Miniszteres történetek

Előző cikkem levélírójáról eszembe jutott az a történet, amit alighanem sokan ismernek, tévében is elhangzott már, néha kissé variálódik. Megtörtént eset, eredetije Moldova György kamionos könyvében van, ha nem tévedek. Emlékezetből adom tovább.
  Történt tehát, hogy egy kamionsofőr kint volt Olaszországban egy kocsi romlandó áruval, amikor jött a parancs, hogy azonnal forduljon vissza Budapestre, mert a miniszter sürgősen hívatja. Igyekezzen! A sofőr halálra váltan megfordul, mielőtt célba ért volna az áruval, tép a sztrádákon országokon át, rengeteg sok órán keresztül, végre megérkezik Budapestre, a minisztérium előtt beletapos a fékbe, felrohan, jól van, üljön le, a miniszter elvtárs majd hívatja. Ott cidrizik egy órát, úristen, mi történhetett, végre behívatja a miniszter.
  – Maga vezeti a (mondjuk) CH–83–14-es rendszámú kocsit?
  – Igenis, én, miniszter elvtárs.
  – Ott volt maga a November 7-e téren nyolcadikán délután kettőkor?
  – Hát… ott…
  – Nahát akkor: a te kurva anyádat! Elmehet.
  Sofőr kitámolyog, aztán lassan összerakja a történetet: ott valami forgalmi helyzet lehetett, amire ő beszólt a másik autósnak, az a miniszter volt, felírta a rendszámát, megkerestette és behívatta. Mi az neki?
  Felelevenítettem a történetet családomnak, akiknek a miniszter előtti jelenésről eszébe jutott Ditrói Bálint, a család régi barátja, hídépítő mérnök, akinek több Tisza-híd viseli keze munkáját. Bálint bácsi – talán nevezhetem így, nyolcvanon felül lenne, ha élne – nagyon szerette a jó erős vöröshagymát. De úgy, hogy egyszerre két-három nagy fejet megevett belőle. No, Bálint bácsit fölrendelték a minisztériumba, reggel kilencre odaért és várakozott. Éhesen. De hát mégse ehet ugye hagymát, amikor a miniszter elvtárssal van találkozója. Délután kettőkor aztán szóltak neki, hogy a miniszter elvtárs ma már nem tudja fogadni, jöjjön holnap.
  Másnap Bálint bácsi megint vonatra ült, de hát azt mégse, hogy egész nap éhen üljön, hát a vonaton megreggelizett, megette a szép nagy hagymákat, szalonnával, miegymással. Megérkezett és leült a minisztériumban. Jöttek mások is, leültek, de úgy egy kicsit távolabb. Megint jöttek, leültek, azok is kicsit arrébb. Mire a miniszter elvtárs behívatta, a várószobában kör alakult Bálint bácsi körül, tisztes távolságban.
  Hogy a miniszter elvtárs mit szólt, azt nem tudom, de azontúl várakozás nélkül bejuthatott hozzá.

»»»»»»