Vanessológia
Valaki, aki még nem olvasta a könyvet, megkérdezett, hogy kell Vanessát elképzelni. Rövid ismertetést adtam külső és belső tulajdonságairól – de azt hiszem, ez az egész vanessológia megérdemel egy kis elgondolkodást.
Vanessa alapvető tulajdonságaival mint olyanokkal röviden végezhetünk. A történet mostani állása szerint – tavaly ősszel – tizennégy és fél éves, 1996. május 18-án született. Vékony, kisportolt alakja van, vállig érő szőke haja, kék szeme, majdnem lapos melle, s természetesen nagy kerek fülei és hosszú farkincája. Pontos magasságát nem tudjuk, de kistermetű. Mint kisegér persze csak tíz centi. Mindig nadrágban jár, ha ruhát vesz, az különleges, emlékezetes alkalom. A látása mint a sasé, és van egy dermesztő pillantása, amitől Kissy mindig sarkvidéket lát.
Életveszélyes harcművész és mesterlövész, Nimbusszal is, dobókéssel is, íjjal is. A legjobb úton van, hogy mesterszakács is váljon belőle, továbbá szintetizátorozik, és folyton idegen nyelveket csipeget föl. Egy hét alatt megtanult provanszálul anélkül, hogy tudta volna, hogy az egy idegen nyelv. Mostanra folyékonyan beszél olaszul, és megérteti magát oroszul is. Viszont nem olvas, az iskolában gyengén szerepel, fizikából és kémiából egyszer meg is bukott, de Blanche szerint az ő igazi iskolája az egerek között van. Szenvedélyesen gyűlöli a shindyket, viszont tűzbe megy a családjáért és a társaiért. Becsületbeli adósságát élete végéig nem felejti el, bármennyire kényelmetlen ez Kissy és Nimby szüleinek. Soha nem feledkezik meg arról, mit köszönhet a Jerrynek, nem felejti félig utcagyerekként töltött éveit. Akkori vadságát ma is megőrizte, ugyanakkor udvarias és megbízható, korrekt kis ügyintéző, aki szót ért az öregekkel is. Nem fél semmitől és senkitől, nem tiszteli a tekintélyt, soha nem jön zavarba és nem pirul el. Egy ideje együtt alszik az egerével, immár ruha nélkül, de csak fokozatosan haladnak, van egy határ, amit nem enged átlépni. Zárkózott természet, ha valamiről nem akar beszélni, akkor nem lehet kihúzni belőle. Van egy borítékja, amit alighanem soha nem fog felnyitni. Ugyanakkor jó humora és élénk fantáziája van.
A Jerry harcművészettanára és afféle főideológusa, aki meghatározza viszonyukat a shindykhez. Kissy egy ideje igyekszik kimenni, amikor az egérség alapelveiről magyaráz valakinek, mert újra meg újra előkerülnek a történetek: a Dutroux-gyilkosságok, a Fritzl-ügy, Natascha Kampusch, legújabban Jaycee Lee Dugard is. A shindológia egyik kulcsszava, ami iszonyattal tölti el mindannyiukat, a pince. Kissy úgy érzi, bármelyikük képes lenne megölni egy shindyt, ha muszáj, de egyedül Vanessáról feltételezi, hogy élvezettel tenné. Arra kondicionálja a csapatot, hogy ha támadni kell, legyenek gyorsak és könyörtelenek, mert nincs második esély. Alapelve, hogy tisztességtelenül kell harcolni, mert a tisztességes harcban alulmaradnának.
Első látásra szenvedélyesen beleszeretett a városba, s mostanra mindent tud róla és lakóiról. Gondos szállodás, aki néha komoly üzleteket is köt. Ebbéli és kisegéri minőségében is rengeteget tud a sajtokról, de ért a borokhoz is. Egész sor családnevet szerzett be már, de csak a szüleiét viseli; Kissy pedig arról a napról ábrándozik, amikor társának majd két vezetékneve lesz.
De Vanessa több annál, ami a könyvlapokon áll, és erről is érdemes beszélni.
Vanessa természetesen Krisz. Ahogy Kissy is és Niala is, de a többiek is örökölték sok tulajdonságát. Meg az enyémeket, és persze nagyon sok tulajdonságot nem tőlünk kaptak. Vanessa Krisztől kapta a keménységét – a vadsága saját –, a konyhai és a zenei tehetségét. Az eltökéltségét mindkettőnktől.
Mielőtt továbblépünk, válaszolni kellene arra a kérdésre, hogy főszereplő-e Vanessa voltaképpen. Nos, igen is meg nem is. Mivel a történetet Kissy szemével látjuk, Vanessa nem lehet korlátlan főszereplő, hisz nincs mindig jelen, Kissy meg igen. De abszolút főszereplő azért még lehet. Egyfajta középpont akkor is, ha éppen nincsen ott.
Ez persze nem volt szándékos; ha akarnám, se állíthatnám, hogy igen. Eredeti szándékaink szerint Kissy lett volna a főszereplő, de Vanessa nem tűrte a kereteket, kitört belőlük még azelőtt, hogy azokat megrajzoltuk volna. Természetesen amikor észleltük Vanessa ebbéli törekvéseit, azonnal letettünk róla, hogy korlátozzuk szándékaiban. Egy regényalakot soha nem szabad korlátozni, nem szabad ellentmondást nem tűrően irányítani. Csak terelgetni szabad, kijelölni célokat s irányokat és buzdítani, hogy kövesse azokat – ez minden. Egy igazi regényhősnek kemény akarata van, ellenszegül mindennel, ami nem tetszik neki, nem vág egybe az elképzeléseivel. Vanessának különösen, hiszen Vanessa is egy Kalózlány-Reinkarnáció.
Vanessa őseredeti neve Paulie és Georgina Rawdon-Smith, a könyvlapokon Nancy Blackett. De lehet, hogy Anne Shirley vagy Sara Stanley. A számos változat és alváltozat közé a Montgomery-kislányok félig-meddig beilleszthetők, félig-meddig azonban nem, s olyan aprólékos és kifinomult kutatást igényelne annak eldöntése, hogy ők is a kalózlány reinkarnációi-e, amire nem érzem magam képesnek és képzettnek. Természetesen ebből a szempontból érdektelen, hogy ki volt előbb, és hogy a későbbi szerző ismerte-e a korábbi műveket. Az alakot nem átveszik vagy lemásolják, az alak nem kell, hogy ihletet adjon egy újabb alakhoz. Az alak az előzményektől függetlenül reinkarnálódik, mert így tartja kedve. Utánanézés nélkül is magától értetődőnek tartom, hogy Rowling ismerte az előzményeket, de Hermione Granger akkor se lett volna másmilyen, vagy nem nagyon, ha nem ismerte volna. Önmagáról mintázta. Persze hogy ő maga milyen lett, azt az olvasmányélmények is befolyásolják, de csak kis részben.
Jómagam annyira fontosnak tartom a kalózlány alakját, hogy egyre-másra őt igyekszem újraformálni. Érdemes megfigyeli a különféle reinkarnációk közötti különbségeket, egyazon szerzőnél és másoknál. Úgy tűnik például, hogy a megtestesülések sorában viszonylag későn jelent meg az az ultraibolya intelligencia, amit pedig én ma már fontosnak tartok. A kalózlány természetesen okos és intelligens, már egy évszázad óta, de Nancy még csak szimplán értelmes, a Montgomery-kislányok is. Ransome-nál Titty képviseli az igazi intelligenciát, aki a legcsendesebb és legértelmesebb köztük. Sara Stanley filmváltozata már sokkal intelligensebb a könyvbelinél, egyszerűen mert Sarah Polley született zseni, és ennek már tízévesen is tudatában volt.
Sophie Vaudrois viszont nem zseni, még csak nem is kiemelkedő intellektus. Nem volt cél, hogy azzá váljon, sem nekem, sem neki. A sajátjaim közül talán Fiona Ní Chiarraigh a legintelligensebb, aki természetesen szintén zseni, csak a könyvet sehogy se sikerül olyanra megírnom, amilyenre szeretném, és ez az ő kibontakozásának is gátat szab.
Martine, Vanessa névadója talán még csak nem is különösebben okos kislány, bár persze megvan a magához való esze. Tőle egy adag vadságot kapott, ahogy Sophie-tól érzelmességet, Nancytől egy adag elszántságot és felelősségtudatot, mert Nancy minden nancységével együtt igazi kapitány, aki vigyáz egyszemélyes legénységére és a többiekre is. Nancytől és Jane Carsontól való higanygőz jelleme és villámgyors döntései. Sara Royce némi fantáziát adott neki, érzéket a különös helyzetekhez.
Mert az igaz ugyan, hogy az alak az előzményektől függetlenül reinkarnálódik, de a részletek állhatnak összefüggésben olyan alakokkal, akiket a szerző már korábban ismert, esetleg maga teremtett. Persze nemcsak saját korábbi reinkarnációitól örökölhet tulajdonságokat egy alak, Kissyben például fölfedezhető Titty Walker szemlélődő, elgondolkodó lénye, anélkül hogy Titty újraszületése lenne.
Megfigyeltem egyébként egy érdekes dolgot, ahogy így átgondoltam kis hősnőink hosszú sorát. A hajszínek. Mintha a szőkék kezdenék átvenni a kezdeményezést.
Egyelőre nem mutatható ki, hogy fekete hajú is lenne a kalózlány változatai között, s úgy tűnik, ez nem is valószínű. A fekete hajúakat csendesebb, visszahúzódóbb jelleműnek képzeljük el. (Férfiban nem, és talán felnőtt nőben sem, s kutatásaimban ez idáig csak europid származású reinkarnációkat fedeztem föl.)
Háromféle hajszín fordult eddig elő, s mintha háromféle típust képviselnének. Sajnos éppen a prototípus, Nancy Blackett hajszíne nem ismeretes, Ransome – sok férfiíróhoz hasonlóan – nem sok gondot fordított alakjainak külső megjelenésére.
Anne Shirley köztudottan vörös. Vörös Fiona is, valamint a Lindsay Lohan ikrek. Hermione, Sophie Vaudrois és Jane Carson barna, akárcsak Mia Thermopolis, Mathilda, Huncutka és Felicity King.
Martine, Billie Pike, Lauren és Vada Sultenfuss viszont szőkésbarna. (Ám az ő idetartozásuk erősen kérdéses.)
Szőke pillanatnyilag nem került elő több, csak Vanessa, Sara Royce, Sara Stanley, Arkady Darell, Amy Everhart és Eloise. No meg Niala, hiszen ő is egy reinkarnáció – néha csapatosan járnak, Sara Stanley mellett is ott van az unokatestvére, de Anne Shirley keze nyoma is rajta van az életükön, ismernek embereket, akik jól ismerik Anne-t.
És szőke Sziporka is, az egyetlen rajzfilmfigura a csapatban, és az egyetlen, aki nem ember – egérként Kissyék második példaképe Jerry után.
Az arány még változhat, ahogy újabb példányokat tűzünk gombostűhegyre. A szőkék viszont annál feltűnőbbek, mert náluk sűrűsödik az intelligencia. A szőke nős viccek nagyon aranyosak, egy időben sokat kaptam egy barátomtól, aki egy intelligens szőke nő, de itt a szőkeség csak típusjelző címke, azt jelenti, olyan, mint Kinga a Barátok köztből. Nem pedig mint Rebecca De Mornay.
Az irodalomtörténet három legintelligensebb alakja feltehetően Sherlock Holmes, Columbo hadnagy és Arkady Darell, de ha azt vesszük, hogy melyiküknek állt a legkevesebb adat a rendelkezésére és melyikük vonta le ebből a legösszetettebb következtetést, akkor a tizennégy és fél éves kislány bizony lepipálja a két meglett férfit.
Van még egy érdekes tulajdonságuk. Az angol szakirodalom tomboynak nevezi Nancyt, amire nincs jó magyar szó: fiús lány, aki fiú módra viselkedik. Nancy kapitány kétségkívül ez, de érdemes megnézni, hogy kik még. Vanessa sokáig nem hajlandó fölvenni egy lányosabb darabot. Jane Carson büszke rá, hogy a fiúk maguk közül valónak tekintik. Az eddigiek közül azonban csak Vadában látom ezt a tomboyságot, a többiek éppannyira nőiesek, amennyire korukhoz illik. (Elég nagy a szórás, Eloise hatéves, Fiona tizenhét.) Úgy tűnik tehát, hogy a kalózlány reinkarnációinak nem kell szükségszerűen fiúsnak is lenniük. Nancy az volt, mert kalózi mivoltához ez illett, és a gyerekirodalom születése előtti gyerekirodalom nemileg szeparált volt. A fiúknak fiúregényeket írtak, a lányoknak lányregényeket. Ransome nemhiába volt az ifjúsági irodalom egyik úttörője, ebben is újat alkotott: fiúk és lányok együtt kalózkodnak és felfedeznek, bár a lányok lány mivolta csak annyiban észlelhető, hogy másik sátorban alszanak.
Vanessával megint másképpen csináltuk. Előélete arra ad okot, hogy fiús legyen, mert ezzel lehet elég vad, de a Jerrybe kerülve már feloldódhat és megtalálhatja a szerelmet.