Nem értenek egyet a minimálbérrel
A parlament szociális bizottsága támogatta a népi kezdeményezésünket. Ez remek dolog, de ha kicsinyt megvakarjuk, akkor vannak problémák. Az ifjúsági, esélytelenítési és egyéb mindenféle minisztérium szakértője a munkaügyivel közösen „aggályosnak” tartja a dolgot. De idézzük a hírt; nem linkelek, mert a híroldalakról pár nap alatt úgyis eltűnik.
Mint mondta, nem értenek egyet azzal, hogy teljes értékű munkavégzésként ismerjék el a súlyos fogyatékos és állandó felügyeletre szorulókat napi 24 órában gondozó hozzátartozók tevékenységét, mivel az új jogviszonyhoz szükség lenne többek között munkaadóra, valamint nehéz lenne rendezni a táppénz, szabadság kérdését is. Ehelyett a szaktárca képviselője az ápolási biztosítás bevezetését javasolta. A Fidesz-frakció támogatja a kezdeményezést, mivel az humánus megoldást jelentene az ápolók és ápoltak számára is, emellett kiváltaná az intézményi ellátást, és ezzel költségeket lehetne megtakarítani. Az MSZP képviselője szerint az ápolási díj kérdése „komplex szabályozást” igényel, amit nem lehet egy kérdésre leszűkíteni.
Helyes; lássuk részleteiben. Először is szögezzük le, hogy a kérdés igényelhet bármilyen komplex szabályozást, akkor is le lehet, sőt kell szűkíteni egyetlenegy kérdésre. Ez a kérdés pedig úgy hangzik: „Megengedheti-e Magyarország, az Európai Unió tagállama, hogy a huszonegyedik században rabszolgákat tartson?” Ha igen a válasz, akkor már sincs probléma, a kérdést megoldottuk, építhetünk piramist. Ha a válasz nemleges, akkor viszont mindenféle aggályoskodás és akadékoskodás azt érdemli, hogy visszamutatunk a kérdésre adott nemleges válaszra.
Másodszor pedig szögezzük le, hogy nem kértünk humánus megoldást. Jogszerű megoldást követelünk. Humánus megoldásokkal már tele van a hócipőnk, a leghumánusabb megoldás valószínűleg az lenne, ha minden ápolót és ápoltat agyonlőnének, mert jelenleg lassú kiéheztetésük folyik, ami minden, csak nem humánus. A magam részéről mégsem támogatnám ezt a megoldást, hanem inkább, ismétlem, jogszerű megoldást kívánnék. Mi az, hogy jogszerű megoldás? Olyan megoldás, ami abból indul ki, hogy a mai magyar társadalom erkölcsi és jogfelfogása mellett mit szabad és mit nem. Például rabszolgákat tartani nem szabad. Sokan megteszik, de ezekre előbb-utóbb lecsap az állam és megbünteti őket; a „fekete munka” szakkifejezést alkalmazzák rájuk. Egy másik elvünk, hogy amit az egyiknek nem szabad, azt a másiknak se szabad; vagyis amikor az állam megbünteti a fekete munkát alkalmazókat, akkor jó nagy reggbesúgást érdemelne „mit képzelsz magadról” alapon, hiszen ő közben feketén alkalmazza az otthonápolókat. Egyszóval olyan megoldás kell, ami jogszerű, vagyis a fennálló jogelvek talaján áll.
Harmadszor pedig nézzük meg a soknevű minisztérium szakértőjének aggályait. Úgy látja, hogy ha nem lehet rendezni a munkaadó, a táppénz és a szabadság kérdését (többek között), akkor az otthonápolást nem lehet munkavégzésként elismerni. Értem a problémáját, csak van vele egy kis gondom. Szerintem egy országban a dolgoknak úgy kellene működniük, hogy
1. van egy probléma – jelöljük A-val –, amiről megállapítjuk, hogy márpedig ezt meg kell oldani;
2. találunk egy módszert – jelöljük B-vel –, ami alkalmas A megoldására;
3. ezután körülnézünk az X, Y és Z jogelvek között, hogy vajon B beleütközik-e valamelyikbe;
4. ha igen, akkor vesszük a C megoldást és azt ütköztetjük X-szel, Y-nal és Z-vel;
5. ezt mindaddig folytatjuk a különböző megoldásokkal, amíg valamelyik kifogástalanul illeszkedik jogelveinkhez. Ezt a megoldást alkalmazzuk.
A soknevű minisztérium szerint viszont így kell csinálni:
1. van egy probléma – jelöljük A-val –, amiről megállapítjuk, hogy márpedig ezt meg kell oldani;
2. vesszük az X, Y és Z jogelveket;
3. megkeressük A-nak egy olyan B megoldását, amelyre igaz, hogy X, Y és Z közül legalább az egyikbe beleütközik;
4. ha ilyet nem találunk, akkor vesszük az U, V és W jogelveket, és ezekkel próbáljuk ütköztetni B-t;
5. ha nem ütközik, akkor addig folytatjuk a különböző jogelvekkel, amíg meg nem találjuk azt, amelyikbe B beleütközik;
6. felmutatjuk, hogy B használhatatlan.
Az első módszert úgy hívják, hogy a megoldás keresése. A másodikat úgy, hogy a meg nem oldás keresése. Kétségkívül praktikusabb abból a szempontból, hogy ha megoldás helyett meg nem oldást keresünk, akkor biztosan tudhatjuk, hogy a végén nem kell csinálni semmit.