Véletlen Kissy-szakasz
E cikk tartalma nem más, mint a Kissy egyik szakasza véletlenszerűen kisorsolva. Persze megeshet, hogy az olvasó pont egy cikk címét vagy a VÉGE feliratot kapja – a cikket újratöltve kap valami mást.
– Hát ez van, egérkék – közölte Nimby letörten. – Azt hiszem, nem én leszek a hónap egere.
Hallgattak. Ültek, néztek a kamerába, és a kudarcon törték a fejüket.
Igazából Nimby nem is lett volna ezért az ötletért a hónap egere, még ha beválik se. Valahogy megfeledkeztek erről a hagyományról, alig párszor adtak ilyen kitüntetést, aztán már nem. Ahogy az se volt hosszú életű hagyomány, hogy a shindyknek S-sel vagy C-vel kezdődő női nevet adnak. De azért a legtöbb hagyományuk ma is megvolt.
– Nem számít – mondta Angélique. – És különben se te vagy a hibás, hanem mi mindannyian.
– A Jerry mindig jótáll a Jerryért – bólintott Blanche –, jól mondom?
– Jól – mosolygott Niala. – Ha vállalni kell a felelősséget, együtt vállaljuk.
– Nem tudják, hogy mi voltunk – felelte Nimby –, és nem is árulhatjuk el, hiszen az alapítvány kerüli a nyilvánosságot.
Valóban közös döntés volt. Amikor gyanút fogtak, hogy a rajzfilmfigurás akció mögött pedofilok állhatnak, megfogalmaztak egy figyelmeztető felhívást, amit Nimby különféle álnevek segítségével közzétett a Facebook néhány forgalmas oldalán. Aztán a felhasználókra bízták a terjesztését. Sikerült, a szöveg terjedt, mint a futótűz, az akció sikeres volt. Pár napig. Aztán bekerültek az újságokba. A Daily Mail kis cikkben szedte ízekre a pedofilokról szóló nevetséges feltételezést, a netes becsapásokkal foglalkozó Hoax-Slayer is utánajárt az ügynek – és épp csak azt nem mondták, hogy az egerek szamarak.
Több egérszülő is leült most közébük, hogy megvigasztalja őket: Blanche-ék, Yves bácsiék, Alex bácsi és anya. Vanessa éppen az apja mellett ült.
– A szülők hazaérnek – szólalt meg, fölpillantva Georges-ra –, és a lányukhoz benézve azt látják, hogy az ágytakaró teljesen sima, a párnán pedig egy levél fekszik. „Kedves anya és apa, ne haragudjatok a levélért, de féltem, hogy a búcsúzásnál elérzékenyülök. Mahmúd csodálatos fiú, és boldogan készülök a közös életünkre. Eleinte bizonyára nehéz lesz, hiszen Irak szegény ország, de Mahmúd kap egy kis nyugdíjat az elvesztett lába után, és fél év múlva, ha megszületik szerelmünk gyümölcse, családi pótlékot is kapunk. Mégpedig emelt összegűt az AIDS miatt, bár a gyógyszerek sajnos nagyon drágák. De én már tizenhárom éves vagyok, és egy kis heroinnal jól bírom a megpróbáltatásokat. Szerető lányotok, Anne-Marie. Utóirat. A fentiekből egy árva szó sem igaz. A szomszéd néninél vagyok. Csak azért írtam, hogy lássátok, mennyivel rosszabb is lehetne annál, hogy kilencest kaptam biológiából. Szóljatok, ha haza merhetek menni.”
Egerek és szülők együtt nevettek, egészen addig, amíg Blanche-nak meg nem akadt a tekintete a mesélőn, aki lekornyadt fülekkel ült és igyekezett nem nézni senkire.
– Te jó ég, csak nem?…
Vanessa bűntudatosan lehajtotta most már a fejét is.
Niala döbbenten nézett össze szüleivel.
– Tényleg kilencest kaptál bioszból?
A kislány bólintott.
– Hát van tehetséged a tálaláshoz, az biztos – mondta Georges, és összeborzolta kisebbik lánya haját. – No sebaj. Kémiából és fizikából is javítottál. Majd megoldjuk ezt is. Egyébként mit nem tudtál?
– Egy csomó mindent… de az anakonda volt az utolsó csepp.
– Kicsoda? – kérdezte Nimby.
– Az anakonda. Azt kérdezték, hogy hogyan szaporodik. Nekem fogalmam se volt, hát hogy szaporodhatna egy kígyó, azt feleltem, tojással.
– És nem? – kérdezte Françoise, akinek ez még nem volt tananyag, ezzel megmentve Kissyt attól, hogy neki kelljen bevallania tudatlanságát.
– Nem. Elevenszülő. De honnan kellett volna nekem ezt tudni?
– Hát onnan, hogy benne van a könyvben, csacsikám – felelte nővére.
– Könyvben… – Vanessa legyintett. – Én eddig még édeskevés dolgot tanultam meg könyvből.
Kissynek hirtelen eszébe jutott egypár könyv, amiknek az elolvasására Niala kimondottan felszólította a kishúgát. Nem is most volt, lehet már egy éve… vagy több? Nem emlékezett biztosan. Vanessa nagy figyelemmel kiolvasott két kötetet, a többiben nagyrészt ugyanaz volt, de átlapozta, és persze kijelentette, hogy szó se lehet róla. Mármint hogy ők ezeket valaha kipróbálják. Akkor persze még nem is látták egymást ruha nélkül, de azóta az olvasottak egy kis részét mégiscsak kipróbálták. De hát igazából ezeket se könyvből tanulta, hanem az ő elbeszéléseikből.
Nagy sokára azért mégis hozzájutottak némi információhoz arról, hogy boldogulnak az ágyban. Pár hete a mikró csak kikottyantotta a nővérének, hogy Nimby egyik éjjel azt mondta, vele a legjobb az összes lány közül, akiket az ágyába vitt. Vanessa nevetett, megcsókolta úgy, hogy a haja egészen elborítsa a fiú fejét, és megígérte neki, hogy egyszer igazából az övé lesz, ahogy a többiek is vannak egymással. Nem sürgős, mondta Nimby, várhatnak még félórát. Vanessa csak annyit felelt, hogy egy kicsit több lesz az.
Persze hogy ő nem értette meg, mi a jelentősége mindennek, illetve csak az egyiket, hogy végre nemcsak eshetőségként beszél róla, hanem ígéretet tesz.
– Hát nem érted? – kérdezte Niala. – Ha így csókolta meg, akkor a fiú volt alul. Vagyis mindenfélével kísérleteznek, és közben nincs rajtuk semmi. Leszünk mi még nagynénik, meglásd.
Kissy ijedten fölkapta a fejét. A többiek az anakondáról és az osztályzatokról beszélgettek, s úgy tűnt, kivételesen nem vették észre, hogy megint elábrándozott.
Közben a beszélgetés már visszaterelődött az ő nagy kudarcukra. Vanessa kisebb kudarcának nem volt jelentősége, kilencest kapott, hát kilencest kapott. Ez végül is nem akkora leromlás, mintha Niala kapott volna, aki ritkán kap tizenhatosnál rosszabb jegyet, de inkább tizennyolcasokat meg húszasokat. Vanessa örülhet a tizennégyeseknek is. Most rosszabbat kapott, nagy ügy, majd kijavítja.
Egykettőre megállapodtak. Nem szólnak semmit. Nem fedhetik fel, hogy a téves pedofilriasztás tőlük származik, hiszen az alapítvány a háttérbe húzódva végzi munkáját. A hibát elkövették, ezzel már nincs mit tenni, a Facebook világa majd elfelejti – ők pedig tanulnak az esetből. Hogy mit, azt nem nagyon tudták megmondani, mert a shindyveszélyre ezentúl is ugyanúgy le kell csapniuk, nem kockáztathatják, hogy valahol shindyt hagyjanak rejtőzködni.