Rozmaringok
Nekem senki se szólt mostanáig, hogy Jana Drchalová, a szende cirkuszoslány, aki annyira felkavarta a fürdős, az őrnagy és a kanonok életét, azonos Jana Preissovával, aki úgy elszomorította Barča Hrdinovát az évnyitón pusztán azzal, hogy szerette a saját lányát. A névváltozás Viktor Preissnek köszönhető, akit szintén ismerünk Přemysl Rezek, az autóbalesetes jégkorongozó szerepéből, akit rögtön az első képsorokon vittek be a kórházba, a város szélén. Akkor már Jana férje volt és másik családnevet adott neki. Ezért nem tűnt föl nekem rögtön, hogy azonosak, sőt később sem, az IMDb árulta el, de akkor nyomban feltűnt, hogy mennyire hasonlítanak a lányával!
Menzel filmje 1967-ben készült, 1968. május 24-én mutatták be, Jana Janatová pedig még előtte, március elsején született. Vagyis előző nyáron fogant, éppen a film forgatásakor, és az ember nem tud szabadulni a gondolattól, hogy négy kiválóság, Rudolf Hrušínský, Vlastimil Brodský, František Řehák és Jiří Menzel egyaránt gyanúsítható az apasággal – ha kapcsolatuk a cirkuszoslánnyal nem az egyik filmben lett volna, és a már nyolcadikos nagylány a másikban. De a tizenkilenc éves Drchalová, ha az ember megtudja, hogy azonos Preissovával, hirtelen akkor is elkezd fantasztikusan hasonlítani a tizenöt éves Janatovára, holott vérségileg semmi közük egymáshoz. Csak a kamera teszi.
Csodálatos dolgok jönnek ki, ha szándékosan összezsazsáljuk a színészek és az általuk alakított figurák rokonsági viszonyait. Hogy a „családban” maradjunk: amikor azt figyelem, hogy mit beszélget egyszerűbben Nika az ismeretlen férfival – csupán itt-ott értek meg egy-egy szót, hát újra meg újra lejátszom –, nem tulajdonítok jelentőséget annak, hogy folyton megérinti a kislányt, megsimogatja a fejecskéjét, a hátát, itt-ott-amott. Hiszen az apja! Mármint Karel Augusta, aki négy évvel később kétségkívül apja volt a kamera előtt Barča Hrdinovának, akit szintén Kudláčková játszott – egy másik filmben. Egyszerűbben Nikának viszont Vladimír Brabec az apja, aki Barčának nem az apja volt, hanem… talán az apósa lehetett volna, ha Barča és Jindra kapcsolata konkrétabbá válik, ahogy tanácsoltam. Ez viszont azt jelenti, hogy Barča és Jindra féltestvérek Veronika Jandován keresztül, akihez amúgy semmi közük.
Ilyen vérfertőző kapcsolat elég sok keletkezik, ha jól összekavarjuk, hogy ki színész és ki szerep. Udo Brinkmann például ugye Brinkmann professzor, azaz Klausjürgen Wussow fia, viszont a felesége meg a professzor lánya, Barbara Wussow. Ők tehát testvérek, viszont házasok is.
De térjünk vissza Liberecbe. Jitka csak az anyjára hasonlít borzasztóan, bár semmi közük egymáshoz, de van ám apja is. Jaromír Hanzlíknak azonban a fél csehszlovák filmtörténet közeli rokona! Rajta keresztül Jitka mostohalánya lett a halk szavú Inka Jáchymová nővérkének, márpedig feltörekvő, ifjú cseh színésznőpalántának nem csekély dolog Andrea Čunderlíkovával rokonságba kerülni, magáról Hanzlíkról nem is beszélve. Jitka Pepinke lánya, tehát édes unokahúga Francinnak, akinek, mármint Jiří Schmitzernek az apja Jiří Sovák (ez művésznév, a Schmitzer a valódi), aki Lamač néven tanította Jitkát. No de ha Pepin és Francin édestestvérek, márpedig nyilván azok, akkor Lamač tanár úr Jitka nagyapja.
Hanzlík egyik további gyereke Lucie, az utca réme, azaz Žaneta Fuchsová, aki jelenség volt már a csehszlovák filmben, amikor Jitka a féltestvére lett. Az a sajátos helyzet állt elő, ami az életben nem tud, hogy bár Lucie 1980-ban lett Hanzlík lánya, Jitka meg csak négy évvel később, mégis ő az idősebb, Hanzlíknak először nyolcéves lánya született, aztán viszont tizennégy.
Ezeket a kapcsolatokat bármeddig lehet bonyolítani, csak jó sok filmet kell megnézni ugyanazokkal a színészekkel – hála az égnek, van belőlük bőven, csak a nyelvet kellene megtanulni hozzá. Addig is elárulom, hogy a mi tiszteletbeli nagyanyánk tiszteletbeli nagynénjének az unokaöccsének a fia rajzolta Tom és Jerryt, így tehát mi Krisszel a rajzfilmtörténet legnagyobbjának, filozófiánk tanítómesterének hatod-unokatestvérei vagyunk – ha egynémely apróságoktól eltekintünk.