Apróságok
Ma már zajlik az ügyintézés, elmentünk a hivatalokba. Mert persze hogy megvan az az ember, aki mindent tud, mindent elintéz, pont temetkezési ügyekben ne lenne meg, Krisznek húsz éve nagyszerű jó barátja, és éppen ezzel foglalkozik – csakhogy a hozzátartozók két tanúval ellátott meghatalmazása nem ér semmit, a hivatalnak szüksége van a Szent Pofavizit szertartására is. Hát mentünk, mutattunk pofát, lettek pecsétek meg aláírások. Úgy nagyjából Krisz-módra sikerült elintézni mindent, gondoltunk mindenre, eszünkbe jutott minden, kivéve, amikor nem jutott. Olyankor becsúsztak Attila-gikszerek. Például az utolsó helyszín előtt kiszálltam, oda elég voltam én is, Klárika meg minek várjon az utcán, nyugodtan hazamehet. És szépen besétáltam, a kezemben tartva az emelő távnyomiját. Később elraktam, hisz az ma már úgyse kell. Aha! Csak Klárikának így nem volt távnyomija az emelőhöz. A kicsim egyből rám szólt volna, hogy adjam oda, de néha ő is elbambul.
Azért ahogy hazasétáltam, eszembe jutott, amikor jöttünk haza sokszor, és én arra gondoltam, hogy egyszer talán egyedül jövök majd haza. Hiszen ettől kellett rettegni állandóan. Mondjuk nem bántam volna, ha ez egy kicsit később jön el, elfogadtam volna még néhány évet. Meg az is eszembe jutott, hogy körülbelül ez az időjárás a határeset, amikor ha nagyon muszáj, akkor még kimozdult, de a lehető legkisebbre zsugorodott össze, és persze rengeteg réteget vett magára. Az utolsó időkben már egyáltalán nem jártunk ki ilyen időjárás mellett, mert annyi réteg ruha alatt meg se tudott moccanni, be volt szorítva a kocsiba.
Másnap. Elkezdtem megírni a gyászbeszédet, ez hangulatilag nem a legjobb szó, de nincs más. Megírtam az újsághirdetés első változatát. És eldöntöttük az időpontot. 27-én, jövő szombaton, de esőnap is kell, az két héttel később, tizedikén. Egy héttel később nem lehet, akkor húsvét van. Muszáj esőnapot is betervezni, a vödör tizenhárom fokot és esőt mond, ebbe az időbe nem vihetem ki szegény kicsimet. A hirdetésbe beleírtam, hogy tiszteletüket kifejezhetik egy szál virággal vagy egy játék békával. Hiszen kicsi kora óta rajongott a békákért, miért pont most hagyná abba a békagyűjtést – csak azért, mert meghalt? Ennél neki sokkal nyomósabb indokra lenne szüksége.
