Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools


Véletlen Kissy-szakasz

E cikk tartalma nem más, mint a Kissy egyik szakasza véletlenszerűen kisorsolva. Persze megeshet, hogy az olvasó pont egy cikk címét vagy a VÉGE feliratot kapja – a cikket újratöltve kap valami mást.


Jean-Pierre megvárta, hogy a pasas megálljon az iroda ajtaja előtt.
  – Elnézést – lépett oda. – Ön Alais úr?
  – Igen, én vagyok…
  – Jó napot. Jean-Pierre Leblanc vagyok. Beszélhetnék önnel?
  – Természetesen – nyitotta az ajtót a shindy. – Parancsoljon!
  – Jobb szeretném, ha valahol máshol beszélgetnénk.
  – Semmi akadálya. Kérem, kövessen.
  Kis konferenciateremhez vezette a hadnagyot; az egerek pár lépésről követték őket. A shindy egy-két furcsálkodó pillantást vetett rájuk, de ők csak ballagtak fapofával.
  A két férfi leült bent; az egerek megálltak az ajtóban.
  – Értem – mondta a shindy, amikor Jean-Pierre megmutatta az igazolványát. – Tehát nem üzleti ügyben jött.
  – Nem, nem üzleti ügyben jöttem. Szeretnék föltenni önnek néhány kérdést.
  – Hogyne, csak tessék.
  – Járt ön az interneten egy bizonyos Rose Horgászüzletben?
  – Többször vásároltam ott.
  – És az eBayen?
  – Ott is… de mi a baj ezzel?
  – Kis türelmet. Hány számítógépet használ ön ebben az épületben?
  – Hát… ezt nehéz lenne megmondani. Ahogy éppen szükség van rá, hol itt ülök le, hol ott…
  – Van olyan számítógépe, ami nincs kint egy asztalon?
  – Van egy laptopom, ha erre gondol.
  – Hol tartja?
  – Egy fiókban.
  – Bezárva?
  – Persze. De nem értem…
  Jean-Pierre fölemelte a kezét.
  – Még egy kis türelmet. Ismeri ezt?
  Egy fényképet dobott az asztalra.
  – Nem – nézte a shindy. – Nem ismerem.
  – Biztos benne?
  – Teljesen. Nézze, nekem nincsen gyerekem. A munkám révén sincs dolgom velük. A szomszédaimnak sincsen gyerekük. Annyit találkozom gyerekekkel, hogy elmennek mellettem az utcán.
  – Értem – felelte a hadnagy. – A laptopjához csak maga fér hozzá?
  – Igen.
  – Láthatnám?
  – Hát… – a shindy megvonta a vállát. – Miért ne?
  A rendőr fölkelt és eltette a képet. – Akkor menjünk.
  Az egerek félrehúzódva kiengedték a shindyt, aki csodálkozva nézett végig rajtuk és az irodája felé indult. Jean-Pierre a folyosóra lépve súgott valamit Martinnek, aki a legközelebb volt hozzá, aztán a shindy után eredt.
  – Azt mondta, őszintének tűnik – adta tovább a fiú.
  – Ez baj – mondta Kissy.

»»»»»»