Véletlen Kissy-szakasz
E cikk tartalma nem más, mint a Kissy egyik szakasza véletlenszerűen kisorsolva. Persze megeshet, hogy az olvasó pont egy cikk címét vagy a VÉGE feliratot kapja – a cikket újratöltve kap valami mást.
Végigsétált a kölykök sorfala előtt és kihirdette:
– Akkor kezdjük. Most a szakácsmesterséget fogjuk gyakorolni. De másképp, mint Vanessával, aki rögtön a hámozással, darálással, szeleteléssel kezdi. Mi először is a zsákmány elejtését tanuljuk. Mai zsákmányunk: a mellettetek álló kisegér.
Derültség hullámzott végig a csapaton.
A sorsolással persze nem lehet csalni, erre esély sincsen, a program sorsol ki hét párt, már Compiègne-ben is használták. A kód nyilvános, bármilyen változtatást egyből kiszúr bárki. Ha beleolvas. De miért olvasna bele bárki pont aznap délelőtt egy hetek óta használt programrészbe?
Kissy erre építette tervét. Hajnalban kiosont a telefonjával a fürdőszobába és kinyitotta a programszerkesztőt. Az egérpárok összesorsolását egy DualMouse nevű függvény végzi. Ennek a hívását kicserélte arra, hogy DuelMouse, így is értelmes, csak nem kettős egeret, hanem egérpárbajt jelent, és mivel pár sorral lejjebb ott van a DualMouse kódja, senki se fog fölfigyelni, hogy nem így hívják. A DuelMouse kódját viszont eldugta a kommunikációs protokoll egyik rejtett zugába. Belemásolta az eredeti DualMouse-t, aztán beleírta, hogy Maverick párja Chistian legyen, Nique-é pedig Claude, és csak a többi tízet sorsolja ki.
Délelőtt aztán, amikor megnyomta a sorsolás gombját, merő véletlenségből mindkét kölyöklánynak az a fiú lett a párja, akit Kissy neki szánt.
– Írj végrendeletet, egérke – szólalt meg Molly; neki Artu volt a párja.
– Minek? – nézett le rá a fiú. – Azt hiszed, a következő párom macska lesz?
– Nem lesz következő párod! Én leszek az utolsó!
– Hát jó. Akkor eszerint életem hátralevő részét veled töltöm. De akkor csináljuk rendesen, vedd föl a nevemet is, madame Duvauchel.
Molly prüszkölt és nekiugrott, a fiú nevetve ellépett az útjából, utánanyúlt, elkapta, hasrafektette és ráült a hátára.
– Megérdemelted – mondta Kissy szigorúan. – Hagytad magad csőbe húzni.
– Akkor kisüthetem olajban? – kérdezte a fiú vigyorogva.
– Nem. Tíz másodperccel ezelőtt kérted meg a kezét, megfogtad, tessék feleségül venni.
Artu meghökkenve nézett le a kislányra, aki éppoly döbbenten nézett föl rá, aztán könnyed mozdulattal fölkelt. Artu ugyanis elterült a szivacsokon, és Nique ült a hasán.
– Nem néztél hátra, egérke.
– Hé! Párokra vagyunk osztva… neked nem velem kell birkóznod!
– Hát nem emlékszel, hogy a Jerry Alapítványnál elsősorban a tisztességtelen eszközök vannak megengedve?
Kissy ekkor a nevethetnékjét leküzdve szétválasztotta őket és visszaküldte mindkettőt a párjához. Elvégre nem azért vacakolt annyit a program átírásával, hogy Nique most Artut gyomrozza. Tessék csak neki szépen Claude-dal birkózni. Szorosan összefogódzkodva.
De nem Nique volt az, akinek öt perc múlva nagyon érdekes csillogást vett észre a szemében, ahogy hanyatt fekve fölnézett a fölötte térdelő párjára, aki éppen leterítette – hanem Maverick.
Kissy érezte, ahogy árnyék borul az arcára. A füle volt, ahogy előrebillent a figyelemtől.