Pisti feleslegességérzése

Jó Újhelyi Pistink feleslegesnek érzi magát (juszt is hosszú Ú-val írom, a LAttilaD.org nem cserélgeti az ő véleményét).
  Szegény, szegény Pisti. Ő csak futott és teljesített, és mégse lett miniszter. Borzalmas. Most épp egy kínai mukit látok a tévében, aki egy olimpiai fáklyával a kezében fut és teljesít, el tudom hát képzelni, mekkora meló lehetett Pistinek futni és teljesíteni, amikor neki még fáklya se jutott.
  Apropó fáklya. Pisti! Fuck ya! Nem futni és teljesíteni kellett volna, hanem a választóid akaratát képviselni. Ehelyett a faxodat mutogattad nekünk, aztán volt képed leírni, hogy nem az ellenzékkel fogsz birkózni. Éppen holnap lesz három éve, hogy voltál oly drága aranyos és aláírtad az ívünket – ugye emlékszel még? –, aztán fél év se telt bele, és többszörösen visszavontad, tartózkodtál a szavazáson. Mert a választók kedvéért látványosan aláírni, azt igen, de felelősséget vállalni, problémákkal foglalkozni, azt már nem. IJV, Pisti. Így Jártál Vazze. És megjósolom, hogy egy szép nap a parlamentből is ki fogsz bukni. Én foglak kibuktatni onnét: nem adom rád a szavazatomat.
  Tudod mit, Pisti? Egy szép nap majd esetleg elhiszem, hogy feleslegesnek érzed magad. Majd ha nem arról szól a történet, hogy nem lettél miniszter, pedig az a legkevesebb, hogy kineveznek – elvégre miniszterré nem hozzáértő szakembereket neveznek ki, hanem érdemdús politikusokat, nyilván –, nem arról, hogy nem kapod meg a munkádért az elismerést. Hanem arról, hogy már magát a munkát se kapod meg! Akiknek te olyan nagyvonalúan aláírogatsz, azok nem kapnak munkát. Te se csináltál olyan világot, ahol kapnának, pedig ott evett a motosz a parlamentben, a minisztériumban, mindenütt.
  Itt csak mi érezhetjük magunkat feleslegesnek, Pisti. Persze erre te rávágod, hogy a munkanélküliségi ráta Magyarországon csak hat vagy nyolc vagy mit tudom én hány százalék, és biztos úgy is van, csak tudod, az élet csak az íróasztal mögött áll százalékokból. Egy adott ember nem valahány százalékban munkanélküli, hanem vagy az, vagy nem az. A fogyatékosok között egyébként nem hat-nyolc százalék a munkanélküliség, hanem kilencvenvalahány, a mi családunkban pedig száz. Száz százalék. Diplomások, szakmunkás végzettségűek, egyikünk se dolgozik. Mert ti, kétlábúak nem engeditek.
  Ezeken gondolkozz el, Pisti, mielőtt nekiállsz mártírt játszani. És hogy félreértés ne essék: éntőlem szavazatot ezentúl nem kapsz. Még kopogócédulát se.

»»»»»»