, kisasszonyok, neveket nem említett –, ők pedig fölmentek a shindy lakásába. Tizedik emelet. Szép tágas, ízléssel berendezett, drága lakás. Nagy gyerekszoba tele játékokkal. Felnőtt korában a gyerek sajnálni is fogja, hogy kiszakították innen, meg örülni is fog neki.
  Monique-ot Kissy megkérte, hogy játsszon kicsit a szobájában, hadd beszélgessenek apuval. A kislány bólintott és ment, ők pedig besétáltak a dolgozószobába, mert az is volt, jókora könyvespolccal. Felismerték, ez előtt készült a portré a shindyről. A pasas helyet foglalt az egyik fotelben; Kissy vele szemközt. Elke megállt az ajtóban, karba tett kézzel, mint egy igazi kemény legény a maffiából. Amióta összetalálkoztak a shindyvel, egyetlen szót sem szólt – ennek meglesz még a böjtje, otthon be fogja pótolni a lemaradást, de most a helyzet félelmetességét csak fokozza, ha hallgat. Különben se lenne jó, ha a shindy végighahotázná a tárgyalást, márpedig az lenne, ha Elke megszólalna. Tehát csak állt, jó öt méterre a shindytől, a félfának támaszkodva, a vörös hajával olyan volt, mint egy vészjelző lámpa.
  – Hát akkor beszélgessünk – mondta Tita olyan könnyedén, ahogy tőle telt. – Először is… szeretném megköszönni, hogy nem ijesztettétek meg a gyereket.
  Kissy bólintott. – Szívesen. – Fölpattant, odalépett a pasashoz és visszakézből szájon vágta. – Én is köszönöm neked, hogy te viszont már megijesztetted. Ott maradsz!
  – Hát ide figyelj – kezdte Tita dühösen, de ahogy Kissy visszament a helyére, látta Elkét megmozdulni, éppen csak egy kicsit, és már hallotta is a háta mögül a koppanást. Visszanézett. A shindy bal fülétől tíz centire, a karosszék támlájában rezgett a kislány kése.
  – Nem hibázta el – nyugtatta meg derűsen a férfit. – Ha az orrodra célzott volna, most csak akkor látnád a nyelét, ha erősen bandzsítasz. És van neki több ilyen kése is.
  – Mit akartok tőlem?
  – Amit te. A gyereket.
  – Csak nem képzelitek, hogy odaadom?
  – Emlékezz, mit ígértünk. Olyan ajánlatot teszünk, amit nem tudsz majd visszautasítani.
  – El tudom képzelni. Két kamaszlány, akik gyereket rabolnak… gondolom, a pornómaffiának dolgoztok. Igaz?
  Kissy rámosolygott a pasasra. Nem érdemli meg, de most majd hosszú, nagyon hosszú ideig nem lát női mosolyt, és ettől még félelmetesebb a szituáció.
  – Ugyan már, pirinyó Jacques-om. Hozzánk képest ők kispályások. Erről jut eszembe, nem kellene végre bemutatkoznunk egymásnak igaziból?
  – Ahogy óhajtod. Pierre Costello.
  – Ugye nem veszed rossz néven, ha az eddigiek után most már valamilyen igazolványt is kérek?
  A pasas az inge felső zsebébe nyúlt, lelassítva a mozdulatot, mint a filmekben, bár zakó nem volt rajta és abban a zsebben aligha lehetett fegyver. Kivette a jogosítványát és a kettejük között álló asztalkára dobta. Kissy fölvette. A név egyezett. Bólintott és eltette az okmányt.
  – Az az enyém!
  – Csss! Halkabban, kicsi Pierre, a gyerek még meghallja és azt hiszi, hogy veszekszünk. Pedig mi csak üzleti megállapodást kötünk.
  – Nem kötünk. A lányom nem adásvétel tárgya.
  – De kicsi Pierre, hát ki mondta, hogy fizetni akarunk érte? De erről később. Ja igen. A kerti képek hol készültek? Amiket küldtél nekem… amikor még Marianne néven ismertél.
  – Egy barátomnál, följebb a hegyoldalon.
  – Ő is hozzányúlt a gyerekhez?!
  – Dehogyis, mit képzelsz?
  – Ki tud róla, hogy miket művelsz vele?
  – Csak ti ketten.
  – Pontosabban az egész szervezetünk. – Kissy maga is meglepődött egy pillanatra, hogy most éppen igazat beszél. Az egész alapítvány és még jó néhány ember ül Beaulieu-ben és hallgatja ezt a beszélgetést.
  – Kik vagytok?
  – Az nem számít, kicsi Pierre. A megállapodás számít, amit kötni fogunk.
  – Nem fogunk. A lányom nem alku tárgya, és másról sem kötök üzletet fantomokkal.
  Kissy sóhajtott, felállt, odalépett hozzá és megint szájon vágta. A shindy fölpattant, aztán nagyon hamar visszaült és a gyomrára szorította a kezét.
  – Látod, édes kis Pierre, ha fantom lennék, ez most sokkal kevésbé fájna. Kelj föl, mutasd a fotókat.
  – Milyen fotókat? – nyögte Pierre.
  – Pontosan tudod, hogy mit. A pornót, amit a lányoddal csináltál. Képek, videók. Marianne-nak eldicsekedtél vele.
  – Soha nem fogjátok megtalálni.
  – Eszünkben sincs kutatni utána. Te fogod bemutatni nekünk.
  – Mert különben?
  – Mert különben nem hangzik el az az ajánlat, amit megígértem.
  – És ha én nem vagyok vevő arra az ajánlatra?
  Kissy gondterhelten megvakarta az orrát.
  – Hm-hm. Látod, erre a kérdésre nem számítottam. A gyerek anyjával mi van?
  – Meghalt még csecsemőkorában, miért?
  – Nagynénik, nagybácsik?
  – Nincsenek.
  – Egyetlen vérrokon sincs? Akkor ki neveli föl ezt a gyereket, ha te nem fogadod el az ajánlatot?
  – Na persze, majd ti meg fogtok ölni, mi?
  Elke odasétált a fotelhez és a karfára támaszkodva a shindy szemébe nézett.
  – Fígyelj ígye, kícsi bácsi – kezdte valami döbbenetes akcentussal. – Vagyúnk mi nagyóbb szírvezet, mint azt tye híszesz. Nyekem nyem kell tyéged meggyílkalnyi, ha nyem tyétsz pófad. Majd nagyóbb darab bácsik jőnnyek és nyúvasztyák ki bjelőled szúszt, gyórsabban, mint azt tye híszesz. Nyíncsenyek méssze. Vjégig jőttyek hatadnak mőgött. Szaljúnk nyékik, vagy visszjatyeszed agyájádat kóbakodba és vjészed elö parnagrafícseszkij kjépeket?
  Kissy nagyon örült, hogy a pasas most Elkére néz és nem őrá, mert neki már a könnyei folytak. A disznó egere! Nem tanult meg tisztességesen franciául, hát még rá is játszik és előadja az orosz maffiózót!
  – Te orosz vagy, cicuskám? – érdeklődött a shindy mosolyogva.
  Elke fölegyenesedett, kihúzta a kését a fotelből, becsukta a pengét, visszatámaszkodott.
  – Nyem cícuska. Nagy-nagy tyevedés. Órosz, úkrajin, manakóvszkij… mit szamít? Vagyúnk mind egyetlen szírvezet bele szaldát. Tye is leheted bele szírvezet. Káphatod helyés kícsi gyirekekét. Sók gyirekekét. Gye csak ha lát mi, hogy tye vagy rengyés, jo bácsi, ígazi pidafíl, nyet vjálami óstaba amatorovszkij durák. Vszkavzdrnyísty?

»»»»»»