Nem ismertem Vathy Zsuzsát

Ahogy elgondoltam: „megint eggyel kevesebben vagyunk”, rögtön az jutott eszembe: vagyunk? „Mi”? Hát ki vagyok én, hogy egy kalap alá vegyem magamat ővele? Neki szerkesztők válogatták és nyomdászok készítették a műveit, én mindent magam csinálok. Neki Márai-díja volt, nekem özvegyi nyugdíjam. Vele mint íróval készítettek interjút, velem csak mint kuriózummal.
  Aztán arra gondoltam, hogy ott egye meg a fene, ki mi, ki mit ért el, mire vitte. Nem ismertem Vathy Zsuzsát, de ott, ahol most van, már nem sértődik meg, akármilyen jöttment senki mondja: megint eggyel kevesebben vagyunk. Megint kidőlt egyikünk, egy író, egy hangja ennek a kornak, ennek a világnak. Ez az, ami számít.
  Megint valamivel nagyobb felelősség hárul az élőkre.

»»»»»»