Derék spanyol gazdák tartálykocsiakból locsoltak ki hárommillió liter tejet, tiltakozásiból.
Tetszik tudni, én automatikusan egyetértek mindenkivel, aki azért tiltakozik, mert rosszul megy az élete, üzlete, akármije. Biztosan úgy van. Mindenkinek szar, miért pont őneki ne lenne.
De amikor használható élelmiszert pocsékolnak, pláne ilyen mennyiségben, akkor egyrészt fölmerül bennem a gondolat, hogy ha van mit pocsékolni, akkor olyan szarul mégse mehet. Másrészt pedig ingerenciám támad, hogy odaállítsak egy-két szegény családban növekvő, farkaséhes gyereket, akik csorgó nyállal nézik, ahogy a bácsik kiöntik a sok szép tejet. A gyakorlatban persze ez kínzás lenne a gyerekeknek, de a bácsik arcát szívesen megnézném. És ha azt a kifejezést látnám az arcukon, amire számítok, akkor reménykednék benne, hogy minél előbb tönkremennek.