Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools


Véletlen Kissy-szakasz

E cikk tartalma nem más, mint a Kissy egyik szakasza véletlenszerűen kisorsolva. Persze megeshet, hogy az olvasó pont egy cikk címét vagy a VÉGE feliratot kapja – a cikket újratöltve kap valami mást.


Jean-Pierre mesélt a gyárukról, hogyan alapították, mivel foglalkozik. Gyárt például speciális motorokat, amik alkatrészek mozgatását végzik különféle készülékekben, a legnagyobb is csak pár centis. Meg mindenféle áramköri paneleket, elektronikai alkatrészeket és hasonlókat.
  – Mi afféle mindennel foglalkozó kisipar vagyunk. Ezeket a holmikat általában kis tételben rendelik, a nagy cégeknek nem éri meg átállni a gyártásukra, mert ők csak sok millió darabnál találják meg a számításukat. Mi az egyszerűbb gépeinket pár nap alatt ráállítjuk egy-egy feladatra, legyártunk néhány tízezret vagy százezret az alkatrészekből, aztán másik feladatot vállalunk. Csak így lehet megélni, minél többfélét kell vállalni és nem szabad függőségbe kerülni semmilyen cikk piacától.
  – Egyszer szívesen megnézném.
  – Nincs akadálya, csak lehetőleg délután gyere, akkor jobban ráérek, és hívj föl előtte.
  – Hány embert foglalkoztattok? – kérdezte Georges.
  – Húszat, apámmal és velem együtt – felelte Jean-Pierre. – Ebből egy csak az üzleti részével foglalkozik, megrendeléseket szerez, adminisztrál. Van egy sofőrünk, több nem kell, a szállítás nagy részét a megrendelők végzik vagy futárszolgálattal küldjük. Nyolcan vagyunk a tervezésnél, hatan a gépeknél, két művezető meg két segédmunkás. Csak a legszükségesebb.
  – És jól megy? – érdeklődött Nimby.
  – Hát ment már jobban is, köszönöm kérdésedet. Tönkre nem megyünk, de megérezzük a válságot. Ezért igyekszünk minimalizálni a költségeket és minél többféle cikkben megkapaszkodni.
  – Érdekes – mondta Vanessa csendesen, inkább csak úgy magamagának.
  – Micsoda? – pillantott rá Jean-Pierre.
  – Csak… eszembe jutott, mennyire fontosnak tartottad a DNS-vizsgálatot, és a cégre hivatkoztál. Ha ilyen gyengén megy… akkor minek?
  Jean-Pierre a feleségére nézett, és indulat volt a tekintetében. Kissy lelki szemeivel hozzálátott elolvasni a gondolatait. „Tessék, ez is miattad van. Nem fértél a bőrödbe, muszáj volt rögtön az első találkozásnál szóba hozni?”
  – Hát… – szólalt meg közben – ha azt veszed… valójában éppen ezért. – Időt akar nyerni, állapította meg Kissy. – A cég nem hoz olyan sokat, hogy megengedhetnénk magunknak… hogy idegenekkel osztozzunk. Ne haragudj.
  Kissy Vanessára villantotta a tekintetét, aki most fölemelte a fejét és farkasszemet nézett a nagybátyjával. Jéghideg szélroham söpört végig az asztalon, megfagyasztva a rokonokat. Két percen belül lent lesz a parton, és a strandolók télikabátot húznak.
  – Nekem ti semmit sem jelentetek, Jean-Pierre Morin – mondta a kislány fagyosan. – Nem én kerestelek meg titeket, az iratokból kerültetek elő. De ha neked már rögtön az első találkozásunknál a cégen való osztozkodáson jár az eszed, hát én sem maradok adósod. Tessék. Megcsináltatjuk a DNS-vizsgálatot. És ha én vagyok Giselle Morin lánya, akkor igényt tartok az örökségemre.
  Kissy bólintott. Jean-Pierre-nek most ujjongania kellene, amiért ilyen szerencsésen megúszta Vanessa fölbosszantását. De nem tette, csak szembenézett a kislánnyal.
  – Biztosan ezt akarod?
  – Amit egyszer kimondok, az úgy van.
  – Kemény kislány vagy.
  – Még Rouvelnek is csak halvány képzetei vannak arról, hogy én milyen kemény kislány vagyok.
  A mérnök elmosolyodott.
  – Tetszel nekem. Remélem, pozitív lesz az eredmény.
  Úristen, gondolta Kissy. Jean-Pierre tényleg Vanessa nagybátyja. Csak ezzel magyarázható, hogy nem fél tőle.

»»»»»»